Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-152

40 152. országos ülés 1902 november 20-án, csütörtökön. nálunk a kormány a korona szolgája. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Nálunk a kormány nem a nemzet érdekeit képviseli, nálunk a kormány kötelessége legtöbb esetben a nagyhatalmi vágy és az összbirodalom érdekeit képviselni a nemzet jogai ellenében is. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Nálunk nincsen nemzeti hadsereg, nincsen egyetlen intézmény sem, a mely alkalmas volna arra, hogy a nemzet alkotmányos jogait megvédje. Egyedül a képviselőházban, a nemzetgyűlésben van meg a képesség, s a hivatás arra, hogy az ország alkotmányát és szabad- i ságát minden irányban megvédhesse. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Ha ezen állitásaim igazak, mint a hogy azokat kétségbe vonni nem lehet, akkor igaz az is, hogy a képviselőnek legszentebb kötelessége a nemzetgyűlésnek ezen szuverén jogait minden irányban megvédelmezni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A nemzetgyűlés kötelességét csak addig teljesíthetik a képviselők ebben a házban, mig szabadon, függetlenül működhetnek és cselekedhetnek. Midőn tehát a képviselőház a mentelmi jog felett dönt, vigyázzon, mert a képviselőház szuverén joga felett határoz. {Helyeslés a szélsobaloldalon.) A mentelmi jog kodifikálva nincsen. Nincs is állam, mely azt kodifikálni képes volna. A mentelmi jog mindig esetről-esetre határozandó meg, annak eseteit nem lehet egy kalap alá vonni. Mindig és minden körülmények között az a kérdés, hogy a megtorló intézkedésben foglaltatik-e a képviselőt függetlenségétől és szabadságától esetleg megfosztó intézkedés? (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hogy a hatósági intézkedés milyen természetű, az nem jöhet szóba, mert lehet az fenyítő, lehet az fegyelmi utón történő oly intézkedés, a mely a képviselőnek működését, szabad tevékenységét megakadályozza. Lehet az olyan, a mely alkalmas arra, hogy a képviselőt az ő szabad tevékenységében megfélemlítse. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Magyarországon — sajnos, mint mondottam, — nincsen nemzeti hadsereg; a katonaság állam az államban. (Hosszas zajos helyeslés a szélsobaloldalon és felkiáltások: Szoldateska ! Fekete-sárga hadsereg !) A katonaságot nem kötelezi Magyarország törvénye, a katonaságnak külön törvényei, külön szabályzatai vannak, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a katonaság fittyet hány a polgári intézményeknek, ránézve a katonai szabályzat kötelező, (Nagy zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) A képviselőháznak tehát, ha függetlenségét meg akarja óvni, főként kötelessége gondoskodni, intézményesen gondoskodni arról, hogy •a katonaságnak módja ne legyen a képviselőket képviselői teendőikben, szabadságukban megfélemlíteni. (Zajos helyeslés a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Eszük ágában sincs! Olay Lajos: Az általános védkötelezettség következtében csaknem minden polgára e hazának katona. Ebből következik, hogy a képviselőháznak is egy jó része vagy a képviselőknek is egy jó része katona. (Egy hang a szélsobaloldalon : A lei nem nyomorék! Zaj a szélsobaloldalon.) Tehát a képviselőház függetlenségét csak ugy óvhatjuk meg, ha a mentelmi jog gyakorlata utján kimondja a képviselőház, hogy a képviselő csak egyedül a polgári törvények alapján áll, és akkor, ha ő nincs katonai szolgálatban, csak a polgári bíróságoknak, polgári törvény alapján van joguk őt felelőségre vonni. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. ház! Lehetetlen is, hogy ez így ne legyen, mert ha ez nem igy volna, akkor hazafias, józan, becsületes magyar ember aligha lehetne katona. Fogok én a t. honvédelmi miniszter urnak példát felhozni. Mondja meg, igaz-e vagy nem, mert az eset hallatlan. A »Szegedi Napló« november 13-i számában olvasok lefokozásról a Kossuth-nóta miatt. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Gyalázat!) Méltóztassék csak utánajárni a t. miniszter urnak: igaz-e az, lehetséges-e az, hogy Magyarországon ilyen hallatlan brutalitás megtörténhessék. Bizonyos B. E. nevű orvos — nem tudom ki az, — Szegeden egy vendéglőben mulatott: maga volt, szelíden mulatott, a czigányokat maga mellé rendelte, (Derültség jobbfelöl.) muzsikáltatott magának, huzattá az egyik nótát a másik után; végre talán a 32-ik nótája az volt, hogy: húzd rá czigány a Kossuth-nótát. Tehát a Kossuth-nóta már olyan dolog, a miért a katonáék felelőségre vonhatnak valakit? (Zaj a szélsobaloldalon.) Mi történt ugyanis ott ? Egy tényleges főhadnagy odament a B. E. nevű úrhoz, és azt mondta neki: »Én ugy tudom, hogy ön szintén katona, önt én már láttam huszártiszti egyenruhában.« Ez az orvos azt mondta, »Semmi köze az urnak hozzá; én itt magam mulatok, takarodjék innen.« A főhadnag}' követelte az orvostól névjegyét; ennek a czivil polgárnak azonban volt annyi bátorsága, hogy a névjegyadást megtagadta. Fogta magát ez a katona, és hozott magával rendőrt, s állítólag azon a czimen, hogy ő azért a gorombaságért, a mit vele szemközt az ily jogosulatlan megszólítás után ez a B. E. nevű polgár becsületes, magyar szempontból elkövetett, felelőségre akarja vonni, követelte a névjegyét. Természetes, B. E. a rendőrnek már kénytelen volt a névjegyet átadni. És mi történt? A huszár főhadnagy ur bejelentette ezt a B. E. nevű orvost a katonaügyi becsületbiróságnak és a katonai becsületbíróság ezt a polgárt, a ki polgári jogait gyakorolta, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem a polgárt! A katonát! Olay Lajos: .... a ki hazafias, becsületes cselekedetet követett el, tiszti rangjától megfosztotta. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Mert a Kossuth-nótát énekelte! Spiczliket nevelnek a hadseregnek!) Hazafiatlanság ez talán? A magyar parla-