Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-145
Í45. országos ülés 1902 november 12-én, szerdán. 363 kőt nem lehet összehasonlítani az ipari és kereskedelmi ellátás tekintetében az európai államokkal. Németországnak pl. minden pontja egyaránt hozzáférhető Hamburgból, Ausztriáé Triesztből vagy Magyarországé Fiuméből. De Marokkó belseje Tangerből egyáltalán nem hozzáférhető, mert e nagy országnak manapság még sem vasútja, sem praktikábilis úthálózata nincs. Az ország egyes részeibe tehát az ipari termékeket és czikkeket csak a közeli kikötőkből lehet szállítani. Egy pillantás a statisztikai adatokra még jobban megvilágítja a sajátságos állapotot és látni engedi, hogy ma már egyáltalában nem Tanger a legnagyobb forgalmu kikötő: 1901-ben a be- és kivitel, tehát az összforgalom volt Tangerben 14 millió korona. Mazzagánban 15 és félnél több. Casablancában 15-nél több. Mogadornak kereskedelmi jelentőségét pedig abból lehet megítélni, hogy az ország fővárosába Merákesbe innen lehet legkönnyebben és legrövidebb utón eljutni. Az Adria a jövőt illetőleg saját érdekét tekintve is hibát követett el akkor, midőn e sokat ígérő járatot beszüntette, mert az kétségtelen, hogy Tangerrel magával azt a forgalmat el nem érheti, a melyre négy kikötő érintésével, melyek mindegyikének külön hátmögötti nagy területe (Hinterlandja) van, mindinkább kilátása lehetett. Főleg hibát követett el azért is, mert hajójáratainak megbízhatóságában való hitet az üzletvilág előtt gyengíti, holott közlekedési viszonylatok stabilitása oly tényező, a melynek hiánya minden üzleti számítást alaposan halomra dönthet. Különben az volt az egyik oka annak, hogy miért nem használták ki azokon a vidékeken sem az Adria hajójáratait ugy, a mint várható lett volna. Mert a versenyző idegen hajóvállalatoknak érdekűkben állt, azt a csodálatos módon még a folyó nyáron hallható hírt terjeszteni, hogy az Adria e járatát nem sokáig tartja fenn, s a más hajótársulatokkal angazsált észak-afrikai üzletemberek nem merték régi összeköttetéseiket abbahagyni, s az Adriát, még ha ez rájuk nézve előnyösebb is lett volna, igénybe venni, mert attól tartottak, hogy ha az Adria e járatait tényleg beszünteti, a konkurrens hajóvállalatok kíméletlen kényének lesznek visszatértükkor kiszolgáltatva. Mindezekbői azt óhajtottam nyilvánvalóvá tenni: hogy Magyarországnak Marokkóval való közvetlen összeköttetése a magyar ipar és kereskedelem szempontjából szükséges és sokat ígérő vállalkozás; hogy az Adria igen helyesen cselekedett, midőn a fiume-mogadori járatot életbeléptette, s az érintendő marokkói kikötőket jól megválasztotta ; hogy az Adriának sem elfogadható oka, sem joga nem volt a kereskedelemügyi miniszter ur beleegyezése nélkül e járatot beszüntetni, illetve megváltoztatni; s hogy ha ezt mégis megcselekedte, akkor az állammal kötött szerződéséből kifolyó kötelezettségét vagy félremagyarázta vagy megsértette és végül, hogy e hibának mielőbbi helyrehozása a magyar ipar és kereskedelem jövője érdekében határozottan szükséges; minélfogva a következő interpellácziót bátorkodom az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézni: »Van-e hivatalos tudomása az igen t. miniszter urnak arról, hogy az Adria m. kir. tengerhajózási részvénytársaság a folyó év őszén a fiume-mogadori hajójáratot beszüntette, s illetve olyképen változtatta meg, hogy ezentúl csak Tangert érinti, s Marokkó államnak nyugati partvidékein fekvő Casablanca, Mazzagán és Mogador kikötőket nem keresi föl? Mi az oka a hajójárat eme módosításának, s hozzájárult-e az igen t. miniszter ur az Adria emez intézkedéséhez ? Ha nem járult hozzá, szándékozik-e az igen t. miniszter ur a részvénytársaságot fölhívni, hogy az eredeti hajójáratot mielőbb újra életbe léptesse, s oly pontosan, a mint azt a múltban tette, a jövőben is fen tartsa ?« (Elénk helyeslés,) Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a kereskedelemügyi miniszter urnak. Következik Barta Ödön képviselő ur interpellácziója a fenyegetőleg fellépett inség és az Amerikában levő magyar kivándorlottak sorsa tárgyában a belügyi és földmivelésügyi miniszterekhez. (Halljuk ! Hulljuk!) Barta Ödön: T. képviselőház! (Halljuk!' Halljuk!) Interpelláczióm megtételére az a kötelességérzet ösztönzött, a mely nem engedi meg, hogy — még azon tudatban is, hogy a t. kormány a kivándorlás és az azzal kapcsolatos kérdések szabályozása tárgyában törvényjavaslatokat terjesztett elő, — szóvá ne tegyem a legújabb idők eseményeit és fel ne hívjam a t. kormány figyelmét olyan tünetekre, 'olyan jelenségekre, a melyek elodázhatatlan kötelességévé teszik a kormánynak, de mindenkinek, a ki a nép nagy rétegeinek érdekei iránt érdeklődéssel viseltetik, a ki figyelemmel kiséri azokat, hogy olyan intézkedéseket tegyen meg a kormány, a melyek alkalmasak arra, hogy a létező és most már súlyosan jelentkező bajok következményei legalább enyhiitessenek, ha teljesen el nem háríthatók. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztatnak tudni, hogy a kivándorlási ügy szabályozására szolgáló javaslatok sokoldalú sürgetés után végre beérkeztek, és hogy azoknak tárgyalása — legalább előreláthatólag és a 46*
