Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-146

380 Í46'. országos ülés 1902 november 13-án, csütörtökön. vei az általános hadviselési mód szerint fentebbi ellenséges támadások visszaverésében segedelemmel lenni tartozni fognak; ez utóbbi volt a nemzeti hadsereg. Folytathatnám az idézeteket. Van akármennyi, a melyekben világosan ki van mondva az, hogy a királyi seregnek feladata az országot első sorban megvédelmezni, és ha ez nem elégséges, akkor lehet a nemzeti hadsereget is talpra állítani. Már Zsigmond idejében egy uj elem lép be a magyar hadsereg szervezetébe, az u. n. portális miliczia, a telekkatonaság. Ugyanis a századoknak folyamán a várjószágok aprddonkint elkallódtak; egyik-másik királyunk részint elajándékozta azokat, részint az országos zavarok alatt egyes batalmas főurak a birtokokat kezükbe kerítették ugy, hogy a hadsereg egyik legerősebb alkotó része: a várjobbágyok osztálya megsemmisült. Részint a kisebb birtokú nemesség alakult ki belőle, részint, a kik nem voltak ilyen szerencsések, egyes földesurak jobbágyaivá váltak. Ezek hiányát már az Anjouk is erősen érezték és ugy segitettek rajta, ,hogy behozták az u. n. banderiális rendszert. És ez az, hogy a földesurak, a gazdagabb nemesek a saját költségükön állítottak fel zászlóaljakat, bandériumokat. Különösen Lajos király idejében, a kinek európai hire és nagy népszerűsége volt, ezen az alapon sikerült is meglehetősen erős és nagy hadseregeket összehozni. De már ő is tapasztalta azt, hogy különösen hódító háborúkban nem elegendő, és már Lajos alatt is tapasztaljuk azt, hogy ő zsoldosokat nagyobb számmal alkalmazott. Különösen Werner nevű zsoldos vezér játszik nagy szerepet az ő olaszországi hadjárataiban. Zsigmond király idejében már annyira megváltoztak a viszonyok, hogy egy uj elemet kellett behozni a hadsereg szervezetébe és ez volt a telekkatonaság, a portális miliczia. Az 1435. V. t.-czikk rendeli el először, hogy minden 33 jobbágy után egy, vagyis 100 után három teljesen felfegyverzett lovas katona állíttassák ki. Ettől kezdve azután minden törvényben meg van ezeknek a száma állapítva, a szükséghez képest hol több, hol kevesebb. Pl. 1454-ben Konstantinápoly elfoglalása után, midőn az ország nagy veszélyben forgott, ki lett mondva az 1454., gondolom IV. t. czikkben, hogy minden kapu után négy lovas és két gyalogos állíttassák és ezenkívül még a nemesség szeinélyenkint is felkelni tartozik. 1458-ban, Mátyás király kiskorúsága alatt, midőn Szilágyi Mihály volt az ország kormányzója, a következő törvény hozatott: »A király ur ezen országot a saját királyi jövedelmével oltalmazni és védelmezni tartozik, ha pedig jövedelméből nem védelmezhetné, akkor az ország egyházi főrendéi, az ország nagyjai csapatokat küldeni tartoznak, ha pedig ez sem elég, {Sálijuk! Halljak! a szélsöbdloldalon.) az összes nemesek és bármi rendű és rangú birtokos emberek hadsereg módjára előállni és katonáskodni tartozzanak.* Mátyás király átvévén a kormányzást, csakhamar meggyőződött arról, hogy különösen hódító háborút a telekkatonasággal sem igen lehet folytatni, s miután abban a szerencsés helyzetben volt, hogy nem annyira védelmi, mint támadó háborút folytatott, szükségét érezte annak, hogy rendes hadsereggel birjon, mely mindig keze ügyében legyen. Akkor állította fel az u. n. fekete-sereget, főként csehekből és a török elől Magyarországba menekült ráczokból, és igy Mátyás királynak már nem emberre volt szüksége, hanem pénzre, és épen azért az 1474-iki, gondolom, I. t.-cz. Mátyás király kérelmére már nem katonát, hanem telkenkint egy arany forintot szavaz meg, azzal a kikötéssel, hogy katonáskodni nem tartoznak. 1478-ban, gondolom, a II. és III. t.-cz. öt évre előre szavaz meg évenkint egy-egy aranyforintot, szintén azzal a kikötéssel, hogy öt éven belül csak akkor tartoznak katonáskodni, ha a római vagy a török császár, a cseh vagy a lengyel király, vagy a romániai basa támadná meg az országot. A mint méltóztatnak tudni, a fekete-sereg Mátyás király alatt kitűnően bevált, úgyannyira, hogy nemcsak Csehország jelentékeny részét foglalta el, de Ausztriát is Bécscsel együtt. Fájdalom, a mint Mátyás király meghalt, uralmának összes eredményei összedőltek. Azok, kik Mátyás király halála után nem az ő örökösét, Korvin Jánost, de idegent választottak meg, ép azért tették ezt, mert megunták Mátyás erős kezét, és különösen nem volt Ínyükre az adózás. Épen azért már 1492-ben, az Ulászló uralkodása alatt hozott törvényezikk ismét visszatért a régi portális milicziára, ott már az mondatik az 1492 : XVIII. törvényezikkben, hogy a birtokos nemesek 20 jobbágy-kapu után egy lovast, a birtoktalanok pedig 10 kúria után egy lovast tartoznak állítani. Később azután mindinkább rosszabbodván a helyzet, mind jobban és jobban veszélybe dőlvén az ország török hóditások miatt, ezek az intézkedések is mind szigoruabbakká lettek. Az 1498 : XVI. törvényezikkben meg van állapítva, hogy a papok mind birtokuk, mind tizedjövedelmük után tartoznak katonát — állítani. (Halljuk! Halljuk! a széls'óbaloldalon.) Fel van sorolva a papság által kiállítandó bandériumok száma: összesen megy ez 6800 főre. Ehhez járul a királyi bandérium 1000 lovas, az erdélyi vajdáé: 400, a székely grófé: 400, a horvát báné: 400, és a temesi grófé: 400. A többiek, a macsói, a Szörényi bán stb., a török hóditások folytán megszűntek. De később ez sem bizonyult elegendőnek, ugy, hogy már 1526-ban a VIII. t.-cz. azt mondja, hogy mindenki készüljön, még a jobbágyok is ötödrészben, vagyis a nemeseken kivül minden ötödik jobbágynak is fegyvert kellett