Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-162

282 162. országos ülés 1902 (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem lehet') Tessék megpróbálni, hogy lehet-e nyugodtan hallgatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Rubinek Gyula: Barta képviselő ur meg­jegyzésére az a válaszom., hogy félreértett, mert a nemeire vonatkozólag mondtam, hogy azt is­merem. A dolog természetéből folyik, hogy a mi tarifánkat nem ismerem. (Zaj.) Barta Ödön t. képviselőtársam egy bizo­nyos kényes kérdést is vet fel, mikor határozati javaslata indokolásánál kiemeli, hogy kíváncsi arra, hogy a kik a pozsonyi kongresszus hatá­rozatát megszavazták és a szerb és olasz keres­kedelmi szerződéseknek felmondását követelték, vájjon azok most is ezen állásponton vannak-e? Erre vonatkozólag Barta Ödön t. képviselőtár­sam megnyugtatására legyen szabad csak any­nyit mondanom, hogy tegnapelőtt volt szerencsém a miniszterelnök ur czimére az országos ma­gyar gazdasági egyesület ujabb memorandumát beterjeszteni . . . Barta Ödön: A tolnamegyei átiratot? Rubinek Gyula: ... a melyben követeljük az olasz és szerb kereskedelmi szerződéseknek felmondását. Bár magam is ezen az állásponton vagyok, még sem fogadhatom el Barta Ödön t. képviselőtársam határozati javaslatát, nem pe­dig azért, mert először ebben a határozati ja­vaslatban más is van, . . . Barta Ödön: Pontonkint szavazunk ! Rubinek Gyula: ... másodszor mert ez a pont sincs ugy fogalmazva, a mint azt a po­zsonyi gazda-kongresszus fogalmazta, a mennyi­ben ott az van, hogyha esetleg meghosszabbí­tásra kerülnek a szerződések, ez a határfor­galmi kedvezmények elejtésével történjék. Barta Ödön: Felmondás nélkül nem lehet meghosszabbítani! Előbb fel kell mondani! Rubinek Gyula: Nem akarom a vitát tovább húzni és vonni. Ebhen a súlyos és zavaros hely­zetben, azt. hiszem, hogy a kormány kétszeresen reá van utalva ennek a pártnak a bizalmára, -és miután a magam részéről teljesen megnyug­szom a jelenlegi politikai és gazdasági élet hul­lámzásai mellett a jelenlegi kormányosban, a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Endrey Gyula jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: T. ház! Elnök: Barta Ödön képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani? Barta Ödön: T. ház! Nem személyes kér­désben kérek szót, de egy félreértett vagy félre­magyarázott passzus helyreigazítása végett kí­vánok felszólalni. (Halljuk!) Eltekintve attól, hogy lesz alkalmam a Rubinek Gyula t. kép­viselőtársamnak most elhangzott beszédében rejlő — bocsánatot kérek, de nem találok más al­kalmas kifejezést — rabulisztikát kimutatni, egy dolgot akarok csak helyreigazítani, és ez az, hogy t. képviselőtársam nekem azt imputálta, mintha azt mondtam volna, hogy egy bizottság­deczember 3-án, szerdán. ban tárgyaltak a felett, hogy kisebb vagy na­gyobb mértékben üssenek-e a kormányon. Bo­csánatot kérek, a t. képviselő ur nem rögtö­nözve beszélt, rendelkezésére állott beszédem hiteles szövege is. Nekem nincs rendelkezésemre, de emlékezetből is tudom, hogy akkor, mikor a negyedik szakasz negyedik pontját olvastam fel a gazdakongresszusnak határozataiból, a mely­ben az a kifejezés fordul elő, hogy azon »re­ményét« fejezi ki a kongresszus — talán a t. miniszter ur volt az, ki azt mondta, hogy »re­mény, az nem követelmény,* — erre azt mond­tam, hogy e felett a kifejezés felett ott abban a szűkebb körben, a melyben a kongresszus czime alatt ezt a javaslatot tárgyalták, élénk vitatkozás folyt a felett, vájjon milyen kifeje­zést használjanak oly czélból, hogy a kormányt ezen kötelességének teljesítésére figyelmeztessék, és a gazda kongresszus állásfoglalásával megis­mertessék. Igen t. képviselőtársam volt az elő­adó, szerző és minden egy személyben, és mégis vita fejlődött ki, annak a kongresszusi összejö­vetelnek az elnöke is beleavatkozott a vitába, jelen volt Tóth János képviselőtársam is, — a ki tegnapelőtt szintén helyeslőleg megtette erre vonatkozólag a maga megjegyzéseit, — és kompromiszumszerüleg állapították meg azt a gyengébbnek látszó, de a többségnek véleménye szerint ugyanazt a kifejező szót, hogy »reményét fejezi ki«. Ezt azért tették, mert a t. kongresz­szusi többség az advarképességéről nem akart le­mondani még akkor sem, mikor a kormány ellen támadói a g lépett fel. Ennyit erre a kérdésre vonatkozólag, a többire később. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet idén.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Endrey Gyula jegyző: Gál Sándor. (Halljuk! Halljak! a sz élsöbalol dalon.) Gál Sándor: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Talán nem fogok nagyon eltérni attól a tárgy­szerűségtől, a melyre engemet az idő előrehala­dottsága is kötelez, hogyha egy rövid pár pilla­natra Rubinek képviselő urnak felszólalásával foglalkozom. (Halljuk! Halljuk!) Nem megyek rá az érdemi részére a kér­déseknek, mert hiszen Barta Ödön képviselőtár­sam arra vonatkozólag megtette a megjegyzéseit, s ezekkel felszólalásának azokat a kiszökelléseit, a melyek hivatva lettek volna a jelenlegi kor­mányzati rendszert és annak közgazdasági poli­tikáját igen magas polezra felemelni, kellő érté­kükre szállította le. (Ugy van! Úgy van! a szélsöbaloldalon.) Kizárólag csak konstatálni kívánom azt, hogy ő egy csokrot kötött össze, ezt fűzte ke­zébe és az elismerés jeléül Széll Kálmán kormány-

Next

/
Oldalképek
Tartalom