Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-165

i(jö; országos ülés 1902 deczember 6-án, szombaton. 357 mindennapi minden alkotása, hogy semmiféle ok arra nem volt, hogy egy ember annyira istápolta ssék. (XJgy van! a szélsöbaloldahn.) A minap egy igen előkelő németországi építész volt itt és megnézve ezt a növénytani és rovartani intézetet, azt kérdezte, hogy raktár-e az, vagy pedig istálló; midőn pedig azt mondottuk, hogy egy műegyetemi professzor tervezte, azt mondotta: sajnálom tanítványait. Hát én meg sajnálom azt az országot, a mely monumentális épületeit ilyen kezekre bizza és nagyon kérem a t miniszterelnök urat, hasson oda, hogy az ilyenféle gazdálkodásnak vége vettessék, hogy az ország pályázat utján a legjobb, legpraktikusabb és legolcsóbb munkához jusson, akkor azután a felelőséget is mindig, minden irányban elvállalhatja. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezzel kapcsolatban egy anomáliára akarom még felhívni a t. miniszterelnök ur figyelmét. Ugyanis a kereskedelemügyi minisztérium magasépítési osztályában azon törik fejüket, hogy egy központi tervező osztályt létesítsenek. Az imént hMatkoztam arra, hogy az építőipar Budapesten és az egész országban milyen válságban van. Én azt hiszem, ez az egy momentum is eléggé igazolja azt, hogy ilyen tervező osztály megvalósítása ellen a küzdelmet felvegyük és azt. ha lehetséges, megakadályozuk. Hogy a hMatalos tervezés milyen eredményeket szül, megmutatta az eskütéri hid, melyért a felelőséget nem tudom ki fogja elvállalni. A hMatalos tervezésnek ilyen eredménye az is, hogy a milleniumi emlékoszlop megrepedt, minek oka az, hogy lanyha volt az ellenőrzés, mert puha kőből ilyen emléket nem szabad csinálni. Sok baj van még e téren, de lesz alkalmam a kereskedelemügyi tárcza költségvetésénél rátérni ezekre és rámutatni, hogy nem járja az. hogy tisztviselők akkor, mikor pályázatot hirdetnek, a maguk által megállapított feltételek szerint hirdetett pályázatban, mint pályázók részt vegyenek, és ugyanakkor azon pályázati dologban, mint jury- tagok Ítélkezzenek a maguk munkája felett, Az elmondottak, azt hiszem, eléggé indokolják, hogy én a kormány iránt bizalommal nem viseltethetem, s igy az imdemnitási törvényjavaslatot el nem fogadhatom, és nem adhatom meg az eszközöket annak a kormánynak, a mely az általunk vallott programmpon tokát nemcsak hogy megvalósítani nem akarja, hanem mindent elkövet annak megakadályozására, hogy ezek a közel jövőben megvalósíttassanak. De a t. többségnek felfogása annyira homlokegyenest ellenkezik mindazzal, a mit a magyar nép, a magyar nemzet érdekében levőnek tartunk, hogy már azért is a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetünk iránta. Hiszen a t. többség mindig beadja derekát akkor, midőn bécsi, midőn osztrák dologról van szó, de sohasem akar semmit támogatni, a mi a magyar nemzetet megerősíthetné. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Önök emelni akarják a czMillistát, nagyobbítani akarják a véderőt és ennek következtében a költségvetést szaporítani, önök emelik a quótát, emelnek mindent, a mi Bécsnek, Ausztriának kedves. A midőn ilyen fontos gazdasági és katonai javaslatok előtt állunk, aggódó lélekkel nézem én a bekövetkezendőket és azt hiszem, a miniszterelnök ur leghelyesebben tenné akkor, ha ezt a házat feloszlatná . . . Molnár Jenő: Az volna a legokosabb! Tessék a házat feloszlatni! Nessí Pál: És megkérdezné a nemzetet, hogy mit szól a czMillista felemeléséhez, a véderőjavaslatokhoz, a közgazdasági állapotokhoz ? (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Molnár Jenő: Tessék feloszlatni, vagy lemondani, a kettő közül egyet. Nessi Pál: Ha a miniszterelnök ur arra határozza el magát, hogy előterjesztést tegyen a koronának, hogy oszlassa fel a parlamentet, mert a nép még nem nyilatkozott meg azon nagy kérdések tekintetében, a melyek megvitatandók lesznek, akkor arra kérem a t. többséget, hogy ha kimennek a választók elé, mondják meg becsületes magyar őszinteséggel, becsületes szívvel és lélekkel, hogy önök akarják a czMillistát felemelni, a katonai terheket megnöveszteni, a quótát felemelni; (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy önök nem akarják az önálló vámterületet, hogy nem akarnak semmit, a mi a magyar nemzet érdekében van, s akkor uraim, ha önök ilyen programra alapján ide be fognak jönni, akkor meg fogok hajolni az önök nagysága előtt, de addig nem. Ép ezért nem fogadom el a felhatalmazási törvényjavaslatot, (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. {Szünet után.) Elnök: A folytatólagos ülést megnyitom. Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, a következő ülés napirendjét illetőleg javaslom a t. háznak, hogy a jövő héten, kedden d. e. 10 órakor tartson ülést és annak napirendjére az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról fzóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatását méltóztassék kitűzni. (Helyeslés.) Elfogadja-e ezt a t. ház? (Igen!) Ezt határozatként kimondom. Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kMan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halijuk!) Én a vitában résztvenni természetesen nem óhajtok, hanem JSTessi Pál képviselő ur egy kérdést intézett, mely ténybeli állítást tartalmaz és ezt akarom helyreigazítani. Azt kérdezte ugyanis a képviselő ur a miniszterelnök úrtól, melyre feltétlenül választ szeretne kapni, vájjon a brassói iskolára vonatkozó tőke járadékkötvényekben