Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-145

Í45. országos ülés 1902 november 12-én, szerdán. 357 mert hiszen idehozta ezen terhes katonai törvényjavaslatokat. (Ugyvan! Ugy van a, szélsöbaloldalon.) E katonai törvényjavaslatok a véderőbizottság előtt feküsznek; azok tárgyalása belátható rövid idő múlva meg fog kezdődni és — Isten segítségével — beláthatatlan időkig nem fog bevégződni. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsőhaloldalon.) Épen, mert én látom a differencziát a tárgyalások megkezdésének belátható időpontja és befejezésének beláthatatlan terminusa között, érzem és tudom, hogy ottan alkalom fog nyilni mindnyájunknak arra, hogy egész erőnkkel, minden rendelkezésre álló tehetségünkkel sikra szálljunk és utolsó csepp vérünkig küzdjünk a nemzetnek újólagos véradóval való megterhelése ellen. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Tehetjük ezt annál is inkább, mert még most e kérdésekben csak a kezdet kezdetén vagyunk, de hogy mit hoz a jövő, azt már jelzi nekünk e száz milliókra menő áldozatok követelése, a melyben soha sem fognak megállani, hanem folyton előre fognak haladni saját boldogulásunk és saját gazdasági életünk rovására. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi az oka annak, hogy a katonaság és a katonai követelések iránt bizonyos ellenszenvvel viseltetik pártkülönbség nélkül minden politikus ? Oka ennek főleg az, hogy a mi hadseregünk nem nemzeti hadsereg. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mi hadseregünk állam az államban, a dinasztiának nagy hadserege, mely össze nem olvad sem e nemzetnek, sem aLajthántúli nemzeteknek érzületével. Sehol sem nemzeti hadsereg ez, hanem mindig és mindenütt a levegőben függő valami, mely ott áll nemzet és korona között, ott áll mint fegyver a nemzet szeretete, király iránti hűsége és^ a királyi hatalom elbizakodottsága között. (Élénk helyeslés a, szélsöbaloldalon.) Ha nézzük a czivilizált külföldet, ha nézzük a nyugatot és halljuk felhangzani pl. Franciaországban a gloire-t, a nemzeti dicsőséget, ugy látjuk, hogy a nemzeti dicsőség ott a hadsereg. Nem megyek azonban az oly távoli külföldre, hanem megrögzitem mai felszólalásomat, mely a katonaságra csak általánosságban vonatkozik, a hármasszevetségre, arra a hármasszövetségre, a melynek mi egyik tagja vagyunk. Hát megdöbbenést keltő, ha az ember elolvassa, hogy hozzánk képest Német- és Olaszország milyen óriási módon emelte haderejét. Ebben a tekintetben azzal érvel a honvédelmi miniszter ur is, hogy a hármasszövetség által biztositott nagyhatalmi állás fentartása követeli tőlünk e nagy áldozatokat. De kérdem én, ugyanaz-e a német és olasz hadsereg, mint a magyar-osztrák hadsereg? Ugyanaz-e czéljaiban? Az osztrák-magyar hadsereg egyszerű védelmi eszköz, egyszerű dinaszta hadsereg, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Németország hadserege j>edig eszköz nemcsak az önvédelemre, hanem eszköz a kereskedelmi, az ipari, a közgazdasági élet fejlesztésére. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) S ha 15—20 év óta száz milliókkal emelkedett a német hadsereg költségvetése, ugy azzal szemben méltóztassanak utána nézni Németország gazdasági statisztikájában, hogy az a hadsereg mennyi tartományt, mennyi provincziát, mennyi gyarmatot szerzett Németország gazdasági életének fejlesztésére. Ott tehát a hadsereg nem csupán védelmi eszköz, hanem eszköz arra, hogy nemzetgazdaságának piaezof teremtsen, hogy azt az európai szűk versenykörből kiemelve, Németországnak tekintélyt szerezzen hatalmas tengerentúli területeken, hogy azt a tekintélyt, hatalmat eszkorpptálja ezután a nemzetgazdasági életben. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha pedig összehasonlítjuk, hogy 15 év óta mit áldozott Németország hadseregére, azon nemzetgazdasági erőkkel, a melyeket az újonnan nyitott nagy utakon és területeken teremtett és czentralizált Németország területén, akkor nem állunk megdöbbenve a párisi kiállításon, a hol a nemzetközi ipari és kereskedelmi hatalomnak netovábbja Németország volt, mert ott a hadsereg eszköz, mert ott a hadsereg azért van, hogy legyen hatalmas és nagy nemzetgazdasága és ipara Németországnak és azért, ha száz milliókat áldoznak is rá, ezen áldozatokkal ezer milliókat szereznek. (Helyeslésa.szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor: Itt pedig becsukják a magyart, ha »jelen «-t kiált! Pichler Győző: Egész külügyi politikájuk, egész külügyi törekvésük erre vonatkozik, mert mindenütt ott látjuk a külügyi politikában a leghatalmasabb erőket, a leghatalmasabb észbeli tehetségeket. Ezenkívül mire szolgál Németországban még a hadsereg? (Halljuk! Halljuk !) Arra, hogy a nemzeti egységet előteremtse (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és a hol más nemzetiséggel már nem tudnak elbánni gyilokkal, kötéllel és ostorral, a mint ez csak Németországban történik, nem pedig Magyarországban, a mint ezt ezer és ezer ujságczikk hirdeti a németek ellen: — akkor oda viszik a legigazabb német ezredeket és ezek megteremtik ott a nemzetnek a nemzeti omnijjotencziáját. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ha már erre a kérdésre tértem át, akkor én őszintén és igazán ki merem mondani, hogy nagyon tévednek a nemzetiségi képviselő urak és a mi nemzetiségi polgáraink, mikor a mi függetlenségi törekvésünkkel szemben országszerte őket látjuk, nem csak most a békés politikai viszonyok közt, hanem nehéz és véres viszonyokban ellenünk küzdeni (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és küzdeni a nemzet függetlensége ellen. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Legyenek az igen t. nemzetiségi urak meggyőződve, hogy ha ennek az országnak saját nemzeti hadserege volna, ha ennek az országnak iskoláit maga bírná és nemzeti hadseregével a nemzeti hatalmat és omnipotencziát jelezhetné, akkor a legnagyobb tisztelettel találkoznának mindazok a nemzeti törekvések, a melyek a múlt