Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-145

368 . Í45. országos ülés 1902 november 12-én, szerdán. lakosságnak. Egy vasút is épül ott, hol szintén alkalmazást nyerhetnének az illetők. A vetőmagvakról való gondoskodás is intézkedés tárgyát fogja képezni a földniivelésügyi minisztérium részéről, és legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy minden irányban kiható figyelemmel fogjuk a dolgot kisérni és a sürgősség teljesen indokolva lévén, lehetőleg sürgősen fogunk eljárni. (Általános helyeslés.) A mi a kivándorlást, ezt a nagyfontosságú kérdést illeti, a melyről a képviselő úrral már sokszor tárgyaltam a pénzügyi bizottságban is már évekkel ezelőtt és itt a házban is, legyen szabad a képviselő urnak figyelmét arra felhívnom, a ki egyébiránt arra is kiterjeszkedett, hogy ennek a kérdésnek alapos és beható megvitatása akkor lesz helyén, ha azt a törvényt tárgyaljuk, a mely a kivándorlási ügy szabályozását, a kivándorlás lehető korlátozását és az ügynek a kormány kezében való tartását felügyeleti és ellenőrzési szempontból czélozza, hogy a sok visszaélést, a kivándorlásra való csábifást lehetőleg megakadályozzuk és létesítsük azt, a mit mindig szem előtt tartottam, hogy fentartassék a kötelék kivándorolt honfitársaink és az anyaország között, a repatriálást megkönnyítsük, az expatriálást lehetőleg megszorítsuk és akadályozzuk, szóval elérjük azokat a nagy czélokat, a melyeket mindnyájan szem előtt tartunk. A ki kimegy, ám keressen ott kenyeret, de ne szakadjon el az országtól és ha czélját elérte, jöjjön vissza. Mellékesen megjegyzem, hogy nem mindenki megy ki azért, mert nincs itt munkája; egy része a kivándorlóknak talán azért megy ki, de másik nagy része azért megy, mert a csábitások viszik rá és azt hiszi, — néha igazolva is van bizonyos mértékben, sokszor bizony nincs igazolva — hogy többet keres majd ott, mint a mennyit általános normális viszonyok között Európa bármely államában, nálunk is, keresni lehet. Mutatja ezt az is, hogy az illetők jelentékeny összegeket küldenek haza. Az egész ügy megbeszélését akkorára tartom fenn, a mikor az emiitett törvényjavaslatot fogjuk tárgyalni. Addig is a következőket van szerencsém válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) A konkrét kérdésre nézve, a melyet a t. képviselő ur felvetett, igenis van tudomásom arról, hogy, sajnos, izgatások folynak kivándorolt honfitársaink között bizonyos oldalról, bizonyos emberek és faktorok részéről. Igyekezünk ezeket az izgatásokat lehetőleg ellensúlyozni. Hogy egész mértékben nem lehetett ellensúlyozni, annak oka nem az intézkedés hiányában, de az ottani viszonyokban keresendő. A mi képviseletünk odakünn — erről adatokkal tudok szolgálni - segítségünkre van. Nem is teszszük össze a kezünket, hanem nem egy intézkedést tettünk, a mely alkalmas arra, hogy az izgatásokat akadályozza, a melyeket a legveszedelmesebbeknek kell jellemeznem, mert a kivándorlókat vallásuktól és hazájuktól igyekeznek eltéríteni. (Igás! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Earta Ödön: Ugy van! Ugy van! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem összetett kezekkel néztük a dolgokat. Be tudnám bizonyítani a t. képviselő urnak hosszas tárgyalások eredményével, levelezésekkel és intézkedésekkel is egész részletesen. Altalánosságban csak megjegyzem, hogy a magam részéről talán túl is mentem felelőségem alapján azokon a határokon, a melyeket a budget keretei megvonnak, és túlmenve azon összegeken, a melyeket a képviselőháztól kértem, — a jövő költségvetésben többet is kérek e czélra, — igyekeztem nemcsak anyagi eszközökkel segítségére lenni egyik-másik nagy érdeknek, hanoin igyekeztem tényleg oly intézkedésekkel is előmozdítani a czélt, a melyektől nagy eredményt várok. Ki van küldve egy pár, sőt most már több lelkész, a kiknek hazafias működése meg fogja teremteni a gyümölcsöket. Ki vannak küldve mindhárom vallásbeli és felekezetbeli honfitársaink számára ezek a lelkészek, hogy lelkészkedésükkelfentartsáka vallási érzelmeket, a magyar érzelmeket, a Magyarországhoz való tartozás érzelmét. (Altalános helyeslés.) Szándékom még többet kiküldeni és érintkezésben vagyok általában minden felekezetbeli papsággal és a főpapsággal. E helyütt csak elismerésemet fejezhetem ki a magyar főpapságnak, a melynek igen számos tagja — a kikhez fordultam, — mindenkinek azonban nem volt rá alkalma — maga részéről velem vállvetve buzgólkodik, hogy a nemes czélt elérjük. (Általános élénk helyeslés.) A legjobb támaszt találtam a magyar főpapságnál és szíves segítségét fel is használtam, nagy köszönettel, — elismeréssel adózom nekik itt is — és az ő közreműködésükkel ebben az irányban el fogjuk érni azt, a mit az adott viszonyok között elérni lehet. Egy vizitátor is van odakinn. Én magam is azon nézetemnek adtam kifejezést, hogy a vizitátori intézmény talán nem elégséges odakint, nekünk vikáriusra lesz ott szükségünk. Erre is fogunk törekedni, azonban ma ez egy hierarchikus kérdés lévén, nem jutottam megállapodásra, pedig sokat tárgyaltam Kómával ebben az ügyben. Talán majd annakidején jutok. Egyszóval a dolog nincs figyelmen kivül, ismerem az egész kérdésnek nagy horderejét és foglalkozom is vele, igen sok intézkedés történt már, hogy azoknak a kívánságoknak eleget tegyünk, a melyeket nemcsak a t. képviselő ur és nemcsak ebben a házban bármelyikünk, de én magam is első sorba helyezek, mert hiszen nekem kötelességem a mellett, hogy az érzésem is odavitt, ebben a kérdésben intézkedni. Kérem ebbeli válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Barta Ödön : T. képviselőház ! Én azt, a mit a t. miniszterelnök ur most a kivandorlottak és a kintlévők, valamint az onnan esetleg vissza-