Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-143
318 HS. országos ülés 1902 november 10-én, hétfőn. Ez a nép igen munkás, igen takarékos, igen szorgalmas, azt el kell ismerni minden ellenkező politikai pártnézetnek és pártállásnak is, és e nép ma kezd Erdélyből kivándorolni, a mi hallatlan, mert századok óta sohasem történt meg, hogy ä szászok kezdjék odahagyni tűzhelyeiket. Hiszen 1899-ben megpróbálták a románok szövetséget kötni a szászokkal a magyar érdekek kárára. A »Tribuná«-ban 1899-ben egy nyilt felhívás jelent meg a szászokhoz, mely felszólította őket, hogy a magyar zsarnokság ellen, a magyar atroczitások ellen szövetségre lépjenek és közös erővel harczoljanak ezek ellen; és a válasz a nagyszebeni, »Tagblatt«-ban, a hivatalos szász lajjban az volt, hogy igenis, erre a szövetségre kaphatók nem vagyunk, azt visszautasítjuk; mi számítunk arra, hogy a magyarokkal további barátságban, összeköttetésben, szövetségben képesek leszünk népünknek és közgazdaságunknak érdekeit megóvni. Ez tény, t. képviselőház. Hivatkozom Meltzl Oszkárra. Hét szász városban az utóbbi évtizedekben folytonosan csökkent a szász elem a román elem javára; 227 eredetileg szász községben pedig, a hol tehát kizárólag szászok laktak, ma már abszolút többségben van az oláhság. 13 ilyen községben relatív többségben van az oláhság, és egyetlen szász község sincs, a hol oláh elem nem lenne. Ellenben egyetlen szász község sincs, a hol még relatív többségben is lenne a magyarság. Világos, hogy a veszedelem a szászokat nem a magyarok részéről fenyegeti, hanem az oláhság részéről; igenis, az oláh tenger fenyegeti őket az elnyeléssel. Thaly Kálmán : Virchow is megmondta nekik ! Még sem tanulnak! / Sebes Dénes: És én igenis egészen nyíltan és őszintén adok sízon véleményemnek kifejezést, hogy sokkal nagyobb veszedelem az mi reánk nézve is, ha az oláh tenger elmossa a kis szász szigetet, a mely közgazdasági szempontból nekünk értékes elem, mert minekünk az oláh nép millióival kell majd szembeszállanunk. Természetes, hogy mi megkövetelhetjük azt, hogy a szász publiczisztika tartózkodjék attól a veszedelmes és hazaáruló állásponttól, a melyet a legújabb időben elfoglalt, mert ilyen módon a kibékülés a nemzet és ezen nemzetiség között nem lehetséges. (Igaz 1 . Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! A közgazdasági kérdéseknek a helyes felfogásától függ tehát nemzeti életünk, nemzeti szupremácziánk biztosítása. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldcdon.) Egy megdöbbentő tanulság emelkedik szemeink elé ebből az áldatlan küzdelemből, a melyet a magyar kormányzati politika évek óta folytat: és ez az, hogy oda vagyunk szögezve az összbirodalmi érdekekhez, hogy az osztrákok valósággal körmönfont és jól átgondolt közgazdasági politikával a markukban tartanak bennünket és nem akarnak onnan kiereszteni. Hiszen meghoztuk a magunk biztositékát, papirbiztositékát, az 1898. évi I. t.-czikket, az 1899. évi XXX. t.-czikket; és mindezen szörnyszülötteknek ősapja is ott van: az 1867-ik évi kiegyezési törvények,, Mit értünk mi el ezekkel? Én ezt nem tekinthetem másnak, mint fügefalevélnek, a mely a kormány kormányzati politikájának meztelenségét eltakarja. Ocla vagyunk lánczolva, a mi élő, eleven, életképes organizmusunk oda van lánczolva egy pusztulásnak indult, már haldokló szervezethez; és íme, az a veszedelmes vérkeringés átjött már a mi szervezetünkbe, a hullafoltok már a mi testünkön is látszanak. Ezt a helyzetet tovább lentartani tehát nem lehet. Itt minden tényező, minden irányzat javulásért, orvoslásért kiált. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Madách az »Ember Tragédiájáéban az embert végig vezette a dicsőség, a fény, a pompa virágos utain, végig vezette a szenvedések és a nyomorúság minden kálváriáján. Nemzetünknek is volt része hatalomban, erőben és dicsőségben s van most része megalázásban és nyomorúságban. Én, t. képviselőház, ott látom nemzetünket, mint Madách emberét a londoni vásáron, ott, a hol a kenyérért és életért küzdő emberiség vásári zajában azt mondja Luczifer: »Hol életünknek édes tarkasága? Többé nem a tenger küzdő fényes árja, Sima mocsár csak, békával tele.« T. képviselőház! Ebből a mocsárból, amely egész belpolitikai életünket már-már elbontással fenyegeti, a mely közgazdasági érdekeinket tönkre tette, elpusztította, ebből a mocsárból keressük mi a kivezető kezet, ebből a mocsárból nézünk mi kétségbeesve szerte, hogy hol van, a ki minket ebből kivezessen. Mi nem látjuk a mai kormányzatban az erre vezető utat, nem látjuk az erre vezető erélyt, az erre vezető akaratot, mi ezen kormányzati politika iránt bizalommal nem viseltethetünk és ez indokolja azt, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Elénk tetszés, helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Endrey Gyula jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula : T. képviselőház ! Kötelességemet kívánom teljesíteni, midőn a beterjesztett törvényjavaslathoz hozzászólok és szavazatomat indokolom. Felszólalásom megtételénél nem vezet más, mint a szegény adózó nép érdeke, a melynek megóvása minden törvényhozónak szent kötelessége. [Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Boldog volnék, ha felszólalásomban azt konstatálhatnám, hogy az előző kormányok és a jelenlegi miniszter urak a nép javára munkálkodtak, hogy Magyarország virágzó, népe gazdag és megelégedett. Eájdalom, ennek épen az ellenkezőjét állithatom. Azt mondhatom, hogy a régi rendi alapon álló országgyűlés sokkal jobban szivén viselte még a polgári és politikai jogokkal nem bíró néposztályok érdekeit is, mint a mai, liberális elveket hirdető t. szabadelvüpárt és kor-
