Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-146

Í46. országos ülés 1902 november 13-án, csütörtökön. 375 nagyon jól tudta, az kétségtelen abból, hogy az általa szerkesztett 1861-iki feliratokban ezt nemcsak világosan kifejtette, de kétségbevonhatatlanul be is bizonyította. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldolon.) Hogy micsoda körülmények voltak azok, melyek Deák Perenczet az ő korábbi nézetének megváltoztatására birták és rávették arra, bogy a közös ügyek lejtőjére lépjen, ezt egyszer már volt alkalmam a t. háznak tüzetesen kifejteni; nagyon természetes, hogy ezeket még egyszer ismételni nem kivánom. Azonban kénytelen vagyok kiterjeszkedni bizonyos mérvben erre a kérdésre azért, mert az általános költségvetési tárgyalás alkalmával mondott az a kijelentésem, hogy az 1867-iki kiegyezés csődbe jutott, azóta itt többször fel lett említve, úgyszólván szálló igévé vált. Az ellen a t. miniszterelnök ur, Beöthy Ákos t. képviselőtársamnak válaszolva, olyan kijelentéseket tett, melyeket én megjegyzés nélkül nem hagyhatok. (Halljuk! Halljuk') Én azt mondtam abban a bizonyos beszédemben, hogy nézetem szerint az 1867-iki kiegyezés csődbe jutott azért, mert azok a feltevések, a melyek rávették annak idején a magyar országgyűlést arra, hogy a közös ügyeket megteremtse, hogy azok a remények, a melyeket akkor a magyar államférfiak az alkotmány helyreállításához kötöttek, nem teljesültek. Miután pedig, ha egy vállalat egy bizonyos czélból, bizonyos reménység mellett, hogy t. i. bizonyos jövedelmet, hasznot fog hozni, — létesíttetik és később kisül, hogy az a vállalat életképtelen, nem jövedelmező, a befektetett tőkét nem rentirozza: igenis azt mondhatjuk, hogy az az intézmény csődbe jutott. Az 1867: XII. t.-cz.-kel épen igy vagyunk. A t. miniszterelnök ur azt mondta, hogy az 1867: XII. t.-cz.-ben csak két feltétel van: az egyik feltétel az, hogy Magyarország alkotmánya fentartassék, a másik az, hogy az osztrák -örökös tartományokban a teljes alkotmányosság életbe lépjen. Ez a feltétel pedig teljesült, tehát csődről beszélni nem lehet. A miniszterelnök ur először is feltételekről beszélt, én pedig feltevést mondtam. A kettő között pedig óriási a különbség. De ráállok arra az alapra is, a melyre a miniszterelnök ur helyezkedett, és elfogadom azt, hogy beszéljünk feltételekről, akkor is azt mondom és állítom, hogy a kiegyezés csődje bekövetkezett. Igen t. képviselőház, az első feltétel az volna, hogy Magyarország alkotmánya fentartassék. Én azt mondom, hogy Magyarország alkotmánya fentartva nem lett. Hivatkozom először is az 1790: X. tcz,-re, a' mely világosan mondja, hogy Magyarország teljesen önálló, független állam, semmi más nemzetnek vagy országnak alá nem vetett, és a saját törvényei szerint kormányozandó. Ennek elégtéve nincs. De ettől eltekintve, még azok a jogaink sem maradtak megcsonkitatlanul, a melyek az 1867-ik XII. t.-cz.ben biztosítva lettek. (Iga?! Ugy van! a szélsőhaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Az 1867-iki kiegyezés a dualizmusra és paritásra van alapítva. Kérdem én, hogy akár a külképviselet, akár a hadseregnél megvan-e a paritás, megvan-e a dualizmus? Nincs meg. Mind a kettő nem közös intézmény, hanem kizárólag osztrák. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Itt van a delegáczió intézménye. A delegáczió a törvény értelmében a háznak egy bizottsága volna. És mi történt? Történt az, hogy a delegáczió apródonkint egész központi parlamentté vált, a mely trónbeszéddel nyittatik meg. A hadsereg kérdésénél még meg kivánom jegyezni azt a sajátságos siklást, a melylyel folyton lejebb éa lejebb megyünk a lejtőn. Az 1867: XII. t.-cz.-ben még magyar hadseregről van szó, bár az csak az egész hadsereg kiegészítő részét képezi. Az 1868. XL. t.-cz. már csak hadsereget mond minden jelző nélkül. Az 1882: XXXIX. t.-cz. álló hadseregről beszél, az 1889: VI. t.-cz. pedig már közös hadseregről. Tehát 1867-ben még csak a honvédelem volt közösnek kimondva, de nem a hadsereg; most már maga a hadsereg is közös. Ez is mutatja, hogy Magyarország alkotmánya fentartva nem lett. (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) De vájjon fennáll-e a második feltétel, t. i., hogy Ausztriában teljes alkotmányosság legyen? Engedelmet kérek, teljes alkotmányosság-e az, a mit ott tapasztalunk, a hol évek óta hivatalnok-minisztérium kezeli az ügyeket és a törvényhozó-testületnek határozatait császári pátensek pótolják. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És azután, ha pusztán csak az 1867 : XII. t.-cz.-nek betűjére fektetjük a súlyt, még akkor is van ám abban még egy harmadik feltétel is, nevezetesen az, hogy mi csak Ausztria alkotmányos képviseletével léphetünk bármely érintkezésbe. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igen, de hogy lépjünk velük érintkezésbe, ha ők nem akarnak velünk érintkezésbe lépni? (Tetszés a szélsőbaloldolon.) És ez a viszony már évek óta igy tart. Ennek következménye az, hogy most közös vámterület van az önálló vámterület jogi alapján, mert mi kénytelenek voltunk önállóan rendelkezni olyan jogról, a mely voltaképen egyezség tárgyát képezné. Itt van a quóta is, a melyet szintén évek óta már királyi döntéssel kell megállapítanunk, mert Ausztriával egyezkednünk nem lehet. Azt hiszem tehát, bebizonyítottam, hogy még azon az alapon is, a melyre a miniszterelnök ur állott, a 67-iki kiegyezés csődje igenis bekövetkezett. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldolon.) A quótáról lévén szó, röviden csak annyit jegyzek meg, hogy a magyar országgyűlés bizottsága világosan kijelentette azt, hogy a quótafelemelcs Magyarország teherviselési képességének meg nem felel, tehát ezen az alapon az nem is volna eszközölhető, hanem javasolta a felemelést egyedül csak azért, bogy a kiegyezés létesüljön és ő Felsége ne legyen kénytelen elöntő