Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-149

444 1Í9. országos ülés 1902 november í7-én, hétfon. dag örökségével, miképen bánt el a szabadelvüség ügyével? (Halljuk! Halljuk!) O volt az, a ki negyedszázadon át hirdette a magyar parlamentben a lelki szabadságnak, a testvériségnek és az egyenlőségnek igéit, a ki évről-évre lankadatlan kitartással, a nagy eszme diadalába vetett törhetetlen hit erejével megrnegujitotta a maga sürgető szózatát, a melyet annak idejében épen a szabadelvű párt mellőzéssel fogadott, néha kicsinyelte, kinevette, holott ez a sürgető szó volt az a kakasszó, a mely nekünk az éjféli sötétség óráiban hirdette a hajnal hasadását. És ez a férfiú negyedszázadon át hasztalan küzdött, és talán negyedszázadon át folytatott törekvése sem hozta volna meg a kívánt eredményt, ha közbe nem jött volna egy inczidens, az elkeresztelési rendelet, a mely a kormányt mintegy oda kényszerítette, hogy vagy visszavonja azt a rendeletet, vagy pedig maradjon következetes önmagához, vallott programmjához, és valósitsa meg a követelt szabadelvű reformot. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Akármint történt a dolog, t. h szabadelvű reformok diadalának dicsőségéből, annak a dicsőségnek a napjából a legfényesebb sugár arra a homlokra kell, hogy visszahulljon, a mely innen, a mi padjaink sorából emelkedett szólásra annak idején; és mert övé volt a kezdeményezés dicsősége, a mű befejezése alkalmából is Deki kellene nyújtanunk az elismerés legszebb koszorúját. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Irányi Dániel és társainak, a kik a szabadelvű reformokat megvalósítani törekedtek, czéljuk bizonyára nem az volt, hogy egy fantóm után szaladjanak, a mit előttem szólott t, képviselőtársam, Bujanovics Gyula akképen nevezett el, hogy abszolút liberalizmus. Vázsonyi Vilmos: Liberális abszolutizmus kell nekik ! Benedek János: A liberális abszolutizmust, azt igenis ismerik azon a másik párton, azonban abszolút liberalizmusról Irányi Dániel maga sem tud. Még a legnemesebb eszme, az emberiség történetében átalakító hatással működött legnagyobb történelmi igazság is reánk nézve csak akkor becses, ha az a mi nemzeti erőnk gyarapítására alkalmas, ha az a mi nemzeti életünk erősbülésére, ennek a hazának és ezen haza lakosainak jóléte érdekében használható, arra előnyös. Irányi Dániel nagy hazafi volt, a mellett, hogy liberális volt; nem vádolható tehát abszolút liberalizmussal, fantom üzésével. délibábok kergetésével, mert a mit tett, azt mind a magyarság jól megfontolt érdekében cselekedte. Meg vagyok arról győződve, hogyha a magyarság érdekével ellenkezőnek találta volna, nem tört volna mellette lándzsát. Vázsonyi Vilmos: De nem volt egy hold földje sem! Benedek János: Hogyha ez a nagy szellem feltámadna és számon kérné a liberalizmus örökségét a t. kormányelnök úrtól, ha ez megtörténnék, mondom, felvetődnék én előttem is a kérdés : »Quid sis miser tunc dicturus« ? Mit mondana rá az igen t. miniszterelnök ur? Én azon erőnél fogva, a melyet reánk Irányi Dánielnek még sírjában is, holta után is köztünk munkálkodó szelleme gyakorol, veszem magamnak azt a bátorságot, és megpróbálom kérdezni az igen t. miniszterelnök úrtól, megpróbálom számon kérni, hogy mit csinált ő ezzel a szabadelvű örökséggel? (Halljuk! Hall juh!) Azt merem állítani, t. ház, hogy a jelenlegi kormány csak tékozolja ezt a reá szállott dús örökséget. (Igaz! Ugy van! a széls'fbaloldalon.) Vájjon megfelel-e a t. kormány által ez idő szerint tanúsított szabadelvüség azon feladatának, a mely csak akkor lesz hasznos a hazára nézve, ha annak megfelel, t. i. hogy a magyar állami és társadalmi életet a liberalizmus és a demokráczia szellemében konszolidálja? Vájjon teljesiti-e ezt a nagy feladatot ma az igen t. kormány és vájjon teljesitette-e a múltban? Mielőtt erre a kérdésre megfelelnék, egy kis történelmi visszapillantást vagyok kénytelen tenni, hogy a különböző kormányok miképen fogták fel a szabadelvüség ügyét. A szabadelvüségnek — vagy legalább ennek a névnek — keresztapja kétségtelenül Tisza Kálmán volt. A régi Deák-pártból, a mely pedig demokratikus és liberális alkotások és felfogások tekintetében majdnem sorakozott a 48-iki felfogáshoz és a mely e tekintetben sokkal előbb járt a mostani kormánynál, — mondom — a Deákpártból — szűknek találván ezt az elnevezést, vagy csak kicsinek, hogy Deák-párt — kivált és megalapította a szabadelvű pártot. Vájjon a szabadelvű pártnak azon 15 évi uralma alatt, mely időben Tisza Kálmán volt a vezére, maradtak-e nagy szabadelvű alkotásai? (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Benedek János: A zsidók és keresztények közti, valamint a külföldön kötött polgári házasságoknak Magyarországon is érvényesítéséről szóló törvényjavaslaton kivül, — mely szerencsétlen volt, halva született és méltó sorsára jutott — csak egyetlen egy alkotás az, a mely a liberalizmus terén Tisza Kálmán nevéhez fűződik. Vázsonyi Vilmos: A regale-megváltás! Benedek János: Nem a regale-megváltás, hanem a főrendiház reformja. Hogy a főrendiház reformálására épen a liberalizmus szempontjából megvannak a kritikai ellenvetések, ebbe én most belebocsátkozni nem kívánok, csak konstatálom azt, hogy akármilyen kevés, akármilyen szűk marokkal mért is — de hát tehette, fukar kezekkel mért, mert hát nagy ur volt — mondom, akármilyen kevés eredménye volt is, kétségtelen dolog, hogy a főrendiház reformálása azon az ósdi intézményen, annak avatag bástyafalain mégis bizonyos rést ütött és bizonyos kis