Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-160

160. országos ülés 1902 deczember 1-én, hétfőn. 229 -végre egyszer a magyar állani kezét! És itt iga2at adok Komjáthy Béla, t. barátomnak, hogy ne mindig csak mézes-madzagot nyújtsunk a nemzetiségeknek, a magyar állam integráns részeiben dulakodó különböző tömegeknek, hanem egyszer erős állami kéz is nyúljon ezen kérdésekhez, egy erős állami akczió, a mely egyrészről megmutatja, hogy a magyar állam elég erős, hogy minden állampolgárnak biztonságát állandósítsa, másrészről elég erős, hogy a magyar állam egységes területe ellen intézett minden merényletet erős kézzel vissza tudjon utasítani ! r (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És hogy teljesen felvilágosítsam — ezzel be is fejezem a horvát kérdésre vonatkozó részét beszédemnek — (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) hogy teljesen felvilágosítsam horvát t. képviselőtársaimat arról, hogy miért tartom én is azt, hogy ők nem ugy teljesitik a rájuk bizott szép jogokat és kötelességeket, mint a hogy mi azt szivünk szerint és minden mellékczél nélkül, Horvátország érdekében is ép ugy, mint az anyaország érdekében óhajtanok, ez az, hogy ők, kik tőlünk mindig nagy áldozatokat igényelnek, — én nem sajnálom az áldozatokat, a melyeket a magyar állam megerősítésére hozunk, de sajnálok minden fillért, a melyet nem a magyar állam megerősítésére költünk el — (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ők látják azt, módjukban van látni, és nagyobb érdeklődés mellett még behatóbban is láthatják, hogy a magyar állam miként szipolyoztatik ki idegen népek javára. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Idegen országokat javítunk azzal a verejtékkel, a melyet a nép millióiból sajtolunk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Negyven tagból áll az a párt, a mely mint külön párt jelenik meg bizonyos vonatkozásokban, de sohasem látjuk tömör pártként felvonulni, mikor Magyarország gazdasági helyzetének megjavítására kellene nekik legmesszebbmenőleg közrehatniuk, hogy Magyarország érdekeit Ausztriával szemben velünk vállvetve megvédjék. Folynak a harczok Magyarország és Ausztria között. A károsító hatás, a melyet az Ausztriával fennálló közösség a magyar gazdasági élet minden rétegére kiterjeszkedőleg mutat, őket nem bírja felszólalásra, nem bírja őket akczióra, és ha mi ezen az oldalon őket harczra hívjuk, nem azért hívjuk, hogy ők a magyar állam ellen védekezzenek, mert mi a horvát terület gazdasági fejlődését óhajtván, őket nem bántjuk; együtt akarjuk azt kiépíteni velők, mert egynek tartjuk az államot, mi nem azért hívjuk harczba őket, hogy ők ott fojtsanak el törekvéseket, a melyek bizonyos fokig jogosultak is lehetnek, ha a törvényesség határain túl nem lépnek, de hívjuk ; most is hivom őket, jöjjenek ide, tegyék segitségökkel lehetővé, hogy Magyarország gazdasági helyzete ugy erősödjék meg, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) hogy az ő fejlődésükre többet is áldozhassunk, és — majd meglátják — kész örömmel, lelkesedéssel adjuk majdan a milliókat azért, hogy Horvátországgal megértessük, hogy az ő bajai nekünk is fájnak, csak mutassák meg, hogy a mi bajaink nekik is fájnak. (Igaz! Ugy van! Tetszés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház ! Nem szándékozom a horvát kérdés további bolygatásával a t. ház szives türelmét tovább fárasztani, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon) és rátérek arra a kérdésre, a mely az aktualitás jellegével még nagyobb mértékben bír, mint ez a kérdés, t. i. az Ausztriával fennálló viszonyok rendezésének, vagy mondjuk, rendezetlen voltának kérdésére. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur ugy ekszponálta a kérdést, hogy őt itt megvádolták; megvádolták azzal, bogy nem tartotta meg a paktumot, nem tartotta meg az 1899 : XXX. t.-czikket. Teljes mértékben honorálom a t. miniszterelnök ur érzékenységét, a melyet a vád ama részével szemben tanúsít, a mely ugy hangzik, hogy megszegte a paktumot. Nehéz kérdés, a melyet itt Nagy Ferencz t. képviselőtársam felvetett, hogy — úgymond — törvény lévén alkotva a paktum egyik integráns részét képező gazdasági rendezkedésről, ebben a kérdésben a paktumszegésről, mint előzményről beszélni nem lehet. Széll Kálmán miniszterelnök: Elismertem a magam részéről, hogy lehet. Kötelezve érzem magamat. Barta Ödön: Tudom, hogy a t. miniszterelnök ur ezt az abszolucziót nem vette igénybe. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem! Barta Ödön: Nem vette igénybe az abszolucziót, a melyet Nagy Ferencz t. képviselőtársam neki meg akart adni. Nem is lett volna helyes, ha megteszi. Széll Kálmán miniszterelnök: Eszembe sem jut! Barta Ödön: De nem is áll, a mit Nagy Ferencz t. képviselőtársam ebben a tekintetben mondott, nem áll még a szerződések terén sem. A törvények terén még kevésbbé. T. képviselőtársam, mint az ország egyik legkiválóbb juristája, — ki előtt ezen minőségében mindig tisztelettel hajtom meg a zászlót, — feltétlenül tudja, de nem mondta, hogy a törvénynél is nagy szerepet játszik a ratio legis; a felek közti ügyek megbírálásánál pedig még a judikaturában is, a hol mindig törvényt alkalmaznak, nemcsak a politikában, a hol igen sokszor találkozunk a törvény elcsavarásával — személyi vonatkozás nélkül mondom most, — ott is nagy szerepet játszik a szerződő felek intencziója, az animus. T. képviselőtársam nagyon rossz szolgálatot tett nekünk — nem ennek a pártnak, hanem Magyarországnak, — hogy kihirdette és nagyon rossz szolgálatot tenne, hogyha ezt propagálná is, hogy az intenczió, meg a ráczió, meg az előzmények a törvény megbirálásánál és alkalmazásánál nem jöhetnek figyelembe, mert a tör-