Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-165

i(jö; országos ülés 1902 deczember 6-án, szombaton. 357 mindennapi minden alkotása, hogy semmiféle ok arra nem volt, hogy egy ember annyira istápol­ta ssék. (XJgy van! a szélsöbaloldahn.) A minap egy igen előkelő németországi építész volt itt és megnézve ezt a növénytani és rovartani inté­zetet, azt kérdezte, hogy raktár-e az, vagy pedig istálló; midőn pedig azt mondottuk, hogy egy műegyetemi professzor tervezte, azt mondotta: sajnálom tanítványait. Hát én meg sajnálom azt az országot, a mely monumentális épületeit ilyen kezekre bizza és nagyon kérem a t miniszter­elnök urat, hasson oda, hogy az ilyenféle gazdál­kodásnak vége vettessék, hogy az ország pályázat utján a legjobb, legpraktikusabb és legolcsóbb munkához jusson, akkor azután a felelőséget is mindig, minden irányban elvállalhatja. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezzel kapcsolatban egy anomáliára akarom még felhívni a t. miniszterelnök ur figyelmét. Ugyanis a kereskedelemügyi minisztérium magas­építési osztályában azon törik fejüket, hogy egy központi tervező osztályt létesítsenek. Az imént hMatkoztam arra, hogy az építőipar Budapes­ten és az egész országban milyen válságban van. Én azt hiszem, ez az egy momentum is eléggé igazolja azt, hogy ilyen tervező osztály megva­lósítása ellen a küzdelmet felvegyük és azt. ha lehetséges, megakadályozuk. Hogy a hMatalos tervezés milyen eredményeket szül, megmutatta az eskütéri hid, melyért a felelőséget nem tudom ki fogja elvállalni. A hMatalos tervezésnek ilyen eredménye az is, hogy a milleniumi emlékoszlop megrepedt, minek oka az, hogy lanyha volt az ellenőrzés, mert puha kőből ilyen emléket nem szabad csinálni. Sok baj van még e téren, de lesz alkalmam a kereskedelemügyi tárcza költségvetésénél rátérni ezekre és rámutatni, hogy nem járja az. hogy tisztviselők akkor, mikor pályázatot hirdetnek, a maguk által megállapított feltételek szerint hirdetett pályázatban, mint pályázók részt vegye­nek, és ugyanakkor azon pályázati dologban, mint jury- tagok Ítélkezzenek a maguk munkája felett, Az elmondottak, azt hiszem, eléggé indo­kolják, hogy én a kormány iránt bizalommal nem viseltethetem, s igy az imdemnitási törvény­javaslatot el nem fogadhatom, és nem adhatom meg az eszközöket annak a kormánynak, a mely az általunk vallott programmpon tokát nem­csak hogy megvalósítani nem akarja, hanem mindent elkövet annak megakadályozására, hogy ezek a közel jövőben megvalósíttassanak. De a t. többségnek felfogása annyira hom­lokegyenest ellenkezik mindazzal, a mit a ma­gyar nép, a magyar nemzet érdekében levőnek tartunk, hogy már azért is a legnagyobb bizal­matlansággal viseltetünk iránta. Hiszen a t. többség mindig beadja derekát akkor, midőn bécsi, midőn osztrák dologról van szó, de sohasem akar semmit támogatni, a mi a magyar nem­zetet megerősíthetné. (Ugy van! a szélsöbalolda­lon.) Önök emelni akarják a czMillistát, nagyob­bítani akarják a véderőt és ennek következté­ben a költségvetést szaporítani, önök emelik a quótát, emelnek mindent, a mi Bécsnek, Ausz­triának kedves. A midőn ilyen fontos gazdasági és katonai javaslatok előtt állunk, aggódó lélek­kel nézem én a bekövetkezendőket és azt hiszem, a miniszterelnök ur leghelyesebben tenné akkor, ha ezt a házat feloszlatná . . . Molnár Jenő: Az volna a legokosabb! Tes­sék a házat feloszlatni! Nessí Pál: És megkérdezné a nemzetet, hogy mit szól a czMillista felemeléséhez, a véd­erőjavaslatokhoz, a közgazdasági állapotokhoz ? (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Molnár Jenő: Tessék feloszlatni, vagy le­mondani, a kettő közül egyet. Nessi Pál: Ha a miniszterelnök ur arra határozza el magát, hogy előterjesztést tegyen a koronának, hogy oszlassa fel a parlamentet, mert a nép még nem nyilatkozott meg azon nagy kérdések tekintetében, a melyek megvita­tandók lesznek, akkor arra kérem a t. többséget, hogy ha kimennek a választók elé, mondják meg becsületes magyar őszinteséggel, becsületes szív­vel és lélekkel, hogy önök akarják a czMillistát felemelni, a katonai terheket megnöveszteni, a quótát felemelni; (Elénk helyeslés a szélsőbal­oldalon.) hogy önök nem akarják az önálló vám­területet, hogy nem akarnak semmit, a mi a magyar nemzet érdekében van, s akkor uraim, ha önök ilyen programra alapján ide be fognak jönni, akkor meg fogok hajolni az önök nagy­sága előtt, de addig nem. Ép ezért nem foga­dom el a felhatalmazási törvényjavaslatot, (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. {Szünet után.) Elnök: A folytatólagos ülést megnyitom. Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, a következő ülés napirendjét illetőleg javaslom a t. háznak, hogy a jövő héten, kedden d. e. 10 órakor tartson ülést és annak napirendjére az 1903. év első négy hónapjában viselendő köz­terhekről és fedezendő állami kiadásokról fzóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatását méltóz­tassék kitűzni. (Helyeslés.) Elfogadja-e ezt a t. ház? (Igen!) Ezt határozatként kimondom. Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk. Wlas­sics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kMan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halijuk!) Én a vitában résztvenni természetesen nem óhajtok, hanem JSTessi Pál képviselő ur egy kér­dést intézett, mely ténybeli állítást tartalmaz és ezt akarom helyreigazítani. Azt kérdezte ugyanis a képviselő ur a miniszterelnök úrtól, melyre feltétlenül választ szeretne kapni, vájjon a brassói iskolára vonatkozó tőke járadékkötvényekben

Next

/
Oldalképek
Tartalom