Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-160

22(5 160. országos ülés 1002 részét elvégezte, mert szabályos eljárás, kihallgatás, védelem nélkül felakasztatni magát senki sem hajlandó, még akkor sem, ha nagyon gyűlöli a szerbeket: látszólag helyreállott a rend, és talán a bán be is jelentette a miniszterelnök urnak, hogy a »Sipka-szorosban minden csendes«. Beőthy Ákos: Varsóban minden csendes! Az az analógia! Barta Ödön: A szolidaritás e szempontjából elmondott ezen megjegyzésem után csak röviden, de megmutatom, hogy mi történt ekkor Zágrábban. (Halljuk! Halljuk!) Mikor a zágrábi események dúltak, akkor nekünk Isten kegyelméből — azt hiszem, onnan származott — és a t. miniszterelnök ur jóvoltából nem volt országgyűlésünk. De október 7-én már félő volt, hogy lesz országgyűlés és akkor a nemzeti párt gyűlést tartott Horvátországban : ott volt "Wbsinszky ur is, ott volt Pliverics ur is. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Kél jeles ember!) Ebben a gyűlésben, t. ház, szóba került, hogy elterjedt az a hir, hogy a magyar országgyűlésen interpelláczió alakjában — a legártatlanabb formája a megbeszélésnek — szóvá fognak tétetni a zágrábi események. (Halljuk! Halljuk!) Erről tanakodtak tehát. A horvát eredeti szöveget nem bocsáthatom a t. ház rendelkezésére, két okból: először mert nincs, másodszor pedig még ha volna is, itt ugy sem értenék. A német szöveget azonban elég hitelesnek tartom, mert hisz ők előszeretettel járatják a német újságokat és gyártják is, sőt a bánnak is hivatalos lapja -egy német lap. (Egy hang a szélsöbaloldalon: A kormánynál; is!) A Lloyd reprodukcziójában mutatom be tehát azt a sürgönyt, a mely ennek a gyűlésnek lefolyását közli. Azt mondja (olvassa): »ünmittelbar nach der Annahme der Resolution über die Verurtheilung der Excesse gegen die Serben erbrachte die Conferenz der Nationalpartei noch einen zweiten, mit dem Hauptgegenstande der Tagesordnung zusammenhängenden Beschluss. A nemzeti párt a főkérdésben hozott határozaton kivül — tudniillik, hogy kártérítést adjanak azoknak, a kik kárt szenvedtek, — ezt is persze mi fizetjük meg, mert ennyivel nagyobb lesz majd a deficzitjük, — ezen a főhatározaton kivül egy mellékhatározatot hoztak, mely azonban ezzel szoros összefüggésben van és ez az volt (olvassa): »Von einemAbgeordneten wurde auf die mehrfachen Meldungen hingewiesen, dass die Opposition des ungarischenReichstagesnicht blos eine Interpellation, sondern sogar die Einbringung eines Antrages wegen der Excesse in Agram beabsichtigt. Dies sei als unberechtigte Einmischung in dieAutonomie des Landes entschieden zurückzuweisen. In gleichem Sinne sprachen auch andere Konferenzmitglieder, und es wurde bescblossen. dass falls eine solche Aktion seitens der ungarischen Opposition erfolgen sollte, der Obmann des Klubs der kroatischen Keichstags-Abgeordneten, der frühere deczember 1-én, hétfőn. Minister Josipovich dagegen Verwahrung einlegen müsse uncl die kroatischen Abgeordneten dann in corpore den Saal zu verlassen hätten.« Hallatlan, felemlítették, hogy a magyar országgyűlés ellenzéke nemcsak interpellácziót, hanem egyenesen határozati javaslatot akar benyújtani a zágrábi zavargások dolgában. Beőthy ÁkOS: Nagy vakmerőség tőlünk! Barta Ödön: Meg is mondják ők ezt bátran és merészen. Azt mondja ugyanis és azért mondja a határozat: »Dies sei als umberechtigte Einmischung in die Autonomie des Landes entschieden zurückzuweisen.« Ez a horvát kormányzat dicsősége. így nyilvánul a nemzeti pártnak sokszor emlegetett, oly dicső színben feltüntetett, otthon kifejtett akcziőja, a mely közvetett utón, talán öntudatlanul szarvakat ad a szeparatisztikus törekvéseknek, a mely megtagadja a magyar államnak, a magyar törvényhozásnak azt a jogát, hogy beleavatkozzék azokba a dolgokb melyek az állampolgárok ezreinek személyi és vagyoni biztonságát veszélyeztetik, megtagadja azt a jogunkat, hogy határozhassunk a felett, miképen akarjuk hű magyar állampolgártársainknak vagyoni és személyi biztonságát, esetleg életét, annak idegen hatalomtól eredő bujtogatások folytán veszélyeztetett voltát megvédeni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) így védik érdekeinket otthon; itt pedig nem védik sehogy. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon !) T. ház! Nem akarok ón ezzel a kérdéssel nagyon hosszasan foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Thaly Kálmán: Nagyon helyén van! Barta Ödön: De foglalkoznom kell vele, hogy egyszer a horvát kérdéssel a közvéleményt, ha nem is ex asse, de mégis nagyobb vonásokban megismertessük. Foglalkoznom kell e kérdéssel azért is, mert felszólalt horvát kéjjviselőtársaink reámutattak arra, hogy van közöttünk egy nagy harcz, a gazdasági harcz, melyben magyar részről nekik szemükre vetik, hogy ők károsítanak meg minket, hogy nekünk mennyi pénzünkbe kerülnek, holott nem ugy áll a dolog, mert voltaképen ők a megkárosítottak. Beőthy Ákos: Ők tartanak ki minket ! Barta Ödön: Hát nem ugyanaz-e az, a mit a t. képviselő urak itt mondanak és a mit Franck és Vrbanics stb. mondanak és írnak. Ok is ugyanazt irják, csak kissé durvább tollal és durvább hangon, a mit ezek az urak finomabbul mondanak. Nem tiltakoznak szóval sem az ellen, nem emelik fel tiltakozó szavukat a Starcsevics-, Vrbanics-, Strossmayer-, Stadlerstb.-féle üzelmek ellen, hanem azt mondják, hogy ezt majd később a kiegyezés fogja orvosolni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hát a kérdés mindig a körül forog, hogy Horvátországnak velünk szemben van-e jogos panasza vagy nincsen ? S ennek a kérdésnek bírálatánál én oda szegezem t. képviselőtársunknak azt a nyilatkozatát, a melyet az imént bi-