Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-163

163. országos ülés 1902 deczember k-én, csütörtökön. 301 »Türj hazádért mindent, a mi bánt, Kínt, szégyent és halált. De el ne szenvedd, el ne tűrd Véred gyalázatát.« (Helyeslés a középen.) Elnök: Következik a napirend. Sebess Dénes: T. képviselőház! Személyes kérdésben kérek szót. Nem tudom, helyesen vettem-e ki, de az előttem felszólalt képviselő ur reám mutatva — ez adja meg t. i. okát annak,hogy felszólalok, — azt mondta, hogy nem voltam tanitványa, vagy talán, hogy voltam tanitványa. Hát én kijelentem, hogy legnagyobb örömömre tényleg nem voltam tanitványa. Fel kell azonban használnom az alkalmat, hogy ennek a személyes kérdésnek keretében egy-két megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Első sorban bátor vagyok Korodi ur felszólalására megjegyezni azt, hogy Korodi ur korántsem képviseli a szász nép egyetemes érzületét itt a képviselőházban. Korodi ur rég elszakadt a szász nép közérzületétől. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Korodi ur régebben a szászrégeni gimnáziumban volt alkalmazva mint tanár és saját egyházi hatósága mozdította el állásától. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elcsapta! Zaj a középen.) Korodi Lajos: Többféle szász van, a mint többféle magyar is van. (Ellenmondások és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Magyar csak egy van!) Elnök: Ne méltóztassanak folytonosan közbeszólani. Sebess Dénes: Korodi urnak nagyapja még tősgyökeres magyar volt, talán az apja is az volt, de Korodi ur kijelentette, hogy szeretné tudni, melyik az a csepp magyar vér ereiben, hogy kiontsa onnan. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A mi pedig az utána felszólaló Lindner Gusztáv volt egyetemi tanár urat illeti, tényleg a magyar indoleneziának gyönyörű képe az, hogy Lindner ur 25 éven át a magyar közjogot tanította Kolozsvárott. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az egyetemi tanszéket annak köszönhette, mint köztudomású, hogy magyarbarát volt, mint nagyszebeni jogakadémiai tanár. Lindner Gusztáv: Az vagyok ma is! Sebess Dénes: Ez kvalifikálta őt arra, hogy a kolozsvári egyetemre meghívják a magyar közjog tanárának. Itt korrektül viselkedett 25 vagy nem tudom, hány éven keresztül, nem ment túl soha a kellő határokon, mikor azonban a penzióra megérettnek érezte magát, az utolsó esztendőben, akkor tartott egy hazafiatlan pohárköszöntőt, a mely roppant feltűnést keltett a hazában, a sajtó méltatta is kellőképen a hazafiatlan szempontokat, és utolsó nyugtáját, melylyel fizetését felvette, már németül fogalmazta és irta alá. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ez kvalifikálta aztán Lindner urat, hogy itt, mint magyar képviselő jelenjék meg, mert akkor már szásznak mutatta magát. Én tehát ismételten hangsúlyozom azt, — és ez komoly meggyőződésem a helyszínén tett tapasztalataim és a szász nép körében merített ismereteim alapján, — hogy a két felszólaló egyáltalában nem képviseli itt a saját faját és a szász nemzetiséget. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A szász nép, mint ezt már sokszor ujságczikkekben, röpiratokban és a parlamentben is kijelentettem, józan, takarékos és becsületes, és egyáltalában nem hazafiatlan. Hanem a t, urak használják fel ezt a szász népet arra, hogy vállain keresztül ide a parlamentbe bekerüljenek, (Ugy van! « szélsőbaloldalon.) és itten azután izgassanak. Önök már régen eldobták a talajt a lábaik _ alól. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Önök nem képviselik a szász népnek az érdekeit. Korodi Lajos: Tessék a választóinkhoz fordulni, és ezeket megkérdezni! (Za) a szélsőbaloldalon.) Sebess Dénes: Ennyit kívántam megjegyezni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lindner Gusztáv : T. képviselőház ! . . . Elnök: Lindner képviselő ur személyes kérdésben kivan még egyszer nyilatkozni ? Lindner Gusztáv: T. képviselőház! Személyes kérdésben kérek szót! Sebess Dénes t. képviselőtársam, nem tudom, minő jogon, a tegnapi vita ügyébe belekeverte magát. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi czimen beszél?Egy hang jobbfelöl: Az az elnökre tartozik, hogy mi jogon!) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Kubik Béla: Mi czimen szól? Elnök : Személyes kérdésben! Kubik Béla: ííem mondta! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem, szíveskedjék a szónokot meghallgatni s ne méltóztassanak helyettem elnökölni. (Derültség a jobboldalon. Halljak ! Halljuk !) Lindner Gusztáv: Ennek kapcsán pedig azt mondotta, hogy én két évvel ezelőtt hazafiatlan pohárköszöntőt mondtam Brassó városának egyik diszlakomáján, a mikor t. i. az országos tűzoltó-szövetségnek gyűlése volt.(Halljak! Halljuk!) Én akkor szolgálatban voltam. Fegyelmi eljárást kértem tehát magam ellen ez ügyből kifolyólag és a kolozsvári egyetem tanácsa azt határozta, hogy egyáltalában kifogás alá eső fegyelmi vagy büntetésre méltó cselekedet elkövetéséről nincsen szó. Az én hazafiatlanságom e szerint abból állt, hogy egy német tüzoltó^egylet banketjén német tósztot mondtam. Én a hazafiatlanság vádja ellen ennélfogva most is határozottan tiltakozom és ha az urak azt kívánják, hogy én a felhozottakon kívül még más bizonyítékokkal is bebizonyítsam kifogástalan szolgálatomat és hazafias gondolkodásomat, akkor mindenkinek szívesen szolgálok. Elnök: Következik a napirend, vagyis az 1093. év első négy hónapjában viselendő köz-