Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-165

165 országos ülés 1902 deczember 6-án, szombaton. 343 mi álláspontunk alapján. Hogy az helyes-e, vagy nem helyes-e, annak megbirálása a háznak a joga és hMatása; de ha objektívek és igazságosak, meg kell engedniök, hogy a magunk álláspontjából intézzük és csináljuk a dolgokat addig, a mig helyesnek valljuk, addig, mig azt az ország érdekeMel megegyezőnek valljuk, és addig, mig a többség, a mely bennünket támogat, azt magáévá teszi. Kossuth Ferencz: Ha nem hinném, hogy foglalkozik vele, nem kérdezném! Széll Kálmán miniszterelnök: A t. képviselő ur a német Reickstagban lefolyt eseményekről és az ott beállott fordulatról méltóztatik megemlékezni és abból indul ki. Ott egy nagy fordulat állt be, és talán nem egészen váratlanul a beavatottaknak, de mégis sokkal gyorsabban, és ebben az alakjában talán mégis előre nem látva, s egy egész uj gazdaság-politikai helyzetet teremtett. Ez kétségtelen. Hogy ez a helyzet és az a nagy — hogy ugy mondjam — felkavarodása az ottani állapotnak a gazdaságpolitikai kérdésben véglegesen miben állapitja meg Németország állásfoglalását, azt talán lehet előre sejteni, talán lehet annak valószínűsége iránt véleményt nyilvánítani, de ma még befejezett ténynyel nem állunk szemben. Ez kétségtelen. Sebess Dénes: Ütött már a tizenkettedik óra! Széll Kálmán miniszterelnök: Engedje meg Kossuth t. képviselőtársam, de mig befejezett ténynyel nem állunk szemben, nagyon nehéz e kérdésben erről a helyről végleges állást foglalni. Nem sok idő múlva, aránylag igen rövid idő múlva állást kell foglalnunk ós foglalunk is; de mig véglegesen befejezett ténynyel nem állunk szemben, mig nem állunk szemben azzal, hogy Németország a maga alkotmánya szerint miben állapította meg . . . (Egy hang a szélsőbaloldalon: Tételezzük fel!) Lengyel Zoltán : Bécsben még nem adták ki az utasítást! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ez nem igy van; a t. kéjsviselő ur hasból beszél, nem másból. (Zaj.) Visszautasítom ezt a helytelen, valótlan állítást. Addig, mig végleges állásfoglalás nem történt, addig, mig nem állunk egy kétségtelen tény előtt, addig, a mig a kérdés nincsen végleg tisztázva, korai erről nyilatkozni. Mert ma még ténynyel nem állunk szemben; nem mondom, hogy be nem áll, de még be nem állott. Ha sikerül is Németországnak az év végéig megcsinálni a vámtarifát, ugy, a hogy akarja, még hátra van az : felmondja-e vagy sem a, szerződést. Ez még nem tény. Mikor még tehát bevégzett tényről szólni nem lehet, erről a helyről végleges állásfoglalást magában foglaló nyilatkozat időelőtti volna. Önöknek és a ház minden tagjának joga van véleményt mondani, sürgetni, kérdést intézni hozzám. Elismerem annak jogosultságát, és talán időszerű is, talán helyes is, talán a mi álláspontunknak erősítésére is szolgál, ha helyesen, óvatosan történik : megengedem. De erről a helyről nem szabad addig nyilatkozni, a mig minden vonatkozásában az egész közgazdasági politikai helyzet és a mi vonatkozásunk a külfölddel teljesen tisztázva nincs. (Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen itt ülünk és nem fogunk elmenni sem ma, sem holnap, a karácsonyi szünet még nem állott be. Mindenkor alkalmuk lesz engem felelőségre és kérdőre vonni, még van idő ebben a kérdésben itt a házban is újból nyilatkozatot tenni ós akkor ítéljen a felett a t. ház, a maga érdeme szerint. En kijelentem, hogy igenis az ország érdekét minden irányban az egész közgazdasági helyzetet a maga egészében véve, az 1899 : XXX. törvény által előirt feltételeket és következéseket . . . (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Frázis! Ezt már hallottak!) Hát hallják meg ezúttal is, mert én másból nem indulok ki; megengedem, hogy önök is abból indulnak ki, hanem engedjék meg nekem is, hogy abból induljak ki. Nagyobb dolog ám annak ezen kérdésekben határozni, a ki minden lépésének következéseire nézve a felelőséget a maga egész súlyában nemcsak érzi, de viseli is, mint azoknak, a kik itt elhangzó szavakkal véleményeket mondanak, a melyeknek következései nincsenek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Megmondottam már a múlt héten tartott beszédemben is, hogy az a helyzet, a mely abból áll, hogy Németországban fontos elhatározások készülnek, hogy az 1903-iki terminus, a melyen mi is és mások is felmondási joggal élhetnek, közel áll, és igenis nagyon sürgetővé teszi, hogy tisztázzuk a kérdést Ausztriával. Feltétlen szükségesnek vallottam már beszédemben, hogy végleges elhatározásra kell jutni a kiegyezés kérdésében. És én azon vagyok, hogy ez a kérdés végleg tisztázottan jöjjön mentül hamarabb a képviselőház elé. Gondolom, ez elég határozott nyilatkozat. Azt azonban ma már elvégzettnek ugy apodikticze nem lehet állítani, a mit Kossuth képviselő ur mond, hogy most már bizonyos, hogy Ausztriával vámtarifát lehetetlen csinálni. Ez nem bizonyos még, ez elvégezve nincs. (Ellenmondások a szélscbaloldalon.) Nincs elvégezve! Ki bizonyítja, hogy az ezután nem történhetik meg? Addig, a mig ez meg nem történik, abból a konkluziókat levonni időelőtti dolog. Majd meglátjuk, hogy akkor, a mikor a magyar országgyűlés és az osztrák üeichsrath azon helyzetben lesznek, hogy a tarifa kérdésében állást foglaljanak és a közös autonóm vámtarifa dolgában véglegesen határozzanak, mi történik akkor. Csak ezen elhatározások után beszéljünk a konzekvencziákról. De ma még az elő nem állott. (Nagy zaj és felkiáltások a szás'baloldalon: Hát mikor?) Ma a felmondásra van még egész 25 vagy 26 nap, a tárgyalásra fiedig van egy esztendő, mert hiszen nem 1903 január l-jén szűnik meg a viszony, ha felmondatik is valamely szerződés,