Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-148

148. országos ülés 1902 november 15-én, szombaton. 421 mészetes!) akkor e tekintetben kezet nyujthatunk egymásnak, mert én is biztosíthatom önöket, bogy ez az én legszentebb, és legbensőbb kívánságom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Krasznay Ferencz: A baj csak az, hogy a kívánságnál megállunk! (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon) Cseh Ervin horvát-szlavon-daimát miniszter: De kérem, én hivatkozhatom tettekre is, mert én e tekintetben — gondolom — mindig kötelességemet teljesítettem. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Ez ugy van! Cseh Ervin horvát-szlavon-daimát miniszter: A mi pedig azon vádakat illeti, a melyekkel horvát képviselőtársaimat illette, azok talán maguk fogják magukat igazolni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Különben, ha szükség van rá és ha olyan kérdések fordulnak elő, a melyek Horvátországot szintén érintik, azok is bizonyosan helyt fognak állani. Különben hazafiságukat szintén pártfogásomba és védelmembe kell vennem. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Ezeket kívántam a képviselő ur által mondottakra megjegyezni. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Gr. Teleki Sándor jegyző: Gr. Pejacsevich Tivadar! Gr. Pejacsevich Tivadar: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A horvát képviselők azzal lettek vádolva, hogy ők itten nem beszélnek, de otthon a nagy-horvát eszmét propagálják. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbal oldalon,) T. képviselőház! Ugy saját nevemben, mint képviselőtársaim nevében szükségesnek tartom ezen vádra felelni. (Halljuk! Halljuk!) A horvát képviselők nem tartották szükségesnek mostan felszólalni és az indemnity-vitába beleszólani, mert a kormányelnök politikájával tökéletesen egyetértenek, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és az indemnityt meg is fogják szavazni ; így tehát nem volt okuk a felszólalásra. Azt a vádat azonban, hogy a horvát képviselők itten másképen gondolkoznak és otthon megint másképen^ cáelekesznek, határozottan visszautasítom, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert a horvát képviselők itten és otthon mindig az 1868 : XXX. t.-cz. alapján állanak, (Helyeslés a jobboldalon.) és megmutatták ott lent. a különböző viták alkalmával, hogy az ellenzéknek meg tudnak felelni és eztaz álláspontot mindig meg is tudják védeni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Az igaz, hogy vannak Horvátországban is, épen ugy, mint Magyarországon, olyan emberek, a kik a kormány politikájával nincsenek megelégedve; (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Emberek ?) vannak ott is emberek, a kik a Nagy-Horvátország eszméjét propagálják, (Halljuk! Halljuk ! jobbfelől. Mozgás és zaj a szélsőbal-oldalon.) de hála Istennek, azok sem itt, sem ott nincsenek többségben. Ezzel zárom szavaimat. (Helyeslés jobboldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Elnök : Micsoda czimen kíván szólani a képviselő ur? Thaly Kálmán: Azon a czimen, hogy a horvát miniszter ur a függetlenségi párthoz is intézte szavait, legyen megengedve nekem, mint a párt egyik elnökének, a pártelnök távollétében egypár szót szólanom. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Egy hang jobbfelöl: Személyes kérdés ez ? Felkiáltások a szélsöbaloldalon: A párt személyes kérdése!) Elnök: T. ház! Én nem ellenzem, hogy a t. képviselő ur szólhasson; erre nézve azonban számára a ház engedélyét kell kikérnem, s ezen engedély nélkül a felszólalást nem engedhetem meg, mert e tekintetben van egy preczedens. (Halljuk! Halljuk!) Én magam voltam abban a helyzetben, mint a nemzeti párt egyik vezérférfia, hogy a midőn ezen párt megtámadott — Szilágyi Dezső elnöklete alatt történt ez — én megkérdeztem az elnököt, hogy személyes kérdésben lehet-e a párt részéről felszólalnom; és akkor a ház t. elnöke a ház belenyugvásával kimondotta azt, hogy a házszabályok ezt nem engedik meg. Azonban azt hiszem, hogy a ház mindig megadja az engedélyt, a midőn valaki ilyen természetű kérdésben egy párt részéről fel akar szólalni és erre engedélyt kér a háztól. I (Általános helyeslés.) Thaly Kálmán:T. ház! (Halljuk! Halljuk!) I Nagy köszönettel veszem a t. ház engedélyét, és nem fogok azzal visszaélni, a mennyiben csak nagyon röviden fogok szólani. (Halljuk! Halljuk !) Nem is alkalmas ez a pillanat arra, hogy szenvedélyeket keltsek fel, a mi a legtávolabb áll tőlem. üátkay László t. barátom, a midőn a Horvátországgal való viszonyunkat említet te, hivatkozott arra, hogy ez a két nemzet, t. i. a magyar és a horvát, együtt küzdött, együtt vérzett sok időkön keresztül, az alkotmánynak, a kereszténységnek, s a jognak védelmében. Ezekre való tekintettel ő is kijelentette, hogy testvéries érzülettel viseltetik a horvátok iránt, és korántsem harag vagy szenvedély vezérli felszólalásában. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Rátkay László t. barátom felszólalása tehát a legjobb indulatból eredt, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és hasonló indulattal, és nem is első izben, viseltetem én is a horvát testvérek iránt — mint a ki talán mind a két nemzet történelmével is foglalatoskodtam valamit, s a legjobban tanuskodhatom azon hosszú időkön át való egyetértésről, és azon közös vagyon- és véráldozatról, a melyet ez a két nemzet az egész nyugat-európai czivilizácziót fedezve, vére ontásával és vagyonának feláldozásával hozott egész Nyugat-Európának. (Ugy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Mi óhajtanok legjobban, t. ház, hogy Horvátországban a magyar állameszméhez, a Szent István koronájához való ragaszko-