Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-163

310 163. országos ülés 1902 deczember k-én, csütörtökön. foglaltatik. (Ugy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi a czivillista felemeléséhez, és általában a czivillista megszavazásához majd csak akkor fogunk hozzájárulni, . . . Kubik Béla: Ha fagy! Papp Elek: . . . a mikor a magyar király állandóan Buda várában fog lakni; (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mikor Buda várának ormain állandóan magyar zászló fog lengeni; a mikor azokat a törvényeket, melyeket meghozunk, nem idegen földön, hanem Budavárában fogják szentesíteni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Akkor fogjuk mi a magyar lisztát — nyelvbotlás volt, de a gondolatomat fejezte ki, mert akkor magyar liszta lesz — akkor fogjuk mi a magyar czivillistát megszavazni, ha a 18 vagy nem tudom hány millióba került renovált budai várpalotát, Mátyás király palotáját, nem az osztrák császár szállodájának fogják tekinteni, hanem az valósággal magyar királyi palota lesz és ha majd a Duna királyi tükrén szeretettel fog merengeni a magyar királynak a szeme, ha Budavárától egészen keletre a székely bérezekig magyar királyi szó fogja hirdetni, hogy Magyarország szabad és független. (Éljenzés a szélsöbaloldalonJNem viseltethetünk ezen kormány iránt bizalommal, mert azt tapasztaljuk, hogy nem annyira a magyar mint inkább az osztrák érdekeket szolgálja. (Ugy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) A nagyhatalmi állás tekintete előtt háttérbe szorítják ennek a nemzetnek legvitálisabb jogait és legszebb aspiráczidit, minduntalan a dualizmust és a paritást hirdetik a túloldalon, azt hangoztatják a miniszter urak is, ez pedig ámítás. Hol van itt dualizmus és paritás? Talán a hadsereg egységében, vagy a külképviseletben, avagy a pénzügyi téren? Hiszen lépten-nyomon a reál unió kidoniboritására törekszenek és önállóságunknak, a mi szűkre összeszorított alkotmányunknak kimagasló pontjait is letördelni törekesznek, a melyekbe a veszedelem pillanatában belefogózhatnék a nemzet és reményét vethetné abba, hogy annak segélyével jobb irányba terelheti a nemzet hajóját. (Ugy van ! Ugy van !• a szélsöbaloldalon.) Minden gazdasági, minden politikai mozzanat elvitázhatlanul és hangosan íjirdeti a kormány czélját és a birodalmi egység megvalósítására való törekvést. A kormánynak minden tettét a nagyhatalmi állás irányítja, ez az ó' szent agendája, azért imádkozik, hogy a nagyhatalmi állás valahogyan meg ne rendüljön. Pedig azt ezzel a rendszerrel, mely rendszernek hű katonái a túloldalon ülő t. képviselőtársaim, fen tartani nem lehet. Fenséges fellélegzése volt az a magyar nemzetnek, a mikor ennek az évnek őszén Kossuth Lajos születésének 100-ik évfordulóját megünnepelte. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én azt hittem, hogy a magyar nemzetnek ezen fellélegzése, a magyar nemzetnek ezen spontán megnyilatkozása és lelkesedése erőt fog önteni a miniszterelnök urnak hazafias lelkületébe és férfiasan, magyar honpolgárhoz és államférfiuhoz illő és méltó lojalitással elébe fog lépni a trónnak és el fogja az uralkodónak mondani azt, a mi nekünk fáj, a mi orvoslásra vár, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És el fogja mondani azt, hogy a trónnak legbiztosabb talpköve az, ha Magyarország minden idegen beavatkozástól függetlenül intézkedhetnék pénze, vére és izzadsága felett. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Elmondhatná, hogy azt tanitja a történet, hogy mindig akkor volt a birodalom a leggyengébb, a mikor Magyarország erőszakkal szoríttatott az örökös tartományokhoz, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mig ellenben akkor, a mikor szabadon lélegzettünk, oroszlánokként vívtunk és az egész nyugoti czivilizácziót védelmeztük a barbarizmus ellen. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Arról kellene a mi jó és alkotmányos érzelmű királyunkat meggyőzni, hogy ha a magyar nemzet függetlenségét visszanyerné és aspiráeziói megvalósulnának, egy rendithetlen alapot nyújtana az uralkodó hatalom jövendő biztosításának. (Ugy van! a szélsöbalo'dalon.) De nincs bátorsága a miniszterelnök urnak ily férfias, hazafias és a dinasztia iránt való hűségünket tanúsító nyilatkozatoknak a megtételére. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen ha bátorsága volna, akkor rámutatna Kossuth Lajosnak ama jóslatszerü kijelentésére: Ha Magyarország továbbra is a birodalmi egység kényszerzubbonyába lesz erőszakolva és rabszolga-munka teljesítésére lesz kárhoztatva, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) nem fog-e előbb-utóbb bekövetkező válságban megvalósulni, hogy Magyarország lesz a máglya, a melyen az osztrák sas megégettetik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Éz nemcsak Magyarországra szomorú távlat, — mondta Kossuth Lajos, — de a sasra is, sőt arra még szomorúbb; mert a nemzetek hamvaikból is feltámadnak, de a sasok soha, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem szavazom meg az indemnity-törvényjavaslatot és csatlakozom a Barta Ödön barátom határozati javaslatához. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Endrey Gyula jegyző: Madarász Imre! (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: Éljen Papp Elek! (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) Madarász Imre: Nemcsak egy, hanem több lapból olvastam már, de meg egyes képviselőktől is hallottam szinte j>anaszképen, hogy a jelenlegi indemnity-vita immár, nemcsak hogy nagyon hosszadalmas, hanem úgyszólván végnélküli hosszú, a mire pedig, mondották, a függetlenségi és 48-as pártnak egyáltalában semmi különös és nagyfontosságú oka nincs. Én erre a panaszos és a függetlenségi és 48-as párt eljárását helytelenítő megjegyzésre röviden csak azt mondom, hogy ha nincs ok következmény nélkül, ugy következmény sem lehet ok nélkül. Okvetlenül megvan!