Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-169

452 169. országos ülés 1902 deczember 12-én, pénteken. katonai erényeket; és szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a mikor ő azokat a bizonyos katonás kijelentéseket oly büszkén megteszi, akkor a túloldal helyesel neki, viszont akkor, a midőn azután visszaszívja azokat és meghunyászkodik: (Mozgás és ellenmondások jobbfelöl.) akkor a túloldal épen ngy tapsol, az neki épen ugy tetszik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát hiszen az igen t. honvédelmi miniszter ur is belepasszol abba a társaságba, a mely odaát ül, és a melyet ugy presszionálnak, a hogy akarnak. (Ugy van! Ugy van! a szeJsőbahldalon.) Ezek azok az indokok, a melyek miatt én a felhatalmazási törvényt meg nem szavazom, és csatlakozom Barta Ödön t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélsiibáloldalon.) Major Ferencz jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! Én nem óhajtok beszédemben kiterjeszkedni az államigazgatás azon sokféle ágazatára, a melynek talán minden része elég alkalmat adna az embernek arra, hogy beható bírálatot gyakoroljon, és hogy azon helyzetre rámutasson, a mely ma is orvoslásra vár és a mely helyzet ma is elég okot szolgáltat arra, hogy a t. kormány iránt kellő bizalmatlansággal viseltessék az ellenzék. Én csak a miniszterelnök urnak azon felszólalásához akarom fűzni beszédemet, a mely elhangzott azon napirend előtti beszédem nyomán, a melyben a t. miniszterelnök urnak figyelmét a ^rendészetnek különös viselkedésére felhívtam. Én ugy látom, hogy a t. miniszterelnök ur abban az erős hitben van, és ez a hit, ugy látszik, egész öntudatát uralja, hogy az az irányzat, a melyet ő inaugurálni akar és a melyet ő a törvényhozás és a közigazgatás rendszerén belül akar felépíteni, az egész országban uralkodik. Kubik Béla t. képviselőtársam most is igen érdekes adatokat szolgáltatott arra nézve, hogy menynyire elütök a közviszonyok a vidéken, mennyiben eltérők azokhoz a jelszavakhoz és azokhoz a felfogásokhoz viszonyítva, a melyeknek a t. miniszterelnök ur itt a házban többször kifejezést adott, és a mely felfogással az ellenzéket is megnyugtatni igyekszik, és a melyből ő mindenkor oda konkludál, hogy az, a mit hirdet, most már az egész országban valóságos ténynyé vált és hogy az ige testté lett. Széll Kálmán miniszterelnök: ügy is van! Visontai Soma: Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy ugy is van. . . . Széll Kálmán miniszterelnök: ügy is van! Egyes, nem tisztázott esetek nem bizonyítanak! Visontai Soma: Én kijelentem, hogy nem akarom a t. ház türelmét oly nagy mértékben igénybe venni mai felszólalásommal, a mely nagy mérvre szükségem volna, hogy a t. miniszterelnök urat meggyőzzem, hogy mennyire más viszonyok vannak az országban, a közszabadságokat illetőleg, a közjognak gyakorlatát illetőleg, a szabadságbiztositékokat illetőleg, mint a hogy a t. miniszterelnök ur hirdette. Széll Kálmán miniszterelnök: Csak egyes esetek lehetnek! Visontai Soma: Sokkal több mint egy eset, Ha mindazt az anyagot, a mi kezemben van, a mely anyag teljesen hiteles és eredeti végzéseken nyugszik, a melyeket bármikor átadhatok a t. miniszterelnök urnak, mondom, ha én azokat mind a t. miniszterelnök ur elé akarnám terjeszteni .... Széll Kálmán miniszterelnök: Nagy az ország ! Egyes esetek nem bizonyítanak! Visontai Soma: Épen azt akarom bebizonyítani a t. miniszterelnök úrral szemben, hogyha csak egyes sj)oradikus esetek volnának, akkor tökéletesen igaza volna, hogy ez nem számit. De ha én azt látom, hogy a t. miniszterelnök ur az ő kormányzatának kebelében egy elvet hirdet, sőt ennek a helyes elvnek döntésben kifejezést is ad, és mindazok, a kikhez az a döntés irányítva van, vagy a kikhez a rendeleteket intézi, homlokegyenest ellenkező utón járnak el rövid időre reá, hogy tehát a t. miniszterelnök ur álláspontját, intézkedéseit, ténykedéseit úgyszólván semmibe sem veszik, ez már nem sporadikus jelenség, hanem aggasztó tünet, és sajnosán azt bizonyítja, hogy a t. miniszterelnök ur az ő intézkedéseinek még most sem tud az országban érvényt szerezni, hogy általános megnyugvást keltsen. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van ! Ez csak egyes esetekben lehet! Visontai Soma: Ezeket csak hozzá akarom fűzni a t, miniszterelnök ur legutolsó felszólalásához. Itt van a legutóbbi rendőri intézkedés, a mely méltán nagy felháborodást keltett a fővárosban és az egész országban, és a mely oly erős birálatban részesült a sajtó terén. Mi történt? A munkások, ugyanazok a munkások, a kikkel szemben bizony nagyon sokszor a legerősebb kifakadások jutnak nyilvánosságra, és a kiknek magatartása a békésebb felfogású és a helyzetet kevésbbé felfogó társadalom bírálatát annyiszor kihívja, ezek a munkások, — és pedig az összes szakegyletek kebelén belül — ahhoz folyamodtak, hogy szabad idejüket önképzésre akarják fordítani, és ezért •j tudomány kMáló férfiaMal szövetkeznek, hogy ezek a tudósok, tanárok, publiczisták, politikai férfiak az ő szakegyleteikben felolvasásokat tartsanak. Itt van, t. ház, az a programm, a melynek alapján ezeket a felolvasásokat meg kellett volna tartani. (Halljuk! Halljuk! a szélsubaloldalon.) Megjegyzem, hogy az államrendőrségi főkapitány legutóbbi rendelete óta a fővárosi munkásosztály, illetve a szakegyletek a felolvasások sorozatát egyszerűen felfüggesztették, mert azokat a tudós férfiakat nem akarták abba a különös helyzetbe hozni, hogy azért, mert ők tudományos felolvasásokat tartanak, konfliktusba