Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-164

Í64. országos ülés 1902 deczember 5-én, pénteken. 325 mság! Hiszen minek a czifra hám, ha megdöglik a ló? (Élénk tetszés és derültség a szélsőbaloldalon.) Minek ez a szép országháza, ha a nép országszerte éhezik ? (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Minek a czivillista felemelése, minek a magyar udvartartáshoz sok millió, hiszen Pesten nincs magyar király, ennélfogva nincs magyar udvartás. (Ugy van! Jjgy van! a, szélsöbaloldalon,) Minek a póttartalékosok behivása épen azzal szemben, hogy kéri az én pártom, hogy két évre leszállittassék a katonaság szolgálati ideje? Nagy port ver fel az országban és nagy felháborodást kelt a póttartalékosok behívása. Hiszen önök jól tudják, hogy csak pár év óta van az, hogy a ki a magas sorszámot húzza a sorshúzásnál és késó're soroztatik be, az lesz póttartalékos. Ezelőtt pár évvel egészen másként volt: az öregek, elvénült özvegyek, árvák gondozása czimén maradtak otthon a póttartalékosok. Hát most ki fogja eltartani azt a sok millióra menő árvát és öreg szülőket? Hiszen eddig ezek miatt maradtak otthon azok a póttartalékosok. És ezzel szemben még szaporodnék az ország költsége, kiadása. (Ugy vem! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház ! . . . (Mozgás és Halljuk! Halljuk! jobbfélol.) Engedelmet kérek, én úgyis rövid leszek. Ugy mondanám, mint a miatyánkot, ha itt a szász atyafiakkal az iménti dolog nem lett volna. De felforrtam, elveszett szemem világa és beszélőtehetségem, a mi kevés volt. (Elénk éljenzés a szélsöbaloldalon.) Felhevül a magyar emberben a vér, uraim, mikor ilyet hall. (Zajos tetszés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) És különben önök jól tudják, a lapban közzétettem, hogy én csak kétéves falusi iskolát tanultam, és ha valaki tőlem valami tudományt vár... Nem ilyen túlköltekezésekkel lehet fentartani az országot, hogy mentül több katonát, minél több czivillistát, minél nagyobb udvartartást követelnek a magyar néptől, és ezzel szemben még az sem engedtetik meg, hogy egy magyar nótát húzasson. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Ha megjelent volna a miniszterelnök ur több társával a Kossuth-ünnepen, és látta volna ott, hogy milyen érzelemmel vándorolt ki oda a milliókra menő nép egykori jó kormányzónk sirhantjához ünnepelni, bizonynyal meggondolkozott volna a mi kormányelnökünk, hogy miképen kellene viselkedni a szegény nép sorsa iránt. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha Kolozsváron a Mátyás-ünepélyen megjelent volna a magyar király, hogy meglátta volna ott, hogy a milliókra menő nép hogyan özönlött arra az ünnepélyre a legnagyobb dologidőben, és a legszegényebb nép is pár garasát arra áldozta, hogy Kolozsvárra utazzék, megünnepelni, az igazságos Mátyás király emlékünnepét, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) ha a magyar király megjelent volna ott és látta volna a szive érzését annak a szegény, nyomorult, leigázott népnek, másként gondolkozott volna és máskép követné az ép oly nagy, mint igazságos Mátyás királynak nyomdokát. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Arra kérem az igen t. kormányelnök urat, hogy méltóztassék a gondja alá venni ezt a szegény, nyomorult népet és szivén hordani annak keserves jajait, a mi módjában áll, most jelenleg legalább r módjában áll. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én az olyan kormány iránt bizalommal nem viseltethetem, a ki nem a mi népünk, nem az ő népének a malmára hajtja a vizet, hanem a bécsi németek malmára. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) A szőnyegen forgó indemnitást meg nem szavazom és bizalmatlanságomra csak azt jegyzem meg, hogy a t. miniszterelnök ur sokat igér, de keveset ád. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mint az imént már is emiitettem, kénytelen vagyok a nemzetiségi kérdésben is egypár szót szólani, ha a t. ház megengedi. (Halljuk! Halljuk!) Ezelőtt egypár évvel a baczkamadarasi dalkör és olvasó-egylet engem felkért, hogy menjek el Kis-Szőllősre, egy szász községbe és ott vásároljak neki egy hektoliter bort, mert ünnepet akar rendezni. (Derültség.) Én pártoló tagja vagyok a baczka-madarasi egyletnek; ők azt mondták, hogy ne kerüljön a bor száliitása szekérbórbe.^ hát küldjük el Makkai Zsigát. (Derültség.) Én el is mentem, de pünkösd hetében lévén, bort olcsó pénzért nem kaptam, mert nálunk is csakhamar túladnak a kisgazdák a termésükön; betértünk hát egy szász embernek a házába, ott annak a borát azonban nem akartuk megvenni, mert nagyon mocskos volt az udvara, (Derültség.

X de hát én azt mondtam, hogy megveszem, ha olcsón adja, hanem akkor azt mondták, majd mustrát hoznak, hogy megkóstoljam, hogy iható-e ? A falusi házaknak, mint tudjuk, hosszú gerendája van, hogy le ne sülyedjenek, ez a gerenda tele volt újsággal; hát mikor én kérdeztem az asszonyt, hogy ez a sok újság mire való, erre azt felelte, hogy mi abból tanulunk, mert a mint rossz magyarsággal magát kifejezte, »mi vagyunk szegény munkás ember, el akarjunk érni azt, hogy lesz szász törvény, lesz szász alkotmány, mint van magatoknak magyar kormány ós magyar alkotmány.*: Alig tudta ezt is kimondani. A mikor pedig képviselő lettem, én azt sem tudtam, hogy újságíróval, főispánnal, vagy képviselővel utazom-e, hát a fogarasi képviselővel, Serbánnal találkoztam a kupéban, megkínált egy kupicza jóféle pálinkával (Derültség a jobboldalon.) és elbeszélgettünk. Én kezdtem beszélni a kupéban, hogy bizony sokba kerül az államnak az a magyarosítás; minden román községben csinál egy egy magyar iskolát. Még meg is bíztak, kérném meg a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy Nyárádtőre is kellene ilyen iskola. Erre aztán