Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-157

151. országos ülés ÍÜ02 november 27-én, csütörtökön. 183 az eseteknek legtöbbjét csakugyan az abszolút vagy relatív mentelmi jog fogalma alapján kell elbírálni, de lehetnek oly esetek is, a melyek sem az abszolút, sem a relatív mentelmi jog fogalma alá nem tartoznak, de ha a ház mindamellett ugy látja, hogy a mentelmi jog ,nieg van sértve, akkor ezt mégis kimondhatja. (Élénk helyeslés a szélsnbaloldalon.) Ez az eset forog fenn ezen ügynél is. Hogy a katonaság támadásaiból eredő veszedelmeket ország-világ látja, azt, a ki csak olvas, mindenki tudja. Nincs sem köztársaság, sem más ország, álljon akár nemzeti, akár más uralkodó alatt, a mely a katonaság túlkapásai ellen ne védekeznék. T. ház! Ütött az óra. A legutolsó perczben sem akarom hinni, hogy önök meg fogják engedni azt a hallatlan dolgot, hogy a mentelmi jogot ilyen veszélyesen meg lehessen sérteni; de ha mégis bekövetkeznék, még egyszer figyelmeztetem önöket, nézzenek egy kissé szét, nézzék meg a többi országoknak védekezését a katonai hatalom ellen, nézzék meg. hogy a nagy Németország, a hol pedig nemzeti dinasztia alatt nemzeti hadsereg van, hogyan védekezik a katonaság ellen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mivel nem lehet kodifikálni a mentelmi jogot, ott sem kodifikálták, de igenis van a birodalmi tanácshoz már évek óta benyújtva egy törvényjavaslat, a melyben világosan és pedig egészen ennek az esetnek a mintájára intézkedik a birodalmi tanács a német katonaság túlkapásai ellen, s megmondja, hogy katonai hatóságnak nemcsak a képviselőt, hanem a polgárembert sem lehet soha, semmi szín alatt, ha az nem mint katona követte el a cselekményt, bármiféle megtorló eljárás alá vonni. Hát egyedül ez a nemzet volna az, — a melynek pedig leginkább van szüksége arra, hogy a nemzet szuverenitását megóvja, — a mely a nemzetnek ezen még fennálló egyetlen biztositékát elveszítse ? (Igaz! Ugy van l a szélsöbahldalon.) Nem akarok hosszas lenni és a ház türelmét hosszabb időre igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) de még egy kérdésre kell a t. miniszter urnak válaszolnom. 0 azt mondta: Vájjon a Lepsényi-eset nem kéj)ez-e mentelmi jogsértést? Nem képez. Megmondom, miért. T. képviselőház! Előre ki kell jelentenem, hogy én sem Lepsényit, a képviselőt, sem Lepsényit, a papot — tehát nem a házban elmondottakért, s nem mint papot — akartam bántalmazni. Nekem — mint sokszor mondtam — az a felfogásom, hogy minden embernek, a ki e hazában él, első sorban magyarnak kell lennie, és másodsorban is megint magyarnak. A ki nem jnagyar, az ennek a hazának nem lehet igaz, hű •fia. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a nemzetnek van egy nagy ideálja, a mit katonáék sohasem fogadnak el, mert hiszen még a nótája miatt is degradálják a tisztet közkatonává, ez: Kossuth Lajos, a kinek ez a nemzet mindent köszönhet, a ki, ha nem lett volna, most ez a parlament nem lenne, most ez a kormány nem lenne. A ki ennek a szent egyénnek nagyságát érinteni meri, az ellen minden becsületes magyarnak fel kell támadnia. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én nem Lepsényit, a képviselőt, nem Lepsényit, a papot, hanem Lepsényit, a ki Zimándyékkal és másokkal szövetkezve, Magyarország ideálját, Magyarország legnagyobb alakját folyton rágalmazta, becsmérelte és a nemzet előtt befeketiteni akarta, akartam elijeszteni ezen igazán veszedelmes bűnöknek további folytatásától. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt kívántam megjegyezni és bezárom szavamat azzal a kéréssel, hogy fontolja meg a ház még egyszer, és gondolja meg, hogy milyen fontos cselekmény előtt áll, mikor szavazatát leadja, és ne hagyja magát terrorizáltatni a katonai hatalom által, hanem iparkodjék a nemzetnek szolgálatot tenni. Ez a kérésem önökhöz. (Hosszantartó helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. képviselőház! Kossuth Ferencz képviselő ur nem kivan a zárszó jogával élni. E szerint a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. A házszabályok értelmében először az a kérdés teendő fel, vájjon elfogadja-e a ház a mentelmi bizottság javaslatát, igen, vagy nem? Ha elfogadja, akkor az összes többi indítványok, a melyek az elleninditványok természetével bírnak, elesnek. Ha nem fogadná el a bizottság javaslatát, akkor felteendő a kérdés elsősorban a bizottság kisebbségének véleményére; ha ezt sem fogadná el a ház, akkor mint legtávolabb állóra Barabás Béla határozati javaslatára, azután pedig Kossuth Ferencz és végül Bartha Miklós határozati javaslataira vonatkozólag. Méltóztatnak a kérdés feltevésének ezen sorrendjébe belenyugodni ? Ha igen. a szavazást elrendelem. Húsz képviselő arra nézve, vájjon a ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja-e vagy nem, névszerinti szavazást kér; ezt tehát elrendelem. A betűt kihúzom. (Megtörténik.) I betűvel fog kezdődni a szavazás. (Elénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jaj! Jesszus! Egy hang jobbfelöl: Jaj az ellenzéknek! Zaj.) Pap Zoltán : Jaj de hunczfut a német! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A névsort olvasni fogja Dedovics György, az igennel szavazókat jegyezni fogja Szőts Pál, a nemmel szavazókat Rátkay László, a távolievőket pedig gr. Teleki Sándor. Most az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik a szavazás (Halljuk! Halljuk !)