Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-169

450 169. országos ülés 1902 deczember 12-én, pénteken A nemzetiségi kérdés megoldásának alapjául én az állami kötelező népoktatást tartom; e nélkül a nemzetiségeket jó magyarokká nevelni nem tudjuk és higyje el a miniszterelnök ur, hogy, ka jó hazafiakat nevel, ezzel jobban erősiti meg az országot, mint ha még annyMal emelik is az ujonczlétszámot. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) ífem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem csatlakozom Barta Ödön t. barátom határozati javaslatához. (Elérik helyeslés és tetszés a szélsobalóldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. KMan még valaki szólani? Kubik Béla képviselő ur kMan szólani. Kubik Béla: T. ház! (Ralijuk! a szélsobalóldalon.) Természetes, hogy én, a ki a függetlenségi és 48-as párthoz tartozom, annak a kormánynak, a mely velünk szemben a 67-es alapon áll, az indemnitást semmi körülmények között sem szavazom meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Még akkor sem szavaznám meg, hogyha a függetlenségi állásponton állana is. Ebben az állásfoglalásomban engem igen lényegesen befolyásolnak azok a törvényjavaslatok, a melyeket az igen t. miniszterelnök ur benyújtott a katonai létszám felemeléséről és a czMillistáról. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Ezek miatt én még akkor sem szavaznám meg a felhatalmazást, ha a kormány a 48-as alapon állana, annál kevésbbé szavazom tehát most meg, mikor egészen ellenkező álláspontot foglal el. Bizalmatlanságomnak azonban vannak más okai is. (Halljuh! Halljak!) A múlt napok valamelyikén Babó Mihály képviselőtársam előhozta itt a csongrádi dolgokat, a hol különösen a tanitókat presszionálják arra, hogy a kormánypárt mellett foglaljanak állást. Akkor a miniszterelnök ur, mint most olvastam, abban hibáztatta Babó t. képviselőtársamat, hogy konkrét esetekkel nem hozakodott elő. En tegnap a tápéi választáson voltam jelen és találkoztam ott egynéhány tanitóval, a kik engem ebben a kérdésben informáltak. Különben is ott azt láttam, hogy a kormánypártnak szavazó csapatait az ottani főszolgabiró vezette az urnához és hogy ő rendezte az egész választást, holott én a főszolgabírónak funkczióját csupán arra gondolnám szoríthatni, hogy ott a közrendet, a békét és csendet igyekezzék fen tartani. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A helyett azonban a főszolgabiró egészen más funkcziót szánt magának és a mennyire lehet, szorítja a választókat arra, hogy a kormánypárt mellett szavazzanak. Én azt az urat nem ismerem, de miután magam is tanuja voltam a választásnak, anynyira feltűnt nekem az illető ur szereplése, hogy végre megkérdeztem, vájjon ki lehet ez a nagy ember, ez a hatalmas potentát és ez az előkelő kormánypárti férfiú, a ki az egész választást vezeti? Azt felelték nekem erre, hogy ez a főszolgabíró. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A konkrét esetre vonatkozólag a következő jegyzőkönyvet kell felolvasnom: Kérem a miniszterelnök urat, hogy ha eddig ő konkrét esettel nem találkozott volna, foglalkozzék ezzel az esettel és ne annyira a tanfelügyelő urnak informácziói szerint ítélkezzék, mint inkább a mennyire lehet, egy parlamenti bizottságot küldjön ki ennek a dolognak a megvizsgálására, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy már egyszer végre tisztán és világosan lássunk ezekben a kérdésekben. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) A jegyzőkönyv imigyen szól: » Fölvétetett Kisteleken, 1901. évi május 23-ikán, nagyságos Tergina Gyula kir. tanácsos, tanfelügyelő, Tonkó János igazgató-tanító és Greskovits Lajos közbejöttével, a tanfelügyelői látogatás alkalmával. Tergina Gyula kir. tanfelügyelő ur négy kérdést tett fel Greskovits tanítónak, melyekre az a következő irásos feleletet adta: 1. KMánja-e Greskovits Lajos, hogy saját érdekéből valamely vidéki városba áthelyeztessék és kéri-e áthelyeztetését?« (Mozgás.) Természetes dolog, hogy e kérdést azért teszik fel, mert tudják, hogy ezek a tanítók magukat áthelyeztetni nem akarják és hogy ezzel ijesztgetik őket. Erre a felelet a következő volt: » Athelyeztetésemet nem kérem a következő módokból: Kistelki születésű vagyok. Apám, anyám és testvéreim sírja e helyhez köt. Feleségem, s két gyermekem szintén idevaló, kik az édes szülőföldtől elválni fájdalom nélkül nem tudnának. Agg apósom és anyósom, kik szintén kisteleki születésűek, öregségüknél fogva, továbbá házból, kis földből és szőlőből álló vagyonuknál fogva is Kistelekhez vannak kötve. Aggkoruk azonban gyámolitásra szorul, mely gyámolitást bennem és feleségemben lelik fel. A magas minisztériumnak és a tanügynek pedig nem áll érdekében, hogy egy család szétválasztásával azt ugy anyagilag, mint lelkileg tönkretegye; már pedig családom elhelyeztetésem esetén mindkétféleképen tönkre lenne téve, a mi pedig az én tanítói működésemre is, a melyet tiszta lelkiismeretem szerint iparkodom betölteni, zavarólag hatna«. Második kérdés: »Igéri-e Greskovits Lajos, hogy az állami gondnokság által ő ellene vádképen felhozott társadalmi dolgokba, a melyek nem tanítói kötelességek, nem fog beleavatkozni?* A válasz ez: » Kijelentem és Ígérem, hogy semmi oly társadalmi dolgokba, a melyek a tanítói tekintély és állással össze nem férnek, nem fogok beavatkoznia A harmadik kérdés: »Mily viszony fűzi a Szerencsen lakó Zsák Frigyes igazgatóhoz és igéri-e Greskovits Lajos, hogy Zsákokhoz pusztán rokoni összeköttetés csatolja« (Derültség.) »és igéri-e, hogy Zsákék politikai érdekét nem fogja előmozdítani, illetve abba beleavatkozni ?« A válasz ez: » Kijelentem, s ígérem, hogy valamint eddig, ugy ezután is Zsákékhoz tisz-