Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-159
212 159. országos ülés 1902 november 29-én, szombaton. a hogy az Isten véletlenül rendeli, a hogy az osztrák parlamenti állapotok azt megengedik. Ezzel, t. képviselőház, hogy a magyar közélet ilyen nagy bizonytalanságban van és a magyar kormány nem igyekezik a nemzetet ebből a bizonytalanságból kihozni. (TJgy van! TJgy van! a szásöbaloldalon.) előttem a magyar kormány kettőről tett tanúbizonyságot: (Halljuk! Halljuk!) Először arról, hogy a magyar nemzetnek állami élete, a magyar nemzetnek jövő sorsa nem a magyar kormánytól, nem a nemzet akaratától, hanem tőlünk idegen, mi fölöttünk álló idegen hatalmaktól függ; (TJgy van! JJgy van ! a szélsöbaloldalon.) másodszor, t. képviselőház, arról tett a kormány tanúságot előttem és arról tehetett a nemzet előtt tanúságot, hogy kormányunk (Halljuk! Halljuk!) csak a mindennapi, (Halljuk! Halljuk!) egyik napról a másik napra terjedő és tengődő politikával kormányozza az országot, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) de a nemzet sorsára kiható akarata, a nemzet jövőjét biztosító eszméi, ideái nincsenek. (TJgy van! TJgy van! a széls'ábaloldalon.) Pedig, t. képviselőház, az én hitem és meggyőződésem szerint Magyarország sohasem volt nehezebb és nagyobb válságok és nehezebb viszonyok közt, soha sem állott nehezebb európai helyzet előtt, mint ma. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Sajnos, minden emberi életnek van határa; és ha Ausztriára tekintünk, t. képviselőház, az ottani felbomlásra, mindenkinek látnia kell azt, a magyar kormánynak pedig elsősorban kötelessége látnia azt, hogy Magyarország egy nagy, igen fontos politikai államalakulás előtt áll. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Megjósolta ezt látnoki szemmel Kossuth Lajos, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) de megjósolta ezt látnoki szemmel Deák Ferencz is. Nagyon megszívlelendő, nagyon fontos jóslatot tett e tekintetben, mintegy politikai intést adott Deák Ferencz Magyarországnak, a mit, én nagyon kérem az igen t. miniszterelnök urat, hogy mint Deák Ferencz hű követője és tanítványa, megszivleljen, Azt mondta ugyanis Deák Ferencz : »Ha a kiszámíthatatlan nagy események Ausztria felbomlásának katasztrófáját egykor csakugyan előidézik, . . . Barabás Béla: Küszöbön állnak ! Tóth János: , . . Mi volna jobb ránk nézve ? Az-e, hogy ezen katasztrófa Magyarországot rendezett állapotban találja-e vagy az, hogy erejében megfogyva, a provizóriumok zavarának (Felkiáltások a szásöbaloldalon: Ott vagyunk!) közepette kelljen szembeállni a végzetszerű eseményekkel ? Az első esetben könnyebben és. bizsosabban szolgálhatunk alapjául egy uj alakulásnak, a második esetben csak rendezetlen anyagnak tekintenének bennünket, melyeket szétbontva más építkezésekre használnának fel és ez ellen azután sikertelenül hivatkoznánk törvényeinkre és alkotmányos függetlenségünkre.* (TJgy van! TJgy van! Tetszés a szélsöbaloldalon.) Barabás Béla: Nagy mondás! Tóth János: T. képviselőház! Nagyon megszívlelendő szavak ezek, mert a kiszámíthatatlan események a végzetnek egész hatalmával Ausztria felbomlására törnek. Barabás Béla: Az Isten ujja! (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon..) Tóth János: És kérdem, t. képviselőház, ha ez, a mit én küszöbön látok, ha ez a nagy államátalakulás ér bennünket, Magyarországot milyen állapotban találja? Kendezett, konszolidált állapotban van-e Magyarország ma, a mikor egy uj építkezésnek és a trónnak szilárd magvául szolgálhat, vagy pedig rendezetlen állapotban, a provizóriumok közepette állunk-e ma? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ezek közt állunk ! TJgy van!) Hiszen összes állami életünk a provizóriumok tömkelegéből áll. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Összes közgazdaságunk provizórikusan van megoldva, összes védelmi rendszerünk provizórikusan van megállapítva. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ilyen rendetlen állapotban — nem én mondom. Deák Ferencz intő szava mondja — csak rendezetlen anyagnak fogják Magyarországot tekinteni, melyet más épitkezésre fognak felhasználni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Pichler Győző: Malternek jó lesz ! Tóth János: T. ház! Nem azáltal válunk a trónnak és az uj alakulásnak szilárd magjává, ha követjük őseinknek azt a hibás politikáját, hogy belemegyünk mindenbe, (Halljuk! Halljuk!) erőink gyöngitésébe is, nemzeti jogaink csökkentésébe is, pusztán méltányosságból és pusztán dinasztikus érdekekből, hanem azáltal válunk a trón és a jövő magjává, ha igenis hűen őrizzük nemzeti jogainkat és alkotmányunkat, s ha közgazdaságunkat ennek a nemzetnek és az önállóságnak erős talajába beleültetjük, ott ápoljuk, nagygyá növeljük, s nem engedjük meg, hogy a közös birtoklás révén szomszédaink annak egészséges hajtásait minduntalan lenyessék, (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) De ma hol vagyunk? Oda jutottunk, hogy az önök kormányzatának alapját képező 67-es biblia is az önök kezében papirrongyokká szaggattatott szét, (TJgy van! Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert annak alkotmánybiztositékot képező lapjait egymásután tépik ki önök, mint a hogy látjuk azt a közgazdasági ügyek rendezésénél, a kvóta megállapításánál, (Helyeslés a, szélsöbaloldalon.) a védelmi rendszer megállapításánál. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És ma Magyarország oda jutott és oda jutottunk mi, hogy nekünk függetlenségieknek, a kik az 1867-ki kiegyezést az országra nézve károsnak tartottuk, nekünk kell védenünk önökkel szemben az 1867: XII. t.-cz.-et, nekünk védelmeznünk azért, hogy megmentsük és megvédjük az országnak azon csekély nemzeti jogokat, azt a kicsi alkotmányt, azt a csekély alkotmányos szabadságot, a melyet ez a törvény
