Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-162

282 162. országos ülés 1902 (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem lehet') Tessék megpróbálni, hogy lehet-e nyugodtan hallgatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Rubinek Gyula: Barta képviselő ur megjegyzésére az a válaszom., hogy félreértett, mert a nemeire vonatkozólag mondtam, hogy azt ismerem. A dolog természetéből folyik, hogy a mi tarifánkat nem ismerem. (Zaj.) Barta Ödön t. képviselőtársam egy bizonyos kényes kérdést is vet fel, mikor határozati javaslata indokolásánál kiemeli, hogy kíváncsi arra, hogy a kik a pozsonyi kongresszus határozatát megszavazták és a szerb és olasz kereskedelmi szerződéseknek felmondását követelték, vájjon azok most is ezen állásponton vannak-e? Erre vonatkozólag Barta Ödön t. képviselőtársam megnyugtatására legyen szabad csak anynyit mondanom, hogy tegnapelőtt volt szerencsém a miniszterelnök ur czimére az országos magyar gazdasági egyesület ujabb memorandumát beterjeszteni . . . Barta Ödön: A tolnamegyei átiratot? Rubinek Gyula: ... a melyben követeljük az olasz és szerb kereskedelmi szerződéseknek felmondását. Bár magam is ezen az állásponton vagyok, még sem fogadhatom el Barta Ödön t. képviselőtársam határozati javaslatát, nem pedig azért, mert először ebben a határozati javaslatban más is van, . . . Barta Ödön: Pontonkint szavazunk ! Rubinek Gyula: ... másodszor mert ez a pont sincs ugy fogalmazva, a mint azt a pozsonyi gazda-kongresszus fogalmazta, a mennyiben ott az van, hogyha esetleg meghosszabbításra kerülnek a szerződések, ez a határforgalmi kedvezmények elejtésével történjék. Barta Ödön: Felmondás nélkül nem lehet meghosszabbítani! Előbb fel kell mondani! Rubinek Gyula: Nem akarom a vitát tovább húzni és vonni. Ebhen a súlyos és zavaros helyzetben, azt. hiszem, hogy a kormány kétszeresen reá van utalva ennek a pártnak a bizalmára, -és miután a magam részéről teljesen megnyugszom a jelenlegi politikai és gazdasági élet hullámzásai mellett a jelenlegi kormányosban, a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Endrey Gyula jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: T. ház! Elnök: Barta Ödön képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani? Barta Ödön: T. ház! Nem személyes kérdésben kérek szót, de egy félreértett vagy félremagyarázott passzus helyreigazítása végett kívánok felszólalni. (Halljuk!) Eltekintve attól, hogy lesz alkalmam a Rubinek Gyula t. képviselőtársamnak most elhangzott beszédében rejlő — bocsánatot kérek, de nem találok más alkalmas kifejezést — rabulisztikát kimutatni, egy dolgot akarok csak helyreigazítani, és ez az, hogy t. képviselőtársam nekem azt imputálta, mintha azt mondtam volna, hogy egy bizottságdeczember 3-án, szerdán. ban tárgyaltak a felett, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben üssenek-e a kormányon. Bocsánatot kérek, a t. képviselő ur nem rögtönözve beszélt, rendelkezésére állott beszédem hiteles szövege is. Nekem nincs rendelkezésemre, de emlékezetből is tudom, hogy akkor, mikor a negyedik szakasz negyedik pontját olvastam fel a gazdakongresszusnak határozataiból, a melyben az a kifejezés fordul elő, hogy azon »reményét« fejezi ki a kongresszus — talán a t. miniszter ur volt az, ki azt mondta, hogy »remény, az nem követelmény,* — erre azt mondtam, hogy e felett a kifejezés felett ott abban a szűkebb körben, a melyben a kongresszus czime alatt ezt a javaslatot tárgyalták, élénk vitatkozás folyt a felett, vájjon milyen kifejezést használjanak oly czélból, hogy a kormányt ezen kötelességének teljesítésére figyelmeztessék, és a gazda kongresszus állásfoglalásával megismertessék. Igen t. képviselőtársam volt az előadó, szerző és minden egy személyben, és mégis vita fejlődött ki, annak a kongresszusi összejövetelnek az elnöke is beleavatkozott a vitába, jelen volt Tóth János képviselőtársam is, — a ki tegnapelőtt szintén helyeslőleg megtette erre vonatkozólag a maga megjegyzéseit, — és kompromiszumszerüleg állapították meg azt a gyengébbnek látszó, de a többségnek véleménye szerint ugyanazt a kifejező szót, hogy »reményét fejezi ki«. Ezt azért tették, mert a t. kongreszszusi többség az advarképességéről nem akart lemondani még akkor sem, mikor a kormány ellen támadói a g lépett fel. Ennyit erre a kérdésre vonatkozólag, a többire később. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet idén.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Endrey Gyula jegyző: Gál Sándor. (Halljuk! Halljak! a sz élsöbalol dalon.) Gál Sándor: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Talán nem fogok nagyon eltérni attól a tárgyszerűségtől, a melyre engemet az idő előrehaladottsága is kötelez, hogyha egy rövid pár pillanatra Rubinek képviselő urnak felszólalásával foglalkozom. (Halljuk! Halljuk!) Nem megyek rá az érdemi részére a kérdéseknek, mert hiszen Barta Ödön képviselőtársam arra vonatkozólag megtette a megjegyzéseit, s ezekkel felszólalásának azokat a kiszökelléseit, a melyek hivatva lettek volna a jelenlegi kormányzati rendszert és annak közgazdasági politikáját igen magas polezra felemelni, kellő értékükre szállította le. (Ugy van! Úgy van! a szélsöbaloldalon.) Kizárólag csak konstatálni kívánom azt, hogy ő egy csokrot kötött össze, ezt fűzte kezébe és az elismerés jeléül Széll Kálmán kormány-