Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-161

161. országos ülés 1902 Offermann urnak a könyvével. (Ralijuk! Halljuh!) A 70-es években, a mint méltóztatnak tudni. a szélsőjobb megalakításán fáradoztak, vagyis Deák Ferenczet magát, mint ellenzéket tekintették. Deák Ferencz, mikor ennek hirét vette, hisz ezt is méltóztatik ismerni, csak reprodukálnom kell, azt mondta: »N"em szabad engednünk, hogy a Deák-párt háta mögött olyan párt alakulhasson, a mely az udvarnak és Ausztriának több konczessziót hajlandó nyújtani. Inkább olyan legyen az ellenzék, a mely egy lépéssel előbbre viszi a nemzet ügyét.* Mivel lehet előbbre vinni a nemzet ügyét, t. képviselőház? Nagyon természetes, hogy ellenzék nem viheti előbbre a nemzet ügyét mással, mint azzal az akczióval, — mert hisz az is akczió, a melyet mi folytatunk, — a melyet a függetlenségi és 48-as párt folytat ! (Elénk tetszés a szélsobalóldalo n.) Tehát nem kell, hogy közhelyeket idézzek és bizonyítsam az ellenzék szükséges voltát, hanem elég arra hivatkoznom, a mit Deák Ferencz mondott, hogy nem szabad engedni oly párt alakulását, a mely Bécsnek és Ausztriának több konczessziót hajlandó adni, mint Deák Ferencz. Széll Kálmán miniszterelnök: Igaz! Olyant én nem is csinálok! Pap Zoltán: Ha mi mondjuk, akkor nem jól van mondva, ha Deák Ferencz mondja, akkor jól van mondva. Az igen t. miniszterelnök urat hozom tanúbizonyságul, mert ő is ellentétbe helyezte magát valamikor a kormány politikájával; azokkal a babérokkal .megelégedhetett volna, a melyeket Bosznia okkupácziója alkalmával szerzett. De én figyelmeztetem a t. miniszterelnök urat, hogy Deák Ferencz haláláig más volt a Deák-párt politikája, mint halála óta. Deák Ferencz halála pillanatában felállíttatott egy mesgye és azóta Deák Ferencz politikájában, azokban az elvekben, a melyeket ő megállapított, határozott sülyedés van, mert az akkori politikai vezetés nemzetiesebb volt, mint Deák Ferencz elhunyta után. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Ezt nem lehet elvitatni, ezt a történelem igazolja. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Visszatérek most beszédem elejtett fonalára, arra, a mit Deák Ferencz e szavakkal fejezett ki, hogy nem szabad megengedni, hogy oly párt alakuljon, a mely több konczessziót hajlandó adni Bécsnek és az udvarnak, mint a mennyit ő adott, még hogyha nem is az ő fejében született volna ez meg, még akkor is el kellene fogadnia az igen t. túloldalnak ezt az igazságot. De hiszen Deák Ferencz nem mint teóriát állította ezt oda, nem is a saját véleményét fejezte ki ezzel. 0 Széchenyivel átélte az 1848 előtti időket, azokat az időket, a mikor a nagy Széchenyi felkiáltott, hogy Magyarországon a bajok kútforrása csak az, hogy a törvények nem a deczember 2-án, kedden. 251 nemzet, hanem mindig a király javára magyaráztatnak. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig, t. képviselőház, — és itt ismét csak a történelemre hivatkozom, — vannak itt öreg emberek, a kik átélték azokat az időket, akkor legalább a magyar társadalom sokkal egészségesebb volt, mint ma. (Egy hang a szélsobalóldalon : Egységesebb!) Egységesebb és egészségesebb, mert nem volt kiforgatva a maga valójából és akkor még ismerték azt a közmondást, hogy adtak a szakállra. Akkor még megvolt az egyénnek a becsülete, az embervadászat nem volt ismeretes semmiféle alakjában. Ma lépten-nyomon látjuk a kiforszirozott embervadászatot, a becsület ellen intézett merényleteket, a melyek akkor még nem voltak ismeretesek, mert ezek is csak a mai állapot következményei. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Én a társadalmat és politikát nem tudom egymástól elválasztani, mint a hogy azt önök teszik. A kettő szervi összefüggésben van egymással. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) És igy, t. kéj^viselőház, rájövünk arra, a mit ma már előszeretettel politikai tanként hirdetnek, hogy jobb-e a népképviseleti kormány,, vagy az abszolutizmus? A mai politikai tan eldönti a kérdést az abszolutizmus javára, mert ott az egyéni érvényesülés sokkal inkább lehetséges, mint egy összetákolt parlamentáris formában. És igy rájövünk, t. képviselőház, arra, hogy az elkeseredett emberek inkább kívánják az abszolutizmust, mint az ilyen kormányrendszert, tele hazugságokkal és képtelenségekkel, Í Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Mert, t. képviselőház, az abszolút hatalom nem mert annyit cselekedni, mint ez a parlament cselekszik. (Mozgás a jobboldalon,) Most nem vádolhatunk senkit, mert ország-világ a szemünkbe vághatja, hogy ti magatok adjátok fejeteket a zsarnokság alá, mert mi tényleg magunk fogadjuk el a selyemzsinórt és kötjük fel, és nem más állit az akasztófa alá. (Igaz! TJgy vau! a szélsobalóldalon.) De a történelem mutatja, hogy az abszolutizmus nem tarthatja fenn magát, mert a zsarnokságot az emberi természet nem tűri. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Az egyik nemzedék megalkudhat vele, de következik utána egy másik, mely megtalálhatja a fegyvert, módot és alkalmat arra, hogy az abszolutizmus nyűgét magáról lerázza. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) És mit látunk, t. képviselőház, Széchenyinek ama felsóhajtásával szemben, hogy az a bajok kútforrása Magyarországon, hogy a törvények mindig a király javára magyaráztatnak, nem pedig a nemzet javára? Azt, hogy e tekintetben is visszasülyedtünk. Ma már nem is magyarázzuk a törvényeket a király javára, hanem ugy csináljuk a törvényeket, hogy azokon rések támadhatnak, a melyeken kényelmesen átdughatjuk azután a szent koronát. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) 32*