Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-131

131. országos ülés 1902 rövid megemlítésével bemutatja« ; de bocsánatot kérek, egy ilyen kéziratot, a mely milliók felett dönt, a mely milliókat állapit meg királyi jogokkal, — a melyek pedig meg nem illetik a királyt, — ilyen bejelentést, t. képviselőház, nem lehet a 197. §-ban emiitett bejelentések közé sorolni. És ha már a t. elnök ur hibázott a bejelentéssel, neki fel kellett volna hivni a ház figyelmét arra, hogy szokás és gyakorlat szerint, — mert — fájdalom — szokásunk és gyakorlatunk van az önkényüleg eldöntött quótakérdéshen — hogy hároméves gyakorlatunk szerint a ház a királyi kéziratot mindenkor kitűzte tárgyalásra. Ezt a t. elnök ur nem tette. Az elnöki hibára kétszeresen ráhibázott a t. miniszterelnök ur. A t. miniszterelnök urnak j fel kellett volna állania az elnöki bejelentés I után és tudomására kellett volna hoznia a háznak, hogy t. képviselőház, egy királyi kéziratról van ám szó, egy királyi kéziratról, mely a quótát jövő évi június 30-áig ismét megállapította felségjogokkal, holott felségjogok ebben a kérdésben őt nem illetik meg, mert hiszen csak választott bíró. Fel kellett volna állania annál is inkább, mert az a királyi döntés alakilag is, lényegében is törvénytelen. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, ha itt törvényeket olvasok fel és talán hosszasabban veszem igénybe a t. ház figyelmét, (Halljuk! Halljuk!) de egy nagy alkotmányjogi és közjogi kérdésünkről ós jogunkról van szó. Az 1867: XII. t.-cz., a kiegyezési törvény, a biblia, t. miniszterelnök ur, mit mond ebben a kérdésben? (Halljak! Halljuk!) Rákosi Viktor: Apokrif biblia az! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Thaly Kálmán: Jeremiás siralma az a biblia! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Rátkay László: Az emiitett törvény 19. §-a azt mondja (olvassa): »Ezen alku s megállapítás oly módon történik, hogy egyrészről a magyar korona országainak országgyűlése, másrészről ő Felsége többi országainak gyűlése, mindenik a maga részéről, egy hasonló számú küldöttséget választ. E két küldöttség, az illető felelős minisztériumok befolyásával, részletes adatokkal támogatott javaslatot fog kidolgozni az emiitett arányra nézve.« A 20. §. igy szól (olvassa): »E javaslatot mindenik minisztérium az illető országgyűlés elé terjesztendi, hol az rendesen tárgyalandó.« Tehát ez nem óhajtás, hanem parancsoló alakban van mondva: »tárgyalandó*. (Tovább olvas): »Mindenik országgyűlés az illető minisztériumok utján közlendi határozatait a másik országgyűléssel, s a két félnek ilyen módon eszközlendő megállapodásai szentesítés végett ő Felsége elé fognak terjesztetni.« 21. §. igy szól (olvassa): »Ha a kéí küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni: mindenik félnek véleménye mind a KÉPVH. NAPLÓ 1901 — 1906. VIII. KÖTET. október 15-én, szerdán. 49 két országgyűlésnek elébe terjesztetik. Ha pedig a két országgyűlés sem tudna egymással kiegyezni : akkor a kérdést az előterjesztett adatok alapján ő Felsége fogja eldönteni.« Hiszen annyiszor ismételtük már, t, képviselőház — fájdalom, volt már rá alkalmunk — mit értett a törvény; a törvény szavai is világosak, mert azt mondja a törvény, hogy »tárgyalandó^ és csak ha a két országgyűlés nem tudna megegyezni, akkor terjesztetik mint választott bíró elé, a király elé. De hiszen, ha nemcsak a szavait veszszük a törvénynek, hanem a lényegét, a lelkét, a mely a teljes alkotmányosságon épült: vájjon összeegyeztethető-e a teljes alkotmányosság fogalmával az, hogy egy bizottság kiküldetik, egy bizottság és annak a bizottságnak tényei, elhatározásai többé az országgyűlés elé nem jönnek, az országgyűlés nem tárgyal, hanem ő Felsége felségjog alapján dönti el ezt a kérdést? Tehát, ismétlem, t. képviselőház, alakilag is törvénytelen ez a királyi leirat. De annál inkább törvénytelen lényegében. Méltóztassék csak figyelemmel kisérni, mi történt a quóta kérdésében ebben az évben. Tény, hogy a magyar országgyűlés kiküldötte a quóta-bizottságot; tény, hogy a quóta-bizottság ezt a kérdést tárgyalta is, és indokolt jelentését a t. képviselőház elé beterjesztette. A ház azután azt a törvényjavaslatot, a melyet a t. miniszter ur beterjesztett, indokolásával együtt kiadta a pénzügyi bizottságnak, s a pénzügyi bizottság is beadta a háznak jelentését. Es, t. ház, méltóztassék csak megnézni: abban a törvényjavaslatban, a melyet a t. miniszterelnök ur a quótáról beterjesztett, a közösügyi kiadásokra kiküldött bizottság jelentésében, a pénzügyi bizottság jelentésében, mindenütt a legfőbb érv a következő (olvassa): »A quótának nagysága jelen alakjában már jelentékenyen meghaladja ennek a nemzetnek teherviselő képességét«, — jelentékenyen meghaladja! Azonban mégis ajánlja ugy a kormány, mint a quótabizottság és a pénzügyi bizottság! — azt mondva: . . . ajánljuk elfogadását csupán egy okból: hogy ne legyen királyi döntés ebben a kérdésben; hogy az alkotmányosságra visszatérhessünk ; hogy a két országgyűlés állapithassa meg ezt a kérdést. Már most azt kérdem én a t. miniszterelnök úrtól: minő alapon döntötte el ő Felsége ezt a kérdést; miért állapított meg niagasb quotát, a mikor a bizottságok szerint és a kormány indokolása szerint is ez a quóta már sokkal nagyobb, mint a minőt a nemzetnek teherviselési képessége elbir? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mit mondott a t. miniszterelnök ura királynak? Hiszen a legfőbb indok, a melynek alapján a pénzügyi bizottság és a quóta-bizottság is ajánlotta az elfogadást — hogy t. i. teljes alkotmányosság legyen, hogy ne királyi döntés elé kerüljön a kérdés — hiszen ez az indok akkor már elveszett.