Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-146

1Í6. országos ülés 1902 november 13-án, csütörtökön. 385 most, mikor már ugy is elviselhetetlenek a nemzet teriiei és áhitva várja a nemzet ezen terheknek könnyítését; most, a mikor az ifjúságot, a hadköteleseket kiűzik Amerikába! Azt mondják, hogy erre valami titkos szükség van. Hogy mi lehet az, azt nem közlik velünk, azért én itt a magam találékonyságára vagyok utalva és kérdezem, mi szükség lehet arra ? Veszély fenyeget talán bennünket valamely oldalról? Talán Németország vagy Oroszország felől ? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Bécsből1) Minden ember tudja, hogy azoknál az országoknál van egy nagyobb hatalom, a mely sokkal jobban sakkban tartja azon országoknak uralkodóit, mint bármely más nagyhatalom, és ez a németek elégedettsége, és a szoczializmus, nihilizmus meg az anarchizmus terjedése, a melynek csak az kellene, hogy az ország hadserege külső országokba vonassák ki. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Minek nekünk katonai létszám emelése? Nem a külső hatalmak ellen van erre szükség, hanem az ország lakossága ellen, (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) azért, hogy minden ember üstöke a kézben legyen. Ma már oda jutottunk, hogy Magyarországon magyar földön magyar polgár, politikai nyilatkozataiért, politikai ténykedéséért katonai becsületbíróság elé állíttatik! {Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Oda jutottunk, hogy polgárembert is, mikor katonai szolgálatban nincsen, polgári minőségben elkövetett ténykedéseiért is katonai becsületbíróság elé lehet idézni. Ez a megfélemlítés politikája. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi szükségünk van nekünk a katonai létszám emelésére? Talán azért, hogy azon vérlázító dolgokról halljunk nap-nap után, a miket halottunk a tagnapi napon Pichler Győző, és azelőtt Lengyel Zoltán t. képviselőtársaink szájából? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, hiszen áldozhatunk akármennyi pénzt, megszavazhatunk akármennyi katonai létszámemelést, újra meg újra arra a borzasztó állapotra kell virradnunk, hogy hol a nagy pénzzel előállított puskapor romlik el, hol pedig a fegyverek használhatatlanok, hol a főtiszt urak ügyetlenek, és ezeknek következtében azután a hadsereg használhatatlan. De Bécsben szóltak, és a t. kormány a i szerint a szózat szerint igazodik. Felemlíthetném, t. ház, a tengerszem kérdését, azután azt a remek néphimnuszt. Hivatkozhatnám a fekete-sárga zászlóra, a honvédségnek a közös hadseregbe való fokozatos beolvasztására, a magyar nyelvnek a közös hadseregből teljes kiküszöbölésére. íme, t. ház, Ausztria mindig eléri, a mit akar; mi pedig mindig kapunk egy formulát. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! A magyar kormány ugy van Bécscsel, mint a jó férj, ki feleségével mindig egyetért, csakhogy a felesége egy kissé előbb gondolkodik, és mindig előbb ad kifejezést akaratának. Valóban boszantó és arezpiritó az, KÉPVH. KAPLÓ. 1901 1906. VIII. KÖTET. t. ház, hogy a magyar szempont sohasem érvényesül, hogy a magyar alkotmány folytonosan megnyirbáltatik, hogy Ausztria folytonosan előbbelőbb kúszik, a magyar érdekeknek, a magyar jogoknak rovására. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát, t. kormánj-, ez vájjon a 67-es alapnak nemzeti szellemben való fejlesztése, és felépitése-e ? egy nemzeti állam kiépítése ? T. ház ! a magyar kormány szolgálatába szegődik a Gesammtmonarchie rögeszméjének, s az ő beleegyezésével történik az, hogy mind több és több kötelékkel igyekeznek Magyarországot Ausztriával összefűzni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egy élő testet egy kadaverrel! (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, akármit csináljanak is, Ausztriának sorsa, ugy látszik, meg van pecsételve a végzet könyvében. És ez a sors az, hogy annak felbomlása közel van. így irnak arról, így fogják fel azt a külföldi irók. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pedig, t. ház, egy élő testet egy holt testtel hiába kötünk össze ; az az élő test a holt testbe életet nem ad, hanem igenis bekövetkezhetik az, hogy a holt test az élő testnek halálát okozza. (Ugy van! a szélsöbalodalon.) T. ház! Mi történik azokkal az eshetőségekkel szemben, a melyekről nemcsak itt és nemcsak mi beszélünk? Mi lesz a helyzete Magyarországnak, ha ez esetleg, és talán nem is olyan sok idő múlva, mint gondolnánk, bekövetkeznék? Egyáltalában nem látjuk azt a helyzetet előkészítve. Itt van mellettünk, közelünkben Csehország. Ennek az országnak kétségkívül jövendője van, és én a magam részéről ugy gondolkozom, hogy ennek az országnak az alkotmányhoz és élethez époly joga van, mint nekünk. A magam részéről nem habozom kijelenteni, hogy annak a népnek jelenlegi törekvéseit a legnagyobb szimpátiával kisérem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Igyekezni kellene, t. képviselőház, legalább annak az országnak jó barátságát ápolni, és a jövendőben számunkra biztosítani. (Helyeslés a szélsöbalodalon./ A bibliában, t. ház, egy nagy szoborról olvasok, a melynek egyik lába vasból, a másik Iába cserépből volt. A cserép-láb eltörött, és az van megírva, hogy az egész nagy szobor egyszerre romhalmazzá lett. Ettől a sorstól féltem én a mi hazánkat, nemzetünket, az ily politika és az Ausztriával való ily összeköttetés mellett. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha az országnak belső állapotát, a nemzetnek beléletét nézem, ugyancsak arra a meggyőződésre jutok, hogy a t. kormány ennek a nemzetnek bajai, nyomorúságai iránt semmi érzékkel sem bir, és azok gyógyítására nincsen képessége. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem akarok a gazdasági viszonyokkal tüzetesen foglalkozni; elég rámutatni a nemzet gazdaságának nyomorult állapotára. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) A legszégyenteljesebb és legaggasztóbb állapot az, a melyben hazánk, nem48