Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-144
244. országos ülés 1902 november 11-én } kedden. 337 ez idő szerint, törvényben előirt ama legfőbb, legsarkalatosabb kötelességét: a költségvetés megvitatását. (Iqazí Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kormány most előáll és hathavi indemnitást kér, megengedem azt, hogy ez a kormányzási mód kényelmesebb és alkalmasabb, mint az, hogy a költségvetési vita folyamán felhangzó panaszokat, melyek talán az adott viszonyok és körülmények folytán sokkal keserűbbek lettek volna, mint egyébkor, végighallgassa. A költségvetési tárgyalások elhalasztásával elodázást nyer sok olyan dolog, a melynek már rég elintézve kellene lennie. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy többet ne említsek, t. képviselőház, itt van a tisztviselők fizetésének rendezése, a melyre vonatkozólag a t. pénzügyminiszter ur 3 millió koronát állított be a jövő évi költségvetésbe, a törvényjavaslat azonban még ma sincs beterjesztve, holott a t. kormány igen jól tudja azt, hogy a tisztviselők és állami alkalmazottak, ezrei küzdenek a nyomorral, hogy a tisztviselők az állami alkalmazottak tízezrei évek bosszú sora óta várják nyomorúságos és sanyarú helyzetük megjavítását. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) A t. kormány megköveteli tisztviselőitől és állami alkalmazottjaitól azt, hogy kötelességeiket hiven, pontosan, becsületesen és lelkiismeretesen teljesítsék, megköveteli biráitól, hogy ő Felsége a király nevében élet, halál és vagyon felett pártatlan és igazságos ítéletet hozzanak, megköveteli tanáraitól és tanítóitól, hogy növendékeiket hazafias szellemben, becsületes honpolgárokká neveljék, de nem nyújt módot és eszközt minél előbb arra, hogy minden anyagi gondtól menten összes törekvésüket, igyekezetüket az állam jólétének, az állami munkálkodás előmozdítására felhasználhassák. (Igaz! Vgy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Sokkal gyengébb vagyok én, hogysem ezen tisztviselők és állami alkalmazottak helyzetét kellő módon illusztrálhatnám. De nincs is erre szükség. Elég az ő helyzetük illusztrálására a pénzügyminiszter urnak október 22-én tartott expozéjában tett kijelentését felolvasnom, a mely így szól: ». . . mert mivel igaz az. hogy valamely állam adminisztrácziójának jósága nem a törvények, vagy rendeletek sokaságán, vagy minőségén, hanem azon fordul meg, hogy azok mikép hajtatnak végre, és mivel bizonyos az, hogy még a hézagos törvényekkel és rendeletekkel is lehet jól adminisztrálni, ha az adminisztráczió jó kezekbe van letéve, azért meggyőződésünk, — tehát a t. kormány meggyőződése, — hogy ha sikerül ezzel elérnünk azt a czélt, a melyet magunk elé tűztünk, ha sikerül megnyugtatni a tisztviselőket, ba sikerül olyan tisztviselői kart teremteni, mely sorsában megnyugszik, és mely idejét és munkáját buzgalommal szenteli az állam szolgálatának, ha sikerül elérnünk azt, hogy a tisztviselők nem lesznek anyagi gondok által KÉPVH, UAPLŐ. 1901 1906, VIII. KÖTET. gyötörtetve, folytonosan ráutalva mellékfoglalkozások keresésére, a mi idejüknek és erejüknek jelentékeny részét az állami szolgálattól elvonja, mondom, ha sikerül ez, a mint reménylem, hogy a javaslandó méltányos intézkedések segélyével ez a kérdés megoldható lesz, akkor az állami adminisztráczió javításában oly óriási eredményt, sikert érünk el, a melyet más eszközökkel, szigorral vagy a fegyelmi szabályok bárminő rigorózus alkalmazásával elérnünk nem lehet.« Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ennél pregnánsabb, ennél indokoltabb indokokat— hogy ugy fejezzem ki magamat — a tisztviselők és állami alkalmazottak fizetésének megjavítására felhoznom már nem is lehet. Daczára annak, t. képviselőház, hogy a t. kormány maga — mint felolvastam — belátja és beismeri a tisztviselők nyomorúságos helyzete javításának szükségességét, még sem terjeszti be a törvényjavaslatot. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én, t. képviselőház, a leghatározottabban tiltakozom a t. kormánynak ezen elodázásra irányuló eljárása ellen, (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) s arra kérem a t. kormányt, hogy ezt a törvényjavaslatot minél előbb beterjeszteni szíveskednék, annál is inkább, mert — a mint a t. pénzügyminiszter ur saját expozéjában mondja — itt az adózó polgároknak megterheléséről szó nincs, mert más tételeknél történt megtakarításokból fogja azt eszközölni. Megjegyzem azonban, t, képviselőház, azt, hogy arra a meggyőződésre jutottam, hogy a t. kormány nem járt el a kellő körültekintéssel, a kellő méltányossággal és tapintatossággal a tisztviselői fizetések rangfokozatának, illetőleg fokozatának megállapításánál. Mert addig, mig a magas állásban levő tisztviselők és alkalmazottak fizetését 800—1000 forintig emelte addig ép az azon fokozatban levő tisztviselőket, kik erre jobban rá vannak utalva és a kik tulajdonképen húzzák az igát, koldus módjára alamizsnaként pár forinttal, pár koronával akarja kielégíteni, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ott vannak a néptanítók, a kik a napokban a fővárosban jártak, a kikre, mint már előbb voltam szerencsés kijelenteni, a nemzet ifjúságának jövője, a haza jövendő állampolgárai, virágai vannak bizva; ezeknek fizetési fokozatát a lehető legmostohábban állapította meg a t. kormány és bár ezek diplomás emberek, minimális fizetéssel abba a rangosztályba sorozta őket, a melyben a legutolsó írnok van, kitől diploma nem követeltetik, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Különben ehhez a tárgyhoz majd lesz módunk és alkalmunk hozzászólani akkor, a midőn a törvényjavaslat be lesz terjesztve. Már ezen indokból sem adom meg az indemnytit a kormánynak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon) De nem adom meg az indemnytit a kormánynak azért sem, mert nem viseltetem bizalommal az olyan kormány iránt, a mely a nemzetnek törvényben és alkotmányában gyöke43