Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-167

410 767. országos ülés 1902 deczember 10-én, szerdán. feltettem, megadni méltóztassék. Előre is kijelentem, hogy azt kell hinnem, és hiszem is, hogy az igen t. miniszterelnök urnak, mint belügyminiszternek ez ideig nem volt tudomása azon állapotokról, a melyek ott uralkodtak, és azért nem intézkedett. Hiszem, és meg vagyok gyó'zó'dve arról, hogy az ottani vizsgálat megejtése alkalmával az igen t. miniszterelnök ur gondoskodni fog arról, hogy a jogosulatlan befolyások ne érvényesüljenek, só't hogy azok, a kik e befolyásokat alkalmazták, megfelelő megtorlásban részesitt essenek. Kérem a miniszterelnök ur kedvező válaszát. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán minisztereinők : T. ház! Arról, gondolom, tanúságot tesznek a múlt választások alkalmából történt dolgok, tanúságot tehet azoknak lefolyása és mindenki, a ki elfogulatlanul és figyelemmel kisérte azt a magatartást, a melyet én a választásoknál konzekventer követtem, (Általános élénk helyeslés.) de tanúságot tehetnek maguk a t. képviselő urak is, a kik ott a túloldalon ülnek, hogy én semmiféle befolyásolást, politikai véleményért való üldözést, vagy pressziógyakorlást sem meg nem hagytam, sem pedig el nem tűrtem. (Élénk helyeslés.) Ezt mondhatom és bizonyíthatom száz és száz esettel. Ezzel tehát engem nemcsak ebben a házban, de még más helyen is, a hol pedig igen szeretnek csak ugy általánosságban vádolni, senki meg nem vádolhat. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl. FelMáltások a szélsőbaloldalon: A régi rendszert vádoltuk imitt-amott!) Rákosi Viktor: A régi Schwungban bennvoltak még sok helyütt! Széll Kálmán miniszterelnök: A mi a régi Schwungot illeti, erre nézve engedjenek meg egy megjegyzést. (Halljuk ! Halljuk!) Önök sokszor hozták fel, most már azonban gyérebben hMatkoznak reá, hogy — bár elismerik az én korrekt eljárásomat, felfogásomat, kormányzásomat és igazságosságomat arra nézve, a mi az •én kormányzati, felügyeleti hatáskörömön belül van; — a perifériákon nincsen igy. (Halljuk! Halljuk!) Hát kérem, a perifériákon is ismerik már ezt a szellemet, ez keresztülhatotta a perifériákat is és mondhatnék a képviselő uraknak igen eklatáns példákat arra, hogy ugyanazokra az emberekre, a kik ellen régebben igen sok panasz volt, ma semmi panasz nincsen, sőt az illetők maguk állítják ki a bizonyítványt, hogy ugy járnak el mindenkMel szemben, a hogy korrekté eljárni kell. (Helyeslés.) Én tehát erről is jótállok, mert annak az állásfoglalásnak, a melyet én négy esztendő óta konzekventer követek, megvan a maga preventív hatása, Másfelől azonban ne méltóztassanak odáig menni, hogy én azután minden nem alaposan vádolt embert is kiszolgáltassak, mert ilyenek is történhetnek, mMel nem minden igaz, nem minden arany, a mi fénylik és nem minden oly betű szerint való, a mit az illetők bona fide mondanak és elhisznek, mert nekik is igy vagy ugy mondták, sokszor talán nem egészen tiszta és alapos forrásokból. A kinek, t. ház, annyi panaszszal volt dolga, mint a mennyMel nekem négy esztendő óta van, az a rostálást sokkal jobban megszokta már, mint a t. urak a túloldalon. Ez természetes is, mert a t. képviselő urak nem gyakorlottak ebben a kérdésben, hisz nem minden panasz alapos és nem minden panaszlónak van igaza. (Ugy van.' jobbfelöl.) Én tehát kijelentem ezen alkalomból, hogy ez esetben is igenis utána fogok járni a dolognak, magamnak tájékozást, alapos, elfogulatlan informácziót fogok szerezni, hogy történt-e Csongrádon ilyesvalami, vagy nem? (Élénk helyeslés.) Ha történt, azt el nem fogom tűrni, hanem az illetőkön meg is fogom torolni. Azonban alaposan és szigorúan kell venni a dolgot, mert a mende-mondákban nem bizom. Tudom, hogy a t. képviselő ur sem abból indult ki, nem mende-mondákból itélt, hanem ő bona fide mondta el, a mit neki is mondottak. Ismétlem, utána fogok járni, hogy a tanítók, vagy a tanfelügyelők részéről történt-e valami rendellenes? Másfelől azt is méltóztassék figyelembe venni, hogy esetleg azok a tanítók is csinálhattak olyasmit, a mit nekik nem lett volna szabad tenniök és hogy talán a tanfelügyelő épen a helyes korlátok között igyekezett őket megtartani. (Ugy van! jobbfelöl. Egy hang balfelöl: De a tanfelügye lőnek nincs beleszólása ebbe!) Az a kérdés, mibe volt beleszólása? Olyanba-e, a mihez nincsen joga; no hát, akkor nem is szabad beleszólania, legalább büntetlenül nem! Szóval, én ezt a konkrét kérdést is szívesen azzal az elfogulatlansággal igyekezem kezelni, a melyet minden ilyen kérdésben a képviselő uraknak a felszólalására követni szoktam. (Elénk helyeslés.) Egyébiránt szerettem volna, ha talán kissé praktikusabb módon járt volna el a t. képviselő ur, ha kissé részletezte volna és adatokkal illusztrálta volna kérdését. Molnár Jenő: Elég adat van Tergina ellen. El kell őt onnan helyezni. Széll Kálmán miniszterelnök: Konkrét eseteket nem hozott fel, pedig az ilyenek felhozása jó ilyenkor, mert hamarább lehet az ügyben eljárni. De mindezek daczára, bár konkrét adatok nincsenek is, az általánosságban tartott panasz mibenlétét alaposan meg fogom vizsgálni. Szíveskedjék a t, ház ezt a választ tudomásul venni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Babó Mihály: T. ház! A t. miniszterelnök ur válaszát, minthogy szMes volt kijelenteni, hogy az ügyet vizsgálat tárgyává teszi, magam részéről tudomásul veszem. A mi a t. miniszterelnök ur azon kijelentését illeti, hogy konkrét adatokat kellett volna felhoznom, ha ugy méltóztatik kívánni, szívesen szolgálok olyanokkal. De épen azért nem akartam a t. ház elé konkrét adatokkal állni, mert az ottani viszonyok és állapotok lehetetlen, hogy több voná-