Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-163

308 163. országos ülés 1902 deczember 4-án, csütörtökön. hiszem, csakhogy abban a meggyőződésben vagyok, \ hogy a magyar törvényhozás terén nem nőhet egy fűszál, nem eshetik le a törvényhozás fájáról egy levél a miniszterelnök ur beleegyezése és akarata nélkül. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloílalon.) Tehát föltétlenül és első sorban ő felelős mindazokért a javaslatokért, melyeket a ház asztalára letesznek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ép ezért mi nem azt vártuk a miniszterelnök úrtól, hogy ezen törvényjavaslatot beterjeszsze, mi azt vártuk, hogy a véderőre vonatkozó törvényeknek a módosításával, a mi közjogi helyzetünknek megfelelő átalakításával fog előállani. Azt vártuk, — miután maga hangoztatja, hogy Deák Ferencz tanítványa, — hogy ha az önálló hadsereget nem is állítja fel, de legalább az ]867-iki törvény szellemének megfelelőleg fog egy törvényjavaslatot előterjeszteni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Azt vártuk! Papp Elek: Mert az kétségbevonhatatlan dolog, hogy nagyon ideje volna már annak, hogy a közös hadseregnek csúfolt, de lényegében császári hadsereget, ezt a hűbéri intézményt már egyszer a mi közjogunk kívánalmainak megfelelőleg alakítanák át. (Igaz! Jjgy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ez a hadsereg sem nem hazafias, sem nem nemzeti. Ez útjában áll a haladásnak, ellensége a polgárosodásnak; (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) szóval ez egy darab még a középkorból és a mi a legfőbb: idegen állam a magyar államban. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Azt mondják, hogy közös hadsereg. Hát közös hadsereg addig, mig fizetnünk kell a költségeit, közös hadsereg addig, mig a mi ifjainkat elviszik és besorozzák a császári hadseregbe. De nem közös, a mint a fiatal katonát oda beviszik. Akkor már annak a katonának egy osztrák bábnak kell lennie. Annak a katonának nincs semmi egyéb feladata, mint hogy ágy utol telek legyen, vagy legalább, hogy ha egy kalandos háborúba viszik, mint példának okáért, mikor az okkupáczióba elvitték, ott a terméketlen sziklákat a magyar vérrel megtermékenyítse, és a völgyet, a melyen át akarnak haladni a foglalt földre, a huszárok testével betömjék. Hogy volna ez közös hadsereg, mikor ebben a hadseregben csak az osztrákoknak a nyelve él ? Hiszen a magyar nemzetnek, Magyarországnak a magyar nyelve nem él benne. Hiszen a magyar nemzettől elszedett ifjak csak annyi joggal bírnak ott. mint akármelyik kis tartományocska törzsökének a népe: a cseh, a morva, a karinthiai, az illíriai; ezeknek ép annyi joguk van, mint nekünk (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ebben a magyar hadseregben. Sokszor szokta mondani a honvédelmi miniszter ur, a ki nincsen ott, de ha ott volna, most is csóválná a fejét, — hogy a magyar ifjak nem mennek katonának, nem szeretik a katonai pályát, pedig a magyar nemzetnek az egész múltja katonáskodásból állott. iSíem szereti a katonáskodást a magyar ifjú azért, mert a mint a közös hadseregbe belép, megkövült osztráknak kell lennie. Nem szereti azért, mert le kell mondani független gondolkodásáról és a lelkéből ki kell irtani a, haza iránt való szeretetet, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ezért nem szeretnek osztrák katonának menni a magyar ifjak. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) En óhajtottam volna, hogy a t. miniszterelnök ur ne ilyen törvényjavaslattal álljon elő, mert ez a törvényjavaslat valósággal merénylet-számba megy és próbára teszi ennek a különben is üsszesanyargatott szegény nemzetnek türelmét. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt vártuk volna a t. miniszterelnök úrtól, hogy Deák Ferencznek szellemében követelte volna azt, hogy a Magyarországból besorozott ujonczot magyarul oktassák, magyar szellemben neveljék és a magyar állam méltóságának megfelelő-lég a magyar alkotmányra és a király iránt való hűségre eskessék fel; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) azt vártuk volna, hogy oda fog hatni, hogy a magyar ifjak magyar zászló alatt, nem pedig idegen zászló alatt, mondhatom idegen rongy alatt — mert ők a mi zászlónkat csak rongynak nézik, — (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) vezettessenek az ellenséggel szembe. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azonban a miniszterelnök ur és az egész minisztérium nem mi reánk hallgat, de azokra a czopfos osztrák katonákra, a kik különben is nagyrészben atavizmusban szenvednek, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ez az atavizinus t. i, egy német betegség, és annyit jelent, hogy az emberek visszaütnek elődeikre, nagyapjaikra, szépapjaikra; hát én is ugy látom, hogy ezek az osztrák főgenerálisok, a kik oszlopai ennek a csodabogárnak, a hadseregnek, visszaütöttek a Haynaukra, a Karaffákra, az elődeikre és az osztrák szellemet akarják beoltani a nemzet fiaiba, elhiszem, pirulák alakjában, de mindamellett mégis benne van az, ha nem egyszerre is, de lassankint, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) öl, pusztít. Hát, t. ház, én azt vártam volna, hogy a miniszterelnök ur megérteti a hadúrral, hogy nem azért válik be jó katonának a magyar fiu, hogy elfelejtse nyelvét, hanem azért válik be, hogy hűséggel védelmezze ós szolgálja hazáját és királyát. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha ilyen hangon és ezen férfias lojalitással állana a korona elébe a miniszterelnök, meg vagyok róla győződve, hogy ilyen vérlázító törvényjavaslatokat maga a király nem engedne, hogy a ház asztalára tegyenek, mint a minő ez a katona javaslat, a mely most tárgyalás alá fog jönni. (Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Különben miután még több oly részletről akarok szólani, a melyek hosszabb időt vesznek igénybe, az elnök urnái esedezem, hogy szünetet lenne kegyes adni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem.