Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-164

lük. országos ülés 1902 deczember 5-én, pénteken: 3'Al alkalmasak arra, hogy a közhangulatot ezen elv ellen ingereljék. (Ugy van! a szélsőbaloldalion.) A monarchikus elvvel fűződik össze a militarizmus és mindaz, a mi ezzel összefügg. Hogy pedig mindaz, a mi a militárizmussal összefügg, a magyar nemzeti felfogásban nem talál kedvező megítélésre: erről felesleges sokáig vitatkozni. A monarchikus elvvel kötik össze nálunk a gazdasági fellendülés útjában álló közös vámterületnek Bzinte erőszakos módon való fentartását. Ezzel kötik össze a közérzés és felfogások folytonos sértegetését, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) vele takarják be a közszellemnek egy rettenetes betegségét, a hiperlojalítást, azt, a mi nincs a nemzet vérében és a mi nem volt ebben a nemzetben még akkor sem, a mikor a legnemzetibb királyok uralkodtak ebben az országban. ÍUgy van! a szélsőbalőldalon.) A monarchikus elvbe ütközik bele az állami tekintély, erő és hatalom szabad érvényesülése a nemzetiségekkel szemben. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen nyilvánvaló dolog, hogy a nemzetiségekkel való enyhe bánásmód, a nemzetiségeknek úgyszólván beczézgetése összefügg nálunk a monarchikus elvvel, mert a történelem bizonyítja, hogy a nemzetiségek túlkapásaikhoz a rugót legtöbbször a bécsi udvar politikájában találták. (Ugy van! a széhobcdoldalon.) A monarchikus elvvel takarózik a kormány, a mikor az elv által elkövetett minden hibáért felelőséget vállal, de ahhoz nincs elég bátorsága, hogy a monarchikus elvet visszatartsa ezeknek a hibáknak elkövetésétől és nincs erkölcsi bátorsága ahhoz sem, hogy a monarchikus elvet és felfogást becsületes harmóniába hozza a magyar nemzeti érzéssel és közfelfogással. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Innen vannak azután az örökös differencziák, innen merülnek fel azután azok a jelenségek, a melyekről széltében nyíltan azt mondják, hogy az udvar elhidegült, hogy a korona bizalma meglazult a nemzet iránt. És mégis a nemzetnek tesznek szemrehányást ezekér . Ezek a szemrehányások azonban irtózatosan ártanak ennek a monarchikus elvnek, mert ezek a szemrehányások jogtalanok és igazságtalanok és a nemzet, a mikor a maga igazait keresi, ezeket az igazakat ott találja meg, abban a szférában, a mely a monarchikus elvvel határozottan ellenkezik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A monarchikus elv túltengése az, hogy a kormányok nem a nemzettől, hanem pusztán csak az uralkodótól függnek, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) pedig én azt hiszem, hogy az alkotmányos elv az, hogy legalább olyan mértékben, mint az uralkodótól, oly mértékben függjenek a kormányok magától a nemzeti akarattól. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De nálunk nem a nemzet állítja és nem a nemj zet buktatja meg a kormányokat. Vájjon 1867. óta buktatott-e meg egyetlenegy kormányt is a nemzet azért, mert a vele szemben elvállalt kötelezettségeket a kormány nem teljesítette? Egyetlen egyszer sem történt ez. Minden kormány csak azért bukik meg, mert az uralkodóval szemben elvállalt kötelezettségeit nem váltotta be. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalőldalon.) Bánffy sem azért bukott meg, mert a nemzettel szemben elvállalt kötelezettségeit nem teljesítette, hanem azért, mert az ő egyéni tulajdonságai felkorbácsolták a nemzet szenvedélyeit és oly vihart teremtettek, a mely elsodorta őt a hatalomról. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A monarchikus elvvel van összekötve a háború és a béke, a nemzetek legnagyobb szerencsétlensége, a nemzeteknek legnagyobb üdve és vele kötik össze az állami és nemzeti függőség szükségét, mint dogmát, hiszen a monarchikus elvvel fűződik össze az 1867-iki kapcsolat, azzal meg a nagyhatalmiság és a nagyhatalmiság teszi kötelességévé a magyar államnak azt, hogy lemondjon saját állami önállóságáról és függetlenségéről. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mint dogmát állítják, hogy csak így élhetünk, másként nem és ha más térre lépünk, ég, föld összeszakad, s okvetetlenül tönkre megyünk. A nemzeti tradicziók ápolásának feleslegessége is a monarchikus elvvel fűződik össze. Ezek a tradicziók. t. képviselőház, ha mélyen élnek a nemzedékben, útját állják a hiperlojális nyavalygásnak, erre pedig szükség van, mert hiperlojálitás nélkül a nemzedék ma nem boldogul, nem mehet előre, sem a közéletben, sem a hivatalokban, sem sehol sem. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalőldalon.) A magyar történelem telve vau nagy dicsőségekkel, fenséges alakokkal, a melyek és a kik ugy állnak a magyar nemzet előtt, mint fenséges, követendő példák. De ezeket el kell hallgatni, mert nem egyeznek meg a monarchikus elvet viselő dinasztikus felfogással. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalwi) Ezért kell a Rákócziaknak, Erangepánoknak és Zrínyieknek ugy szerepelniük, mint a hogy nem szerepelhetnének a magyar nemzet történetében, hogyha önérzetesen kezelnó'k ezt a dolgot. (Élénk helyeslés a szélsöbuloldalon.) Ezért van, hogy ezek a nagy hősök, ezek a fenséges alakok elferdített alakban állíttatnak oda az uj nemzedék elé. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Pálffy Jánosnak meg szobrot állítanak!) Ezért kellett expatriálni Kossuth Lajost, ezért kell még halála után is üldözni i Igaz! Ugy van! a szélsí'foaloldalon. Felkiáltások: Szégyen ! Gyalázat!) és ezért kell a nemzeti önérzetnek mindig vereséget szenvedni, valahányszor összeütközik a monarchikus elvvel és a dinasztikus felfogással. És mert ezzel mindig és mindenütt összeütközik, tehát mindig és mindenütt vereséget kell szenvednie. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) A monarchikus elvet őrizni kellene, hogy tisz42'