Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-168

Í6#. országos ülés 1902 deczember 11-én, csütörtökön. 435 tuk érte egy embernek fejét és megkapták érte az Ígéretet, hogy ezután majd a közéletet megtisztítjuk : vájjon nem gondolták-e sokszor azok, a kik beléptek a szabadelvű pártba, hogy mégis csak jobb lett volna künn maradni? (Ügy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Vitatkoznak napnap után a felett, bogy van-e rendszerváltozás. Hát hiszen, ba ez a rendszerváltozás tényleg bekövetkezett, akkor az meg is látszik, ha pedig meglátszik, akkor nem kell a felett vitatkozni, hogy van-e vagy nincs rendszerváltozás. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbalóldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem is vitatkozom felette! Csak önök vitatják! Vertán Endre: Ha odaállok és elkezdek egy másik épszemü emberrel vitatkozni a fölött, bogy vájjon van-e világosság, vagy nincs: ebből az következik, hogy nincs világosság, mert ha volna, akkor nem vitatkoznánk e kérdés fölött. Széll Kálmán miniszterelnök: Jó szem is kell hozzá! Elfogulatlan szem ! Vertán Endre: Nem akarok most a belügyi dolgok feszegetésébe bocsátkozni, de annak a rendszerváltozásnak, ha egyáltalán van ilyen, leginkább a curiai bíráskodásnál kellett volna nyilvánvalónak lennie. Dicshimnuszokat, dithyrambokat zengedeztek és zengett minden párt a miniszterelnöknek, a ki megcsinálta a törvényt. Végre is hajtotta és a bűnösöket ott. a hol csak a bűnről tudomást szerzett, üldözte. De azt kérdem én, hogy ba végre akarták azt a törvényt hajtani, szabad volt-e ezekről a bűnökről tudomást nem szerezni? Hiszen ha én korteskedem, az Aranyos hidján keresztül megyek, azt tudja az egész világ, tudja mindenki, a főispántól az utolsó bakterig, tudja talán a belügyminiszter is. Ha pedig az ő hMatalos közegei, hMatalnokai bűnt követnek el, — mert ez törvény által tiltott cselekmény — arról csak ugy és akkor tudjon, hogy ha előáll az ellenzéki képviselő és panaszt emel ? Tudomással kell birnia róla, hiszen ez az állami funkcziónak egy lényeges dolga. Hiszen hogyha bűnt követ el valaki, olyant, a mely a büntető törvénykönyvben van, a törvény nem azt mondja, hogyha megtudják, megbüntetik; hanem utána járnak a dolognak és igyekeznek elébe vágni a bün elkövetésének. Ezért nem bizom én, ezért nem tudok mélyen meghajolni a miniszterelnök ur előtt és a törvény végrehajtása előtt, mert nem látom azt, hogy végre akarták hajtani. Ha végre akarták volna hajtani, miután a legtöbb bűnt épen a saját közegei, hMatalnokai követték el a múltban és a jelenben, bizonynyal ugy rendelkeztek volna és tudomást szereztek volna, és megértették volna velük, hogy azt a bűnt el ne merjék követni azok a közegek, a kik épen e tekintetben a miniszterelnök ur alatt állanak. (Az elnöki széket Tallián Béla alelnök foglalja el.) A curiai bíráskodásról szóló törvényt illetőleg nem is tudom, hogyan jelezzem azt az eljárást, melyet ennél a törvénynél a Curia követett. (Salljukf Halljuk! a szélsöbalóldalon.) Először is kimondta a Curia, bogy ez közjogi per. Mikor mondta ki ? Akkor, a mikor ezen az alapon a peticzióknak nagy részét már visszautasította, mert a vasárnapi terminuson elmulasztották beadni. Az igaz, hogy azt mondták, hogy megmondtam az iktatónak, hogy vasárnap délután is menjen be a hMatalba, hátha valaki vasárnap délután jön a hMatalba és ad be peticziót. De nem mondták meg a feleknek, nem mondták meg a népnek, nem mondták meg azoknak, a kik peticzionálni akartak, ugy hogy legnagyobb része abban a jóhiszeniben volt, hogy ez peres ügy lévén, a perrendtartás szabályai szerint kell a határidőt , számítani, hogy tehát a vasárnap nem számit. És miután a választások legnagyobb része másodikára, és ettől a határidő vasárnapra esett, a peticziók túlnyomó nagyrésze ezen a czimen visszautasittatott. Miért nem mondta ki a Curia, hogy közjogi per akkor, mikor érdemben foglalkozott e perekkel ? Miért nem mondta ki, hogy ezek a perek ki vannak véve a személyek ingerencziája alól. Elég nagy baj, hogy a hol visszaélés van, a mely hMatalból üldözendő bűnös cselekményekkel van kapcsolatban, ott attól tegyük függővé az eljárás tisztaságának a megvizsgálását, vájjon a jelöltnek van-e még 3000 koronája. De még tovább kellene menni és azt mondani, hogy nemcsak az a kötelességed, hogy beadd azt a panaszt, de az is a kötelességed, hogy azt a panaszt benn is tartsd. Véleményem szerint tehát a követett eljárást nem lehet korrekt eljárásnak nevezni. Mert ha közjogi a kérdés, akkor egészében közjoginak kell azt venni, és mihelyt a Curia beleavatkozott a dologba, akkor nem lehet többé a személyekre bízni azt, hogy minő sorsban részesüljön az a kérvény, végig kell azt vinni, fenn kell tartani és visszavonni nem lenne szabad. Sőt tovább megyek. A kéjMiselőnek a végét is be kell várnia, lemondani sem szabad azért, mert megtámadták az ő mandátumát. Mert hiszen annak, hogy törvény és bíróság elé vitetett az ő választási ügye, lehet ránézve az a következménye is, hogy a választói jogot elveszti, hogy másodszor fel nem léphet. Ezt a közjogi kérdést kijátszani nem lett volna szabad. Ennek daczára ezt megengedték. Szóval, az egész kérdésben — hiszen legyünk őszinték és annak daczára, hogy bírósággal van dolgunk, mondjuk meg az igazat — ez az egész kérdés ugy kezeltetett és kezeltetik, hogy minél inkább szentelt víz maradhasson — a törvény. T. ház! Az előbb felolvasott idézetben, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) nem akarom még egyszer felolvasni, azt mondja Beőthy Ákos t. képviselőtársam, hogy a harmadik elő55*