Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-168
414 168. országos ülés 1902 deczember 11-én, csütörtökön. arról fogok beszélni, hogy mi jobb a kettő közül, — mert én csak azt mondottam, hogy meg lehetne próbálni, — hát arról fogok beszélni, hogy mi eredményt tudnak felmutatni 35 esztendő alatt? (Halljuk! "Halljuk!) 35 esztendő egy nemzetnek az életében is nagy idő. Egy pártnak az életében pedig a világ összes parlamentjeiben páratlanul áll. hogy apáról fiúra adják azt örökségként, (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) és hogy ne ismernék a természetnek azt a rendjét, hogy az őszt a tél, a tavaszt a nyár váltja fel, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) vagy hogy ugy legyen nálunk is, mint az angol parlamentben, a hol a liberális párt helyett jön a tory, a mely azt, a mit az ellenzéken meg akart valósitani, ha a kormányra jut, három, négy vagy öt esztendő alatt teljesen végrehajtja, épen ugy, mint a másik párt, a mely a kormányon van és a mely a maga programmját szintén megvalósitja. Itt, t. ház, mind a kettőnek alkalom adatik arra, hogy a maga ideáit, a maga eszméit, a melyek a nemzetnek nagygyá és boldoggá tételére szükségesek, megvalósíthassa, a mint azt négy-öt esztendő alatt, a mikor minden hatalom és minden kellék a kezében van, meg is teszi. Ezt a rendszert Magyarországon egyáltalában sohasem fogjuk elérni, (Igaz! TJgy van! a szélsöbalold,aIon.) mert itt önök 35 esztendő alatt, mint egy nehéz köd fekszenek erre az országra és önökből sem uj rózsa nem fakad, sem fű az önök helyén nem nő, hanem elpállik minden és elsorvad az egész ország. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Méltóztassanak csak őszszel, szeptember elsejétől kezdve széjjelnézni Magyarországon, a Kárpátoktól az Adriáig, mit látunk? Azt hiszi az ember, hogy lakodalom van mindenütt, pedig az csak dobpergés és adóvégrehajtás. Itt van az adóvégrehajtóknak az aranykora. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen, mikor premiumot tűznek ki az eredményre, mondván, hogy napidijat csak akkor kapsz, ha eredményt érsz el, akkor az illető nem bánja, ha a végrehajtást szenvedő másnap akár bele is pusztul, elveszi a szájában lévő falatot, mert különben nem kap napidijat. Más országban legalább megvan az, hogy ha valaki meghal, hát nyugodt lehet, hogy ezer évig is fekhetik azon a helyen, de a t. pénzügyminiszter ur kormányzata alatt még a halottaknak sem hagynak békét. (Halljuk! Halljuk!) Hozhatnék fel a magam példájából is esetet, de nem magamról beszélek, hanem Bereg vármegyében történt meg az. hogy az 1851-diki úrbéri kárpótlásra nézve, oláh Csertész, vagy az Isten tudja miféle orosz községben, egy Horti vagyUraynak, a kinek 14 és fél kulcs után fizették ki az úrbéri kárpótlást, holott neki nem dukált volna csak 11 és fél kulcs, kétezer forintot kell visszafizetnie a kincstárnak. (Mozgás.) Hát először is nem szentírás az, a mit a pénzügyigazgató kitalál. 0 azonban kutatja ezt, mert jutalmat kap azért a pénzügyminisztertől, ha valakinek a nyakára illetéket sózhat. Kende Péter: A belügyminiszterhez tartozik! Uray Imre: Én az egész kormányról beszélek. S mi ennek a vége? Az, hogy most 40 — 50 esztendő múlva, a mikor már be sem lehet igazolni, hogy az illető csakugyan jogtalanul vette-e fel a 14 1 /2 kulcs után a kárpótlást, minden körülmények között fogják igazolni, hogy ha nem fizet, akkor exequálnak. Méltóztassanak nekem elhinni, hogy mikor egy ország odajut, hogy a minisztériumokban, a pénzügyigazgatóságokban egy egész személyzet nem foglalkozik mással, mint azzal, hogy az ilyen dolgokat kipiszkálja, akkor ez ellen mentség nincsen. Azt az adót, a mi adó volna, még csak szívesen kifizetné az ember, de hogy azt megtudhassa valaki, hogy a jövő esztendőre mennyi illetéke lesz, — hiába nem vesz semmit, hiába nem ad semmit — az lehetetlen, mert attól az illetéktől szabadulni Magyarországon nem lehet. Az előáll, mint a gomba egy éjszaka. Előáll az egyszerre, de leírhatja az ember a körmét, rárakhat egy egész trafik stemplit, évek telnek el, míg a pénzét visszakaphatja. (Derültség.) Igazán csodálkozom azon, hogy a t. pénzügyminiszter ur hogyan lehet ilyen gutgesinnt gondolkozású. (Halljuk! Halljuk!) Valamelyik nap Budán voltam — ép a minisztériumban volt dolgom — s láttam, hogy a minisztériumnak az orra, a Mátyástemplom előtt egy kétfejű sas terpeszkedik a Szentháromság szobrán. Hogyan tűrheti azt a miniszter ur? Avagy emlékeztetőnek tartja ott, a mely eszébe juttassa, hogy ennek dobálja oda Magyarország mindenét, hogy ez fal fel mindent ? Talán csak nem arra való ez a szobor, hogy az a szellem valahogy önökből ki ne haljon, hogy mindennap emlékeztesse önöket, hogy a legnagyobb kötelezettséggel mégis ennek a madárnak tartozunk. (Derültség.) Magam is vadász ember vagyok, de soha életemben ilyen csodamadarat puska végére nem kaptam. Pedig biztositom róla a miniszter urat, hogy, ha egyszer magam elé kapnám, levenném azonnal. (Élénk tetszés a szélsobaloldalon.) De nézzük az igazságügyminiszter ur resszortját. Magyarországon ma abban a helyzetben vagyunk, hogy elmondhatjuk nyugodtan, hogy ha valakinek pere van, beleőszül, mig megkapja igazát. Azután nagyvagyonu embernek kell lennie annak, a ki perel. Majdnem Matuzsálemet éri utói, mikor az igazságát megkapja. Vidéki ember vagyok s azért merem mondani, hogy engem a jó Ur Isten őrizzen meg mindentől, de leginkább attól, hogy Budapesten kerüljek igazságszolgáltatási tekintetben Ítélkezés alá, mert én, mint vidéki ember, ha százszor igazam van is, ügyemet itt elvesztem. Pedig az igazságszolgáltatás nem arra való, hogy drága legyen, hogy kétséges legyen, hanem hogy megnyugtasson mindenkit abban a tekintetben, hogy ha igazsága van, akkor olcsón s minél könnyebben
