Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-164

16b. országos ülés 1902 deczember 5-én, pénteken. 329 Szatmári Mór: A külügyi politika egész rendszere olyan, hogy mindig csak Ausztriát állítja előtérbe. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az egész diplomácziában nincsen egy magyar vonás, sőt még ott. a hol a nagykövetségek élén magyar ember áll, még ott sem érvényesül tiszta magyar szellem a diplomácziában. Sebess Dénes: A kétfejű sas! Szatmári Mór: Ezt nemcsak én állítom, t. képviselőház, és nemcsak mi állítjuk ezen az oldalon. Nekünk igen klasszikus tanúink vannak az önök pártjában. Hiszen az önök pártjába beleolvadt egy egész csoport, egy egész párt, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mely azt hirdette folytonosan és azért küzdött, hogy a diplomácziában a magyar nemzet érdeke, a magyar államiság nem érvényesül. Hát azért, mert a volt. nemzeti-párt elhallgatott erről a kérdésről, nem következik, hogy megváltoztak az állapotok. Az állapotok épen csak olyanok, a milyenek voltak, hanem a t. volt nemzeti-párt változott meg. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Issekutz Győző: Nem áll! Szatmári Mór: A mi a külképviseletben történik, nemcsak jogtalan, nemcsak méltatlan, hanem merőben törvénytelen is, mert hiszen merőben ellenkezik az 1867 : XII. t.-cz. 28. §-ával, a mely megállapítja a paritást és ellenkezik ugyané törvény 8. §-ával, a mely beavatkozást biztosit a magyar kormánynak a külpolitikára. A külföldön élő magyarok nem részesülnek kellő védelemben. Én a mi-napában találkoztam egy franczia pénzintézet egy előkelő hivatalnokával, i a ki magyar ember. Politikai diskusszió volt ! köztünk és én meglepetéssel hallottam, mikor azt mondta, hogy ő testestől-lelkestől függetlenségipárti ember. Pedig a fiatal ember nem is a magyar haza levegőjéből szivta magába a politikai meggyőződést, hanem odakint érlelődött meg benne. Mikor kérdeztem tőle, hogy hogy történt ez, azt mondta nekem: Uram, hiszen a magyar ember, ha külföldön él, nem is lehet egyéb, mint függetlenségipárti, mert a magyar ember ha külföldön él, csak akkor látja, hogy a magyar nemzeti állapotok milyen silányak és hogy a magyar nemzet államisága milyen hitvány dolog a külföldön. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elmondta, hogy a követségeknél és konzulátusoknál a magyar államiság abszolúte nem érvényesül, hogy ott minket, mint magyar nemzetet és magyar államot nem is ismernek és hogy a követségeknél és konzulátusoknál mindent megtesznek atfégből, hogy azok a látszólagos kis sikerek is, a melyeket elértünk, ne legyenek láthatók, hanem azokra nézve is félreértések támadjanak a külföldi közvéleményben. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Sebess Dénes: G-azdasági érdekeinket is elhanyagolják! i j Szatmári Mér: De hát, t. ház, .a Hagy hatalmiság állása, a mint látjuk, azzal jár, hogy a KÉPVH. HAPLÓ. 1901 — 1906. IX. KÖTET. magyar államnak anyagilag és erkölcsileg enerválódnia kell. Pedig a nagyhatalmiságnak, ha már elismernők szükségét, az állana érdekében, hogy a magyar állam, a melyre támaszkodik, ne legyen koldus és szegény, ne legyen fizikailag és anyagilag is nyomorult állapotban, hanem legyen erős és hatalmas, a melyre az a nagyhatalmiság, mint állampolitikai intézmény, reá támaszkodhassak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A katonai terhek fokozásának másik nagy oka önök szerint az, a mi a trónbeszédben is benn van, hogy az állam biztonságának és állásának legnagyobb biztositéka a saját erejében fekszik. En ezt az axiómát elfogadom, de szó szerint, vagyis ugy, hogy az állam biztonságánál az ereje az ő maga erejében rejlik. De hát kérdem, a közös hadsereg a magyar állam ereje ? Hol van az az inkára átus 67-es politikus, a ki lelke meggyőződéséből fakadó erővel azt tudná állítani, hogy a közös hadsereg ereje a magyar állam ereje ? Sohasem volt az a közös hadsereg nemcsak magyar, de nem is közös, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem egész teljességében osztrák. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) És itt distingválni kell. (Halljuk! Halljuk!) Én nem állítom azt, hogy minden ember, a ki ott benn van a közös hadseregben, eo ipso osztrák szellemű. Ezt nem állítom két oknál fogva. Először azért, mert meg vagyok győződve, hogy vannak a közös hadseregben is jó, derék magyar emberek, kiket a közös hadsereg szelleme nem tud magyar érzésökből kivetkőztetni ; (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) másodszor annálfogva, mert igen nagy áramlat van abban a közös hadseregben, mely már nem osztrák, hanem alldeutsch áramlat, mely nem osztrák, hanem már határozottan antidinasztikus. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egy nagy intézménynek, egy hadseregnek szelleme azonban nem az egyesek szellemétől függ, hanem attól, milyen a vezetőségnek a szelleme, milyen az intézménynek a hagyománya. És ha ezt nézzük, akkor nincs olyan 67-es politikus, a ki nem adna nekem igazat abban, hogy ennek a vezetőségnek szelleme, ennek az intézménynek hagyománya határozottan osztrák. (Igaz! Ugy van! a szelsőbaloldalon.) Ebben a hadseregben hiába keressük az állam erejét. Ne adja Isten, hogy nehéz megpróbáltatások elé kerüljünk, mert akkor a magyar államnak igen keservesen kellene éreznie, hogy a magyar állam erejében rejlő garancziát kiadta a kezéből, mert ezt az erőt könnyelműen adta oda Ausztriának és még könnyelműbben dobálja folytonosan az osztrák militarizmus hatalmi szférájába. A harmadik ok a véderő fejlesztésének szüksége. A kormány megígérte, válaszfelíratában is kijelentette, hogy mérlegelni fogja a magyar nemzet és a magyar állam közgazdasági érdekeit. Hol van ez a mérlegelés most, mikor 42