Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-145

Í45. országos ülés 1902 november 12-én, szerdán. 353 mázó határozat keletkezett volua«. Tehát palládiumnak látja, a mely még annál is erősebb, mint a kötelező utasitást tartalmazó határozat. Széll Kálmán miniszterelnök: De hol a terminus? Hiszen lehet rá szükség! Pichler Győző (tovább olvas): »Azon férfiak közé tartozik, a kik lovagiasak és a mely férfiak Ígéretében többet bizom, mint akármilyen irásbelileg elvállalt kötelezettségben. Én ezzel, nem tagadom, sulyositani akarom a miniszterelnök helyzetét, mert a mig politikailag esetleg egy határozati javaslat konzekveneziái alól még könnyebb a kibuvás,« — őt. i. azt mondja: visszavonom, mert súlyosbítom ez által a helyzetet, hogy belőle kötelezettséget, személyi kötelezettséget csinálok, mert a határozati javaslat alól van egy kibúvás és ezt indokolja is, (olvassa) : »hiszen látjuk«, — és ez a miniszterelnök urnak szól, — ^hogy akkor, midőn a ház Enyedy Lukács határozati javaslatát elfogadta, még sem tudta biztosítani magának azt, hogy az önálló vámtarifa javaslata csak részletes tárgyalás alá is kerüljön.« Mi elfogadtuk ezt az Enyedy Lukács-féle határozati javaslatot a magyar autonóm vámtarifáról, de nem juthatunk addig, hogy a részletes tárgyalásra kerüljön a sor. 0 azt mondja, hogy a határozati javaslat alól kibúvó van, tanú erre Enyedy Lukács határozati javaslata, de hogy a miniszterelnök urnak, Széll Kálmánnak a kijelentése palládium, mely erősebb a határozati javaslatnál, és ha én visszavonom a határozati javaslatot, azzal csak súlyosbítom az ő kötelezettségét. Ez volt akkor a közfelfogás és méltóztassék csak az igen t. néppártnak, visszaemlékezni, hogy nem ez volt-e a közfelfogás Széll Kálmán személyével szemben, nem bizott-e akkor mindenki a szavában, abban ... Széll Kálmán miniszterelnök: Nincsen ott terminus! Pichler Győző: . . . hogy, a mit kimond, azt megtartja? Még a határozati javaslatot is visszavonta, mert a miniszterelnök ur szava neki nagyobb biztosíték volt. mint a naplóba belekerült határozati javaslat. Még egyet vagyok bátor mondani, t. ház. Megczáfolta-e beszédében a miniszterelnök ur annak a férfiúnak a kijelentését, a ki hónapokon át tárgyalt a miniszterelnök úrral és a kinek magyarázata a törvényről mégis csak döntő körülmény és súlyosabb, mert hiszen közvetlenül folyton tárgyaltak egymással ? Sehol sem találok a naplóban erre nézve czáfolatot és meg is mondom majd, hogy miért. Azt mondja Polónyi Géza június 26-án, hétfőn, a mikor rátért az »annak idején«-re »és pedig méltóztassanak körültekinteni ennél a dolognál. Miként áll a sorrend? 1902-ben kell csinálni egy uj autonóm tarifát, — 1902-ben, mert 1-903-ban járnak le a nemzetközi szerződések. Mindig ezen törvényjavaslat álláspontjáról beszélek, mert ha a vámszövetség addigra létrejön, az természetesen egy más eventualitás, a melyet nem ezen törvény tárKÉPVH. MAPLÓ 1901 1906. VIII. KÖTET. gyal, hanem egy újonnan benyújtandó más törvény tárgyalna. Már most 1902-ben meg kell csinálni az uj autonóm vámtarifát 1903-ban lejárnak a nenszetközi szerződések. Mindig viszszatérek a kiindulási pontomra, hogy ezen törvényjavaslat alapján állunk, vagyis még mindig nem jött létre a vámszövetség. »Ma is ott állunk. Már most mi történik? Lesz nekünk, — tegyük fel, én hiszem, hogy lesz — egy autonóm vámtarifánk, a mely egy jogi állapoton levő közös vámterületnek szól. Már most hogyan fogunk a külfölddel szerződni? Hogyan fog ez a szerződés szólni?« — És most mit mond erre? Levezeti, hogyan fogunk szerződni a külfölddel; de nemcsak megemlíti, hanem kidolgozza a politikai helyzetet a jövőre, ő, az a férfiú, a kivel heteken át tárgyalt és a ki a gazdasági kérdésekben egyik fő kiküldött volt, — mert, mondom, részekre osztották az anyagot. Ez véletlenül még ma is él, mert ketten, sajnos, a parlamentarizmus rovására már elhunytak. Tehát mi történt? Azt mondja: »azért én azt hiszem, hogy ha százezerszer benne van is az 1907-ig szóló terminus, az ütközet nem 1907-re van relegálva, hanem, a mint a t. miniszterelnök ur első propoziczióiban nagyon helyesen észrevette, ezen nagy gazdasági transzakcziónak 1903-on túl semmi körülmények között halasztást szenvedni nem lehet, nem szabad a külföldre való tekintettel, mert kereskedelmi szerződéseket ilyen labilis állapotban levő államokkal kötni a külföldnek lehetetlenség. Meglehet, hogy csalódom, de szeretnék érveket hallani, a melyek megczáfolják azt, a mit elmondtam, hogy igenis 1903-ban a nemzet ezen helyzetben lesz.« T. ház és t. miniszterelnök ur! Méltóztassék ezt figyelembe venni, ezt az a férfiú mondotta itt a házban, a ki a gazdasági kérdésekben a főtárgyaló volt, elmondja nyiltan, őszintén, sőt provokálja a miniszterelnök urat, mert bizonyos a diadalban, különben nem provokálta volna, hogy a miniszterelnök ur azt, a mit ő itt kifejtett, affirmálja és ezáltal az ő felszólalásának erejét és politikai súlyát fokozza. A miniszterelnök ur végighallgatott mindent. Nem a szóbőség hiánya okozta ezt a hallgatást, a mi az ily direkte kifejtett kérdésekkel szemben nem szokása, hanem az őszinteség hiánya. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez szabad? Ez parlamentáris ? Pichler Győző: T. ház! Én meg vagyok győződve, ezt az őszinteség hiányát politikailag legelsőbben a bécsi kényszerhelyzet folytán tapasztaltuk. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez is szabad? Pichler Győző: Ezt az excuse-t az accuse-öm után megadom a t. miniszterelnök urnak. Széll Kálmán mirdszterelnök: Nem kell! Pichler Győző: Én azt hiszem, hogy nem vétettem, hogyha & kérdésbe belevittem Polónyi Gézának a fejtegetését, bár én köztem és ő 45