Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-159
159. országos ülés 1902 n (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) még pedig a két országgyűlés egyező határozatai szerint ugy, hogy az 1867: XII. t.-cz. szerint az országgyűléseknek és ezekben természetszerűleg első sorban a népkópviseletnek kell időnkint a folyton fejlődő gazdasági organizmus igénye és a folyton változó körülmények következményei szerint megbírálni azt, vájjon és minő feltételek mellett tartandó fenn a gazdasági közösség. A kormány terve pedig a puszta jogfentartást, a mely a dolog természete szerint csak ideiglenes lehet, állandósítva és önálló rendelkezés alakjában a gazdasági közösséget a népképviselet időnkint megállapítandó akaratáról az 1867: XII. t.-cz. ezen sarkalatos fő tételétől függetleníteni és azt a mai viszonyok szerint megállapított tartalmában mindaddig, mig csak egy faktora is a törvényhozásnak ahhoz mereven ragaszkodik, örök tartamúvá alakítja át, a melytől a nemzet esetleg csak alkotmányválság utján szabadulhat meg. Ez a rendezés, nem tekintve azt, hogy a közgazdasági politika szempontjából képtelenség, teljes megfordítása, egyenes hatályon kivül helyezése az 1867: XII. törvényczikk azon tételeinek, melyek Magyarország közgazdasági egyéniségére vonatkoznak és e közgazdasági egyéniség függetlenségét, a nemzetnek a közgazdasági önállóságra való jogát biztosítják. Az ellenzéki pártok között véleménykülönbség van arra nézve, hogy a mostani körülmények között czélszerü-e ezt a jogot gyakorlatilag igénybe venni és lehet, hogy ez a véleménykülönbség a jövőben is fenn fog állani; de nincs és nem lesz, mert nem lehet köztük véleményeltérés arra nézve, hogy ez a jog a nemzetnek egy elidegeníthetetlen kincse, hogy nem csupán közgazdasági fejlődésünk szempontjából kell e jogot megőriznünk, de ugy is, mint állami önállóságunk egyik sarkalatos biztositékát, a melynek gyengítése az osztrák összbirodalmi eszme felé irányuló fejlődésnek első lépése, a mint hogy az erre való törekvés mindenkor a gazdasági közösség elvvé nyilvánításának kíséretében jelent meg. E jog megvédése czéljából, tehát nemcsak a nyílt tagadás, de az ennél is veszélyesebb elhomályositással szemben a végletekig menő harczra készek. E harczban kezet fognak azok, a kiket Deák Ferencz alkotásai hazánk függetlenségének szempontjából ki nem elégítenek, de a kik természetesen még kevésbbé tűrhetik azt, hogy még azok a függetlenségi biztosítékok is csorbát szenvedjenek, melyeket Deák Ferencz fentartott, és azok, a kik Deák Ferencz művét politikai hitük alapjául vallják és annak hitelét a nemzet előtt fenn akarják tartani. Ez utóbbiak meggyőződése szerint semmi sem teszi oly biztosan tönkre politikailag és erkölcsileg Deák Ferencz kiegyezését, mint hogyha nem tudjuk vagy nem akarjuk fentartani azokat a biztosítékokat, a melyekkel ő nemzeti és állami önállóságunkat körülvette, hanem azokat meggyengülni, elsorvadni engedjük.« vember 29-én, szombaion. 211 Továbbmenőleg, t. képviselőház, azt mondjuk (olvassa): »Midőn az ellenzék minden pártja, beleértve a függetlenségi és 48-as pártot, a mai körülmények közt hajlandó rendkívüli parlamenti eszközök alkalmazásáról lemondani, olyan rendelkezéssel szemben is. a mely a 67 : XII. t.-cz. 68. §-a értelmében immár imperative létesítendő önálló vámterületet csak közjogi vonatkozásaiban lépteti életbe« — tehát imperative — »a nélkül, hogy a közgazdasági különválást tényleg végrehajtsa, sőt a mely még a vámszövetség megkötésének egy ujabb kísérletét is lehetővé teszi; ezzel elment annak véghatáráig, a mit a fennálló törvények megengednek és különösen a függetlenségi és 48-as párt ezzel meghozta a legnagyobb áldozatot, melyet elvtagadás nélkül hozhat.« Tehát, t. képviselőház, ezen magyarázatban benne van az, hogy az 1867: XII. törvényczikknek a vám- és kereskedelmi ügyek rendezésére nézve az az értelme, Deák Ferencz politikájának az a hű követése, ha abban benn van nemcsak az önálló vámterület jogi állapota, de annak tényleges állapota is imperative benne van. És, t. képviselőház, én látom magam előtt azt az időt, a mely nemsokára be fog következni, a mikor a magyar kormány, az 1867 : XII. törvényczikken, a mai közjogi alapon álló kormány majdan Deák Ferencz nevében, Deák Ferencz politikájának hírnevével és annak szellemével igyekszik megtagadni ezt a törvényt és igyekszik megtagadni az 1867: XII. törvényczikknek ezt a szellemét. (Fellé iáMások a szélsöbaloläalon : Már is ott vannak.!) De én e tekintetben, t. képviselőház, bizom abban, hogy a paktumbeli tárgyalások alkalmával velünk volt t. képviselőtársaink: a volt nemzetipártiak, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) a kik akkor a törvénynek ezt az értelmezést adták, abban az esetben mellettünk fognak állani és harczolni fognak hazánk nemzeti jogainak, az ország közgazdasági függetlenségének a megvédésében. (Elérnie tetszés a szélsöbaloläalon.) T. képviselőház! Politikai életünk a legnagyobb bizonytalanságban van. (Ugy van/ Ugy van! a szélsöbaloläalon.) A magyar nemzet visszafojtott lélokzettel lesi, várja, kívánja, hogy a bizonytalanság ezen erőt pusztító útvesztőjéből végre-valahára már az öntudatos magyar nemzeti politika biztos egyenes útjára térjünk. A t. kormányelnök ur a múlt napokban itt az indemnity-vita minden részletére kiterjedő háromórás, nagyszabású beszédet tartott; hanem ebben a beszédében erről a politikai bizonytalanságról egy árva szóval sem emlékezett meg, s az egész nemzetet hagyja a legnagyobb bizonytalanságban. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Gabányi Miklós: Titkolózik Rakovszkyval! (Derültség balfelöl-) Tóth János: Minden lesz ugy, a hogy lesz, 27*
