Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-159

159. országos ülés 1902 november 29-én, szombaton. 217 méltányos és jogos vágy az, hogy az egyszersmind mindazokra a foglalkozási és művelési ágakra is kiterjesztessék, a melyek ennek hasznát, ennek jótékonyságát igénybe venni kívánják. A törvény tág kört nyit ugyan a belépésre, mert kezemben van a t. kormánynak az a népszerű kibocsátványa, a melyben ismerteti, hogy kik lehetnek annak tagjai és ebben oly nagy kör van felölelve azon végsorokkal, hogy tagja lehet mindenki: ember, asszony, legény, hajadon, fiu, leány, a ki a gazdálkodás akármilyen ágával vagy csak mellékesen is foglalkozik, hogy alig van Magyarországon valaki, hogy abba magát bele ne érthetné és ezzel a pénztárba való felvételt ne kívánhatná. Én igy értelmezem és valószínűleg a kormány is igy fogja értelmezni a törvényt, de miután mi csak értelmezzük, ennek bizonyos tekintélyesebb kifejezést is kell adni, hogy az ellenagitácziónak ez irányú élét elvehessük, ismétlem, azon áldásos kedvezményt, mely a törvényben a gazdasági ágat művelők részére le van fektetve, más művelési ágak, iparosok, kereskedők is igényelhetik valamely alakban. Ennélfogva minthogy ugy a kereskedelemügyi, mint a földmivelésügyi miniszter hatásköre felöleli az országnak az összes művelési és foglalkozási ágait, a gazdaságit, iparit és kereskedelmit egyaránt, bátor vagyok a t. földmivelésügyi és kereskedelemügyi miniszter urakhoz a következő interpellácziót intézni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Az 1902 : XIV. törvényczikkel kibővített országos gazdasági munkás- és cselédsegély-pénztár üdvös hatása méltán felköltötte az ország többi foglalkozási és művelési ágainak érdeklődését és figyelmét, s máris nyilvánul az óhaj, hogy ezek is hasonló gondozás és elbánásban részeltessenek. Egyes foglalkozási ágaknál, mint pl. a kereskedelmi alkalmazottak körében, már régebben megindult e mozgalom a rokkantság és aggkor esetére való kötelező biztosítás érdekében és ez irányban a kereskedelemügyi minisztériumhoz már be is nyújtatott az előterjesztés. Kérdem a t. földmivelés- és kereskedelemügyi miniszter urakat, hajlandók-e fontolóra venni a közóhaj ezen megnyilvánulását, s együttes megállapodással meg fogják-e keresni a módját annak, hogy azon állami kedvezmény, mely a gazdasági ággal foglalkozók javára a hivatkozott törvényben megalkottatott, a többi foglalkozási és művelési ágakra is, mint az ipari, s kereskedelmi stb. kiterjesztessék?« (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ajánlom interpellácziómat a t. miniszter urak figyelmébe. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: T. ház! A t. ház engedelmével Szederkényi Nándor igen t. képviselő ur interpellácziójára azonnal válaszolni kivánok (Halljuk! Halljuk!) és pedig nemcsak a saját tárczám részéről,'" hanem a kereskedelemügyi miniszter ur nevében KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. IX. KÖTET. is, miután a t. képviselő ur szíves volt közölni interpelláczionális szándékát és én nekem alkalmam volt az ügyet a kereskedelemügyi miniszter úrral is megbeszélni. (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom, t. ház, azt, hogy a t. képviselő ur igen helyesen mutatott reá arra, hogy a törvény értelmében minden gazdasággal foglalkozó egyén tagja lehet a pénztárnak. Minthogy pedig az országnak nagy részében, különösen a vidéken alig van iparos, a ki gazdasággal, ha mindjárt mellékesen is, ne foglalkoznék, hiszen alig van olyan iparos, a kinek ne legyen egy kis kertje, ne legyen egy kis szőlője, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) vagy ha nincs is kertje, vagy szőlője, legalább napszámba ne menne akkor, a mikor ipari munkája nincsen, nyilvánvaló, hogy különösen a vidéken kevés iparos lesz, a ki a segélypénztár jótéteményeit ne élvezhetné. (Helyeslés a jobboldalon.) Én pedig azt az álláspontot foglalom el, hogy olyan ügyekben, a melyek a humanizmust érdeklik, a törvényeket nem megszorítani, hanem kiterjeszkedőleg kell magyarázni, (Altalános helyeslés.) hogy a törvények jótéteményeiben minél többen részesülhessenek. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon,) De az 1902: XIV. t.-cz. egy lépéssel tovább ment és igy a biztosítás harmadik és negyedik csoportjára nézve, névszerint a temetkezési, kiházasitási és általában tőkebiztositásokra azt a megkülönböztetést nem is hagyta fenn. hogy csak azok lehetnek e csoportokban a munkáspénztár tagjai, a kik gazdálkodással foglalkoznak. E kiegészítő törvénynek a temetkezési és tőkebiztositási csoportokra vonatkozó rendelkezésének az az értelme és azt én ugy magyarázom, és ugy is kivánom értetni, hogy ezen harmadik és negyedik csoporthoz tartozó biztosításokban mindenki, különbség nélkül, részt vehet. (Helyeslés.) És miután a t. képviselő ur arra utalt, hogy e részben a fogalmak nincsenek eléggé tisztázva és hogy e tekintetben itt-ott kételyek merülnek fel, ennélfogva igenis, hajlandó vagyok egy külön rendeletet kiadni, (Általános helyeslés.) és azt a legszélesebb körben terjesztetni, a mely ezt igy meg is magyarázza. (Altalános helyeslés.) Azon körülmény, hogy minden oldalról — mondhatom, nemcsak a t. képviselő ur részéről, hanem minden jogosult tényező részéről — sürgettetik a munkáspénztár működésének kiterjesztése, azt hiszem, legjobban bizonyít a munkáspénztár intézményének helyessége mellett. (Ugy van ! a jobboldalon!) De van egy más erős bizonyíték is és ez az, hogy a túlhajtott szocziális izgatás leginkább a munkáspénztár ellen és azok ellen fordul, a kik a munkáspénztár ügyét intézik és ezen ügyet előbbre vinni akarják. Azt hiszem azonban, ezzel nem fogunk törődni, (Helyeslés jobbfelöl.) mert ha jó dolgot cselekedhetünk és ha a közérdeket szolgálhatjuk, akkor ilyen támadások nem fognak gátolhatni bennünket. 28