Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-146
388 Í46. országos ülés 1902 november 13-án, csütörtökön. kalmával, mennyire megerősödött ez a párt? Nem látják-e, hogy a nemzet erélyes politikát vár tőlünk, és hogy annál lelkesebben fog támogatni bennünket, minél erősebb oppozicziót fejtünk ki ? Vagy talán azt gondolják és azt gondolja a t. kormány, hogy most, a midőn arról van szó, hogy a nemzetet gazdaságilag függetlenítsük Ausztriától, a mikor arról van szó, hogy önök a czivillistát emelik, a mikor arról van szó, hogy a katonai létszámot és ezzel együtt a már elviselhetetlen terheket szintén emelik, talán ezek volnának azon jelszavak, a melyekkel önök minket választóink előtt diszkreditálnak, és a melyekkel e pártot eltörlik e föld sziliéről? A t. kormánypárt ezt nem hiheti, ebben a hiedelemben nem lehet. Én azt mondom, t. ház, hogy ez a párt, a melyhez szerencsés vagyok tartozni, soha jobb auspicziumok között nem mehetett volna és nem ment választások elé, mint épen most mehetne. (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a t. kormányelnök ur a háznak feloszlatásáról és uj választások elrendeléséről szól, jegyezze meg, hogy a kiket ezzel konsternál, ott ülnek az ő háta mögött, (ügy van! a, szélsőbaloldalon.) Mi nem félünk az uj választásoktól, a háznak feloszlatásától. Mi nem bizunk a t. kormányban, mi azt tartjuk, hogy ennek a nemzetnek magyar érzésű kormányra van szüksége, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) a melynek érzéke vaD a nemzetnek legszentebb aspirácziói, legszentebb reményei iránt. (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a nemzetnek olyan kormányra van szüksége, a mely ismeri ennek a nemzetnek bajait, (TJgy van! a szélsőbáloldalon.) kész azokért helyt állani, kész azok gyógyítására törekedni. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ennek a nemzetnek bátor és önérzetes kormányra van szüksége, mely meg tudja védeni az ő jogait és érdekeit Ausztriával szemben. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) T. ház! A t. kormány, ugy látszik, nagyon fél az első kormány elnöknek emlékétől, mert ennek arczképét a kormányéinökök arczképei közül száműzte. Én pedig azt mondom, hogy annak az első kormányelnöknek példáját kellene szem előtt tartania minden magyar miniszterelnöknek, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) a ki kész volt helytállani a nemzetért, és kész volt elmenni az akasztófáig is. Valóban azt kell mondani, hogy itt a főbaj tulajdonképen az, hogy a mi kormányférfiaink Ausztriával szemben rendesen olyan szervilis, olyan szolgai magatartást követnek. (TJgy van! a szélsobaloldalon) Alig volt az országnak egy bátor kormánya, a mely a nemzet jogaiért, a nemzet érdekeiért bátran meg mert volna állani az uralkodóval szemben, és a mi egy-két példánk van erre, az csak azt bizonyítja, hogy bátorság, erély és kitartás valóban győzelmet is arat, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Minthogy ez a kormány egyáltalában nem ilyen, minthogy ennek — a mint mondottam — nincs érzéke a nemzet igazi érdekei, a nemzet bajai és nyomorúsága iránt, mint hogy azok gyógyítására képtelen, azért én a magam részéről az indemnityt ennek a kormánynak számára meg nem szavazom. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Endrey Gyula jegyző: Pozsgay Miklós! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Holnap ! Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Halljuk!) Elnök : T. ház ! A házszabályok szerint még nem lehet ilyen indítványt tenni. (Zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon: Holnap! Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Pozsgay Miklós: Miután az idő előrehaladt... (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélsobaloldalon: Holnap !) Ha a képviselőház nem engedi meg beszédem elhalasztását, akkor most tartom meg. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Holnap!) Elnök: T. képviselőház! A házszabályok szerint az ülés befejezésére kiszabott órának letelte előtt csak egy negyed órával lehet ilyen kéréssel fordulni a házhoz, félórával előbb nem lehet. Kérem, méltóztassanak a házszabályokhoz alkalmazkodni. (Halljuk! Halljuk!) Pozsgay Miklós: T. képviselőház! {Halljuk! Halljuk!) Jelen felszólalásomra az késztet, hogy a kormány benyújtott egy olyan törvényjavaslatot, a melyben felhatalmazást kér, hogy továbbra is törvényesítve költse el az ország pénzét. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Én erre nem vagyok hajlandó, nem vagyok hajlandó már csak azért sem, mert én ennek a kormánynak bizalmat nem szavazok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az a kormány, a mely négy hónapot nem tartott elégségesnek arra, hogy a költséget megszavaztassa magának, az a kormány nem érdemes arra, hogy még tovább is adjunk neki négy hónapot. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha a t. miniszterelnök ur nem királyi kézirattal oszlatta volna fel a házat, hanem egyszerűen szabadságolja azt, mint a hogy az szokásban volt és szeptember 1-ére összehívja a képviselőházat munkára, lett volna neki négy hónapi ideje, hogy ezt a költségvetést megszavaztassa. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De kibujt a szög a zsákból, ügy látszik, a miniszterelnök urnak szüksége volt erre a kéziratra, mert érezte, hogy itt van szeptember 3 9-ike, mely nap, jól tudjuk, a nemzet életében egy nagy történelmi nevezetességű nap: Kossuth Lajos születése napja. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Félt a- miniszterelnök ur attól, hogy ezen a napon meg fog a nemzeti érzület nyilatkozni, (Egy hang a szélsobaloldalon: Meg is nyilatkozott!) mint a hogy meg is nyilatkozott és igyekezett a kormánynyal együtt elbújni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Pedig a t. miniszterelnök urnak kötelessége lett volna a dinasztiát arról már egyszer felvilágosítani, hogy a nemzeti érzelem nem egyúttal antidinasz-