Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-165
165. országos ülés 1902 a mindig és minden küzdelmében csakis hazafias szempontokat tűzött és tűz maga elé; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) csakis a hazának jogaiért küzd; csakis azért küzd, hogy a magyar államiság kidomboritva és mint végezel teljesen kiépítve legyen. (Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Önérzetesen mondhatjuk azt is, hogy küzdelmeinkben is megtartjuk azt a modort s azt a szinvonalat vitáinkban, a mely a magyar parlament tekintélyét legjobban emeli, s a mely előnyösen tünteti fel a magyar parlamentet a külföld előtt az osztrák Reichsrathoz viszonyítva, (TJg'y van! a szélsöbaloldalon.) Ha tehát ez igy van. akkor ne vádoljon bennünket senki azzal, hogy mi ellenzéki viszketegből nehézségeket akarunk csinálni akkor, a mikor ezen igen fontos kérdést felvetjük már most, mert a mi czélunk nem az, hogy nehézségeket támaszszunk, hanem az, hogy figyelmeztessük még jó időben a kormányt arra, hogy olyan helyzetben van az ország, melyben lehetetlen volna elszenvedni azon óriásilag káros hatást, a mely lehetetlen, hogy ne követné azt a tényt, ha Németország felmondaná tényleg a vámszerződést, Magyarország pedig oly készületlen lenne akkor is, mint a milyen készületlen most. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mi az általános német vámtarifát illeti, tudvalevő dolog, hogy az ottani kormány javaslata óriási vámtétel-emeléseket tervez. Csak egypár tételt említek fel példa gyanánt. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) így pl. a buzavám 6'5 márka lesz métermázsánkint, mig a szerződési kedvezményes vám o 1 J2 márka lenne, tehát a mostani 3'/a márkával szemben 2 márka az emelkedés, a mi óriási, mert közel 70 százalék; (Ugy van! a széls'ibaloldalon.) a rozsnak ezentúl 6 márka lenne a vámja, a kedvezményes vámtétel pedig 5, a mostani 3'5-del szemben tehát 1'5 márka az emelkedés; az árpa lenne 4 márka, illetőleg a kedvezményes vámtétel szerint 3, a mostani 2-vel szemben tehát 1 márka az emelkedés; a zab 6 márka, a kedvezményes vám 5 márka, a mostani 2'80-nal szemben tehát 2'22 márka az emelkedés, a mi csaknem 100 perczent. Az is tudnMaló dolog, hogy a német birodalmi gyűlés többsége még e magas tételekkel sem elégszik meg, hanem átlag körülbelül 20 perczenttel fogja emelni ezeket a tételeket. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nekünk természetesen semmi közünk Németországhoz, semmi közünk ahhoz, hogy ezen vámpolitikának milyen szocziális következményei lesznek, ezért csakis futólag említek meg egy tényt: Brentano, az ismert német nemzetgazdász kiszámította, hogy egy olyan család háztartásában, a melynek 900 márkán aluli, vagyis olyan a jövedelme, a melyet a porosz törvény adómentesnek nyilatkoztat ki, a vámtételeknek felemelése évi 30 márka különbséget fog tenni. Ez pedig olyan különbség, a milyent Németország szegényebb polgárai érzé•zember 6-án, szombaton. 339 kényen meg fognak érezni. És ha ezt felemlítem, csak azért teszem, hogy ehhez hozzáfűzzem azt a meggyőződésemet, hogy nehéz lesz a németeknek sokáig fentartani ezt az uj, erős, általános vámtarifaemelést, mert ez valószínűleg nagy szocziális mozgalomra fog ott alkalmat adni. Óvakodjunk hasonló példák követésétől, vagyis attól, hogy a legszegényebb osztályok első szükségleti czikkeit helytelen kereskedelmi politikával megdrágítsuk, a nélkül, hogy kereseti alkalmat teremtenénk számukra, melyből kitellenék a nép vállába rakott uj teher elviselhetése. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kötelességem még, t. ház, ha nem untatom a házat, egypár számbeli adat mellett kijelölnöm azt is, (Halljuk! Halljuk! a szélsöhahldalon.) hogy milyen fontossággal bir Magyarországra nézve a német kereskedelmi viszonynak zavartalan fentartása? Hogy összehasonlításunk legyen arra nézve, hogy külkereskedelmünk fejlődik-e, két dátumot veszek, az 1897. és 1901-ikit. Első sorban vegyük Ausztriát, ide 1897-ben 824,227.000 korona, 1901-ben pedig 903,118.000 korona értékű kMitelünk volt, tehát az összes kMitelnek 71'39 százaléka. Németországba 1897-ben 101,913.000 K ment, 1901-ben pedig 140,583.000 K, tehát a kMitelben emelkedés volt és az összes kMitelnek a Németországba irányuló kMitel ll'll százalékát képezte. Ausztria után tehát Németország a legnagyobb fogyasztási piaezunk. De az említett 140 millió koronára rugó kMitel sem képviseli a német piacz valódi értékét számunkra, minthogy összes 1200 millió korona értékű kMitelünknek a közös vámterületen kMüli forgalomra eső részéből, vagyis 343 millió koronára rugó kMitelből, Németországra esik 135 millió korona, tehát a közös vámterület kMitelének 39'3 Ü 0-ka. A német piacz fontossága kitűnik abból is, hogy a fontossági sorozatban utána közvetlenül következő ország már csak 2'46°/o-kal szerepel kMitelünkben, ez az ország Olaszország, melynek egyébiránt borbehozatala 31 millió koronáról 19 millióra csökkent. Az emiitett adatokból mindenki láthatja, hogy milyen óriási fontossága van ránk nézve annak, hogy kereskedelmi viszonyaink Németországgal fel ne bomoljanak. Már pedig természetes az, hogy egy olyan iparos állammal, minő Németország, csakis abban az esetben lehetséges a mostani védvámáramlat daczára is élénk kereskedelmi viszonyt fentartani, sőt a mostanit fejleszteni, hogy ha az iparos Németországnak mi ipar-vámengedményeket adhatnánk (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) cserébe az őstermelés! czikkeknek adandó vám engedmény ékért. Ez az, a mit teljes lehetetlenség megcsinálnunk mindaddig, a mig Ausztriával közös vámterületben élünk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ernszt Sándor: Ott vagyunk, a hol a mádi 43*
