Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-145

U5. országos ülés 1902 november 12-én, szerdán. 343 történt, ellenben az interpellácziós könyvben mai kelettel a következő bejegyzések foglaltatnak : Krecsmarik János az Adriai Tengerhajózási Részvénytársaság fiurne —mogadori hajójáratának beszüntetése tárgyában a>_ kereskedelemügyi miniszterhez; továbbá Barta Ödön a fenyegetőleg fellépett inség és az Amerikában levő magyar kivandorlottak sorsa tárgyában a belügyi és a földmivelésügyi miniszterekhez. Elnök: A képviselő urak interpelláczióikat az ülés végén a szokott időben fogják előterjeszteni. Következik az 1903. év négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat (írom. 189, 191) folytatólagos tárgyalása. Szalay László: T. képviselőház! Már előttem szólott t. barátaim és elvtársaim kellően megindokolva kifejtették azt, hogy a kormány által kért, a kormánynak megadandó felhatalmazási törvény a politikai bizalom szempontjából bírálandó el. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Rámutattak arra is, hogy ez a felfogás az ellenzék által követett állandó parlamenti gyakorlatnak mindenben megfelel. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ehhez a felfogáshoz én a magam részéről szintén csatlakozom és mert a kormány iránt politikai bizalommal egyáltalán nem viseltetem, ebből önként következik, hogy a tárgyalás alatt levő javaslatot sem fogadom el. (Elénk helyeslés a szélsobalóldalon.) De nem fogadnám el ezt a javaslatot akkor sem, ha politikai bizalommal viseltetném a kormány iránt, mert nekem az a nézetem, hogy a törvény ereje, a törvények iránti tiszteletminden bizalomnak felette áll. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) A felhatalmazások általi kormányzás rendszere pedig ellentétben van alaptörvényeink azon sarkalatos intézkedésével, hogy a költségvetés mindenkor az előző évben, tehát a költségvetési év kezdete előtt állapítandó meg. (Ugy van! a szäsobaloldalon.) A törvénynek ezen intézkedését az eddigi kormányok sem tartották ugyan tiszteletben, de nem tartja a jelenlegi kormány sem. És ebből kifolyólag az a Szomorú gyakorlat fejlődött ki, hogy a felhatalmazások általi kormányzás rendszerré fejlődött, hogy a parlamenti élet utolsó időszakában még kivételesen sem találunk példát arra, hogy a költségvetés a maga idejében letárgyalva és megalkotva lett volna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És igy a törvényes eljárás, a törvényes szempont annyira háttérbe szorul, hogy a felhatalmazás egész rendszerré fejlődött. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Én a magam részérői ezt a felfogást nem helyeslem. Szomorú jelenségnek tartom ezt egy részről, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) másrészt pedig abban a meggyőződésben vagyok, hogy ennek a rendszernek a folytatásával az országra nézve tetemes kár és hátrány származik. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Szomorú jelenségnek tartom ezt, t. ház, azért, mivel azt bizonyítja, hogy a törvények iránti tiszteletben a kormány rossz példával jár elől (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) és ezen eljárásával a törvény erejébe vetett hitet egyrészt országszerte megingatja, (Ugyvan! Ugy van! a szélsobalóldalon.) másrészt pedig az ország alkotmányának ellenségeit felbátorítja, a mennyiben nyilvánvalóvá teszi azt, hogy az a kormány, a mely a törvényeket maga sem tartja meg, azt sem mások által megtartatni, sem pedig a napról-napra megújuló támadások ellen hatékonyan megvédelmezni képes nem lehet. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) De szomorú jelenség ez azért is, mivel arra vezethető vissza, hogy a mi sajátságos és valóban lealázó helyzetünk mellett ugy a törvényhozásnak, mint a kormánynak minden tevékenységét az Ausztriával szemben fennálló függő kérdések és a végnélküli alkudozások olyannyira igénybe veszik, hogy sem a kormány, sem pedig a törvényhozás nem foglalkozhatik a kellő időben azzal, a mit a törvény rendel, és a mi valóban az ország érdekét képezi. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Hogy a költségvetésnek a költségvetési év derekán túl történt letárgyalása az országra nézve káros, és hogy ugy a kormányzati, mint a gazdasági tevékenységet sok tekintetben megbénitja és hátrányosan befolyásolja, ezt már a túloldalról is ismételten hallottuk. Hangoztatták ezt maguk a kormányférfiak is, sőt a miniszterelnök ur a múlt ülésszak folyamán kilátásba is helyezte azon reformok indítványozását, a melyek ezen káros és tarthatatlan helyzetet orvosolni fogják. Úgyde e tekintetben is csak az ígéretnél maradt a miniszterelnök ur és a helyett, hogy igéretét beváltani igyekezett volna, jobbnak látta demonstrálni azt, hogy a törvények iránti tiszteletlenségben ő elődeinek nyomdokait követi, sőt azokat még túlliczitálja annyiban, hogy a felhatalmazási törvényt most is akkor nyújtotta be, midőn még annak szüksége sem forgott fenn; annak tárgyalását mindjárt a költségvetés benyújtása után szorgalmazta, és ezzel megmutatta, hogy ő a maga részéről a törvényt csak egy jelszónak tekinti, (Ugy van! a szélsobalóldalon.) és pedig olyannak, a melyIvei cselekedetei és tényei homlokegyenest ellenkeznek. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) A költségvetési törvényt nemcsak azért kellene a törvény által megszabott időben letárgyaltaim, mert ennek alkotmányjogi jelentősége kétségtelen, de szükséges lenne ez azért is, mert csak igy volna lehetséges, hogy a költségvetési törvény az ország tényleges szükségleteihez alkalmaztassák, mert csak akkor felelne az meg rendeltetésének, hogyha a tényleges viszonyok és a tényleges szükségletek annak megalkotásánál előzetesen figyelembe vétetnének. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A nálunk régi idő óta meghonosodott és most, fájdalom, ismét folytatott rendszer mellett