Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-148
428 líS. országos ülés 1902 november 15-én, szombaton. ki lopott, csak azért, mert nem vigyáztak rá, nem büntettetik meg? (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Pichler Győző: Hát még ka házi tolvaj! ? (Elénk tetszés a szélsöhaloldalon.) Rakovszky István: De az lopott! (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Csávolszky Lajos: Hát a t. miniszterelnök ur, ki az ország élén áll, s ki az ország érdekeinek megvédésére köteles, csak addig hű sáfárja az országnak, a mig vigyáznak rá ? (Elénk tetszés a szélsöhaloldalon.) Hát neki mindig a körmére kell nézni? Széll Kálmán miniszterelnök: Sohasem mondtam, sőt tiltakoztam ellene! Csávolszky Lajos: Jaj annak az országnak, a hol a miniszterek csak addig viseltetnek hűséggel a nemzet érdekei iránt, és csak addig vannak figyelemmel az ország legvitálisabb jogai iránt, a mig vigyáznak reájuk; s rögtön készek jogok és elvek elsikkasztására, mihelyt módját ejthetik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) T. képviselőház ! Akármerre tekintünk ebben az országban, mindenütt azt látjuk csak, hogy véghetetlenül nagy a nyomor, a pusztulás, az elégedetlenség, (Ugy vau! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) és Barabás Béla t. képviselőtársam nagyon helyesen mondotta, hogy nem engedhetjük meg azt tovább, hogy mi az ámításnak áldozatai legyünk, hogy mi örökösen félre legyünk vezetve. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Mi követeljük a gazdasági önálló vámterület létrejövetelét, és hogy azt keresztülvihessük, minden fegyvert kezünkbe ragadunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Törvényben gyökerező jogaink vannak nekünk arra, hogy gazdasági önállóságunkat életbeléptessük; de ha törvényben gyökeredző jogaink nem is volnának, látjuk gyűlésekből, feliratokból mindenütt, hogy a nemzet ezt akarja, és a nemzet akaratát érvényesíteni a mi. kötelességünk, a képviselőknek kötelessége. (Elénk tetszés és felMáltások a szélsöhaloldalon: Ugy van! Ugy van!) Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy jól van, ő majd appellál a nemzethez. No hát, appelláljon a nemzethez. A nemzet tehet saját sorsával azt, a mit tenni jónak lát; joga van hozzá; de nekünk kötelességeink vannak. Ez a kötelességünk, — azért küldettünk ide, — hogy gazdasági önállóságunknak tényleges életbeléptetését keresztülvigyük. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) 35 esztendő óta folytonosan hitegetik és ámítják ezt az országot; hát ugy legyen nekünk irgalmas az Isten, mint a hogy szilárd és erős az elhatározásunk, véget vetni ezen ámításoknak és hitegetéseknek. (Élénk tetszés és éljenzés a szélsöhaloldalon.) Nem fogadom el az indemnitást. (Hosszas helyeslés és éljenzés a szélsöhaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Major Ferencz jegyző: Veress József! (Felkiáltások a szélsöhaloldalon: Majd hétfőn! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Veress József: T. képviselőház! Hosszabban óhajtanék a kérdéshez hozzászólani s miután felszólalásom ideje messze túlterjedne a megszokott határidőn, arra vagyok bátor kérni a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy a legközelebbi ülésen mondhassam el beszédemet. (Helyeslés a szélsöhaloldalon. Félkiálltások jobbfelöl: Ma !) Elnök : T. képviselőház ! Néhány perez múlva háromnegyed kettő van s igy majdnem itt van az az idő, a mikor a ház tárgyalásait nem folytatja. Ilyenkor a ház sohasem szokott perczekhez ragaszkodni s azért azt hiszem, beleegyezik abba, hogy a képviselő ur holnapután mondhassa el beszédét. (Helyeslés.) A hétfőn d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendje a most félbeszakított indemnitási vitának folytatása lesz. (Helyeslés.) Ezt határozatul kimondom. Az ülést, berekesztem. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 50 perczkor.)
