Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-160

240 160. országos ülés 1902 ott nincs megalkuvásnak helye, hanem ma is igaznak kell lenni annak, a mit mi ma is hirdetünk, hogy miután nem mertük egyszerre megtenni azt a lépést, hogy a vámszövetség meghinsulta után egyenesen vámsorompókat állítsunk fel, hanem előbb beleléptünk a jogi állapotba, ezután — ha nincs vámszövetség — az 1898:

1. törvényczikktől kezdődő törvények sorozatán keresztül kétségkívül fentartott jogunknál fogva, akárminő hermeneutika daczára még prókátori fogások utján sem lehet mást deriválni, mint a tényleges önálló vámterületet. (Élénk helyeslés a szélsobáloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem igy áll! (Felkiáltások a szélsobáloldalon: Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újra megnyitom. Barta Ödön képviselő ur fogja folytatni beszédét. Barta Ödön: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. elnök urnak és velem egy párton ülő t. képviselőtársaim buzgalmának köszönhetem, hogy akaratlanul vagy kéretlenül szünethez jutottam, a mely alatt elmélkedhettem a felett, vájjon igazán érdemes-e ebben az országban a munkát és a takarékosságot és azt hirdetni, hogy az egyesek boldogulásának mintájára az állam boldogulását is csak ezen érvényekkel lehet előmozdítani; érdemes-e mindezen elméletnek szolgálatában állani; ha azt látjuk, hogy állami életünk minden alakulásában, mindenütt, a hol nagy érdekek megvédéséről lehetne szó, ezt a törekvést kormányaink nem mondom, nem akarják, mert én a jóindulatot és a hazafiságot nem vonom kétségbe, de nem bírják, nem tudják megvalósítani, a mi aztán már az ő hibájuk, vagy pedig nincsen elég energiájuk arra, hogy azt mondják: vagy fogunk kormányra vállalkozni ő Felsége legmagasabb megbízásából, ha megengedtetik, hogy az ország érdekeit nemcsak magyar állampolgártársainkkal, hanem az osztrákokkal szemben is mindenütt megvédelmezzük, vagy nem kérünk a hatalomból! (Elénk tetszés a szélsobáloldalon.) Igaz, hogy annak idején az egyik alkotmányos miniszter, mikor erről volt szó, azt mondta, hogy majd ha ti kerültök kormányra, hát ti kezdjétek igy. De végrevalahára, t. ház, azt hiszem, ily hosszú tapasztalat után mégis csak jogosult és indokolt az a kórelem, hogy a t. kormány vegye fontolóra, mikor az állam teherviselési képességét mérlegeli, mindazokat a tényezőket, a melyek az állam teherviselési képességében akár mint gátló, akár mint fejlesztő erők figyelemre méltók. (Tetszés a szélsobáloldalon.) Semmi sincs károsabb hatással a világon egy ország fejlődésére, mint ha termékenyítő deczember 1-én, hétfőn. ereje nem a saját földjére hull vissza. (TJgy van ! Ugy van! a szélsobáloldalon.) Nem akarom a közös ügyek egész territóriumát felbolygatni . . . Komjáthy Béla : Lehetne pedig! Barta Ödön: Akarni akarom, rosszul fejeztem ki magam, de jelen beszédem keretébe ez nem férne be, mert hisz ha azt ecsetelni akarnám, hogy a közös ügyek Magyarországon minő káros hatásuaknak bizonyultak, mennyire bénították az ország fejlődési képességét, erről napokig kellene beszélnem (Ugy van! TJgy van! a szélsobáloldalon.) és nem kellene rajta gondolkodnom sem, csak a szivemben rejlő keserűségek tömegébe kellene belenyúlnom és özönével áraszthatnám el önöket a vádaknak, a melyek illetik mindazokat, a kik ezen rendszer fenfartásához hozzájárultak. (Élénk tetszés a szélsobáloldalon.) t)e ki akarok ragadni, t. ház, ezekből a sérelmekből egyet, a melylyel minden öntudatos, politikával foglalkozó tényezőnek foglalkoznia kell, a melynek állásáról az ország közvéleményét tájékoztatni kötelességünk, a melyet homályban tartani bün, egy kérdést, a melynek megoldását a törvény világosan megengedi és a melynek megoldását meggyőződésem szerint szintén egy idegen tényező akadályozza. Szintén egyike ez azon kérdéseknek, a melyeknek rendezése elé az ország érdekeivel ellentétes érdekű más tényezők állanak. (Halljuk! Halljuk! a szélsobáloldalon.) Az 1867. évi kiegyezés nagy művében Magyarország elment, hogy ne mondjam, a jogfeladás, de a joggyengités terén addig a fokig, a mely fokon túl már a nem-et öngyilkossága következett volna be, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig borzasztóbb halál egy nemzetre nem lehet, mintha politikai öngyilkosságot követ el; mert ha politikailag kivégzik, akkor kiomlott véréből az a politikai egyén ismét fel fog támadni, de a politikailag öngyilkos nemzetek sohasem támadnak fel. (Ugy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) A között, a mit politikai lemondásnak neveznek, és a között, a mit a kiegyezés keretében pénzügyi áldozatnak neveznek, szoros kapcsolat van. Elválaszthatatlan összefüggésben állanak a hozott politikai áldozatok a hozott pénzügyi áldozatokkal. Az 1867. évi kiegyezés egy nagy junktim keretébe foglalja be mindazokat, a miket a nemzet akkor feláldozott. Az 1867 : XII. t.-czikkben rendezett ügyek szoros junktimban állanak egy olyan ügygyei, a mely nem a magyar ügy rendezését képezte, hanem az osztrák ügy rendezését magyar erővel. Csak mellesleg említem, hogy a junktim az egész vonalon keresztülvonult abban a formában is, hogy Magyarország biztosította Ausztria számára az alkotmányt. (Ugy van! Ugy van! a szélsobáloldalon.) Magyarország, hosszú szenvedések és a kiegyezésben hozott nagy áldozatok árán mindenekelőtt Ausztriának szerzett alkot-