Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-162
284 l(i2. országos ülés 1902 deczember 3-án, szerdán. uszsza keresztül minden évnek egy harmadrészét, s hogy a nemzet erkölcsi és vagyoni eszközeit az ellenőrzés lehetőségének megnehezítésével kezébe vegye, mivel ez a kérdés ebből a szempontból már a korábbi felszólalások folyamán kellő világításba helyeztetett. Konstatálni kívánom azonban azt. hogy eddig az e kérdések körül kiiejtett parlamenti viták általában megegyeztek abban, hogy az indemnity-javaslat mindig a kormány iránti bizalom kérdését jelentette. Ez a tény annyira meggyökeresedett parlamenti közfelfogásunkban, hogy ellenkező véleménynyel, ellenkező nézettel az utolsó tíz év alatt egyáltalában nem találkoztunk. Ezzel a felfogással homlokegyenest ellentétbe helyezte magát Nagy Ferencz t. képviselőtársunk, midőn kijelentette, hogy az indemnitytörvény megszavazását a kormány iránti bizalom kérdésének nem tekinti és megszavazná azt olyan kormány részére is, a mely iránt egyáltalában semmi néven nevezendő bizalmat nem érez. A mi ebből a kijelentésből a szubjektív felfogás számlájára Írandó, azt én a vita tárgyába és keretébe behozni nem kívánom, (Helyeslés a szélsobaloldálon.) és pedig azért nem, .mert a bizalom szubjektív alapon is felépülhet, ennek indokai pedig vita tárgyát nem képezhetik. (Helyeslés a szélsobaloldálon.) Azonban nagyobb fontossággal bir ez a kérdés tárgyi szempontból, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldálon.) mert ha tárgyi szempontból tekintjük: egy alkotmányjogi garancziális elvet, t. i, a miniszterek parlamenti felelőségének elvét támadja meg. Alkotmányjogunk értelmében a végrehajtó hatalom érdekköre és működése a nemzet befolyásától meglehetősen függetlenítve van. Nevezetesen a végrehajtó hatalmat az államfő nevezi ki; annak személyi tényezőit ő választja meg, és már ez a bizalom, a mely ilyen magas polczra helyezi X-et vagy Y-t, feltétlenül bizonyos kötelmi viszonyt szül az államfő és a végrehajtó hatalom többi személyi tényezői között. (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Feltételezhető, sőt nemcsak feltételezhető, de egész bizonyossággal megállapítható az, hogy ez a bizalmi viszony abba az erkölcsi kényszerhelyzetbe hozta azt a végrehajtó hatalmat, hogy a végrehajtás körüli funkczióiban, ténykedéseiben nem a nemzet közakaratához, hanem az államfő, a király akaratához alkalmazkodik. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldálon.) A kinevezés ténye által a végrehajtó hatalom az állami érdek összes szálait kezébe veszi; a közhatalom minden eszközei fölött rendelkezési jogot nyer és egyszersmind a végrehajtás sikere érdekében szükséges anyagi eszközök fölött is, a melyek neki e czélra megajánlva vannak, mindenesetre rendelkezik. A legszélesebb diskréczionális hatalommal, a legszélesebb jogkörrel szemben azonban a nemzetet a végrehajtó hatalom működésére nézve nemcsak ellenőrzési jog illeti meg, a mely ellenőrzési jog egymagában nem elegendő arra, hogy a nemzet mindazon ténykedéseket ellensúlyozza, a melyek a nemzeti életre, a nemzet közszabadságára nézve káros kihatással birnak. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldálon,) Ha azokat a további garancziális elveket veszszük figyelembe, a melyek alkotmányjogunkban e tekintetben lerakva vannak, még akkor sem jogosult Nagy Ferencz t. képviselőtársunk kijelentése, mert a csak retorzió alakjában nyilvánuló miniszteri felelőség elve nem egészen megnyugtató, s nem elég alkalmas arra, hogy a végrehajtó hatalom működését (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldálon.) előleges eszközökkel és előzetes befolyás által a nemzet a maga akarata alá rendelje. (Élénk helyeslés a szélsobaloldálon.) A midőn tehát ilyen körülmények között a törvényhozó hatalom és illetve a törvényhozói testület elhatározza magát azon kérdésre nézve, hogy egy bizonyos kormány részére a végrehajtás sikere érdekében szükséges anyagi eszközöket megadja-e vagy sem: ezen döntésének súlypontját és alapját más, mint a bizalom, nem képezheti. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldálon.) Bármiképen alakuljanak különben e kérdés körül az egyéni felfogások, én az indemnity-törvényjavaslat elbírálását kizárólag és tisztán bizalmi kérdésnek tekintem (Helyeslés a szélsobaloldálon.) a bizalom kérdéséhez pedig döntő tényezőkül felveszem mindazon jelenségeket, a melyek a kormányzati és a közélet terén előfordulnak, és a melyek a bizalom kérdésének ilyen, vagy olyan eldöntését kellőleg indokolttá teszik. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nálunk állami akarat és nemzeti akarat egymást nem fedik, sőt ezek igen nagy messzeségbe távoztak el egymástól. Okát találom ennek a jelenségnek abban a sajnos körülményben, hogy a nemzet elvesztette politikai súlyát, elvesztette döntő jelentőségét. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Közjogi életünk terén egy számban és hatalmi túlsúlyban erős dinasz tiával állunk szemben, a mely a nemzeti élet szabad megnyilvánulását, annak minden lehetőségét kizárja a legtöbb esetben.(TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldálon.) Ennek a dinasztikus irányzatnak pedig a végrehajtó hatalom, vagyis maga a kormányzat kész eszköze; (TJgy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) míg ellenben a nemzeti jogok védelme körül csak árnyalakként jelentkezik. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Kifelé czél- és öntudatos politika hiányában lapda módjára játszanak velünk vagyoni és szellemi előnyök felett rendelkező szövetséges társaink, az állam beléletében pedig nemzetiségi agitátorok folytatják sorvasztó munkájukat a nemzet egységesítő törekvései ellen. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Liberalizmust hirdet a kormány minden irányban, de a nemzeti akarat megnyilvánulását a legsötétebb reakczió eszközeivel fojtja el. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldálon.) A viszonyok és körül-