Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-143

316 143. országos ülés 1902 meztették arra, hogy veszedelmes proczesszus megy ott végbe, de sohasem történt erre reagálás. A mikor azonban a vámháboru megszűnt, s a piacz visszafoglalására indultunk, elképedve tapasztaltuk, hogy minden tér teljesen és tökéletesen el van foglalva. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) A legkomikusabb, hogy ugy mondjam, legtragikomikusabb, t. képviselőház, a román és osztrák-magyar kereskedelmi szerződés létrejöttének a körülményei. (Halljuk! Halljuk!) Tudvalevő dolog, t. képviselőház, hogy 1885-től 1894-ig voltak rendezetlenek közgazdasági viszonyaink Romániával. ] 890-ben Németország, a mely értette a módját, hogy időközben pozicziót foglaljon a romániai piaezon, Romániával szerződési tárgyalásokat kezdett, és sikerült is neki 25 árucsoportra nézve igen előnyös, nagy kedvezményeket nyerni. Mit tett ekkor az osztrák díplomáezia, az osztrák külügyminiszter, a mi közgazdasági érdekeinknek legbölcsebb és a legfőbb őre a külföldön? Barta Ödön: A ezopfját igazgatta ! (Derültség a, sz&söbaloldalon.) Sebes Dénes: Nem az tette, hanem fogta magát és 1894-ben sikerült neki Romániával megkötni a szerződést, a legtöbb kedvezményt biztosító záradékkal. Ez azt teszi, hogy azokat a kedvezményeket, a melyek Németországnak adattak, tisztán és kizárólag Németország gazdasági érdekei szempontjából, azokat most áthárította ránk, azaz: mi csak olyan kedvezményeket kaj)tunk, a melyek alárendelt fontosságnak voltak a mi érdekeink szempontjából. Mi következett ebből? Ebből az következett, hogy nenekünk igen nevezetes, igen fontos iparczikkeink a. román igen magas prohibitiv vámtételek alá estek, mert az autonóm vámtételek nagyjában és egészében teljesen harczias vámtételek velünk szemben. És ezen vámtételek alá esnek a legfontosabb iparczikkeink — a mi azután ismét az erdélyi ipart sújtotta a legérzékenyebben — többek között a bőr, a papir, az üveg stb. és sok textil-ipartermék. Tehát Németország értette a módját, ismétlem, hogy magának erős pozicziót teremtsen a Balkánon, különösen Romániában, mi azonban ennek csak utána kullogtunk, mi ennek a módját vagy egyátalán nem értettük, vagy nem akarta érteni az akkori külügyminiszter. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Barta Ödön *. Nem állott az osztrákok érdekében ! Sebes Dénes: T. képviselőház! Ott van a viszonyunk Szerbiával és Bulgáriával szemben. (Halljuk! Hulljuk!) Ezeket sikerült majdnem egészen kikergetni az osztrák-magyar érdekek szférájából. Szerbiával való forgalmunk bebízonyithatólag évről-évre csökken. Nagy kedvezményeket, adtunk Szerbiának a magyar nyerstermények rovására a behozatalnál, de ezeket a kedvezményeket kihasználni: ehhez épen az november 10-én, hétfőn. osztrák érdekek miatt nem értettünk eléggé, Bulgáriát pedig egészen az orosz befolyás alá kergettük. Mindkét állammal szemben csökkent a forgalmunk; mind a két ország már-már elveszettnek tekinthető ránk nézve piacz szempontjából ; és mi összekulcsolt kézzel nézzük, hogy legfontosabb poziczióink mint vesznek el a Balkánon, mint vész el ránk nézve Románia, Szerbia és Bulgária. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Nem akarok hosszasabban kitérni. . . (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Egy hang; Hiszen ez nagyon érdekes!) Lengyel Zoltán; Tanulhat belőle a kereskedelemügyi miniszter ur is! . . . Sebes Dénes: ... a külkereskedelmi viszonyokra; lehetetlen azonban, t. képviselőház, meg nem említenem nekem is, a mit az előttem szólott t. képviselőtársam is megemlített: azt a bizonyos ominózus borvámklauzulát. Hiszen köztudomású dolog, — ezt nem hiszem, hogy a többség részéről is valaki kétségbe vonná, — hogy ez a borvámklauzula tisztán elnézésből csúszott be oda a kereskedelmi szerződésbe. Senki sem tudott róla. A pénzügyi bizottságon keresztülment, itt a képviselőházban figyelmeztette valaki bizalmasan az akkori minisztert, de már akkor későn volt. Ez a bizonyos borvámklauzula tehát minden ellenérték nélkül került bele a kereskedelmi szerződésbe, okozott nekünk milliókra menő kárt és tette tönkre teljesen a borkereskedelmünket. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Itt álljon aztán elő Nagy Ferencz t. képviselőtársam azzal az argumentálásával, hogy igenis nekünk a feladatunk az offenzíva és nem a defenzíva! Hiszen miféle védelmi álláspontot foglaljunk el akkor, a mikor a magyar kormányzati politikában nincs elég erély, nincs elég akarat arra, hogy ez a szemmelláthatőlag és bebizonyithatólag káros és veszedelmes kereskedelmi összeköttetés reparáltassék? (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! A külképviseletről leszek bátor egypár megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) A külképviselet képviselné az állam tekintélyét, az állam hatalmát, az állam erejét kifelé, képviselné a nemzetet a külföldön. Arra van hivatva, hogy az idegenben lévő magyar állampolgároknak támogatást, védelmet, erőt és összetartást adjon. És a mi külképviseletünk ezeknek a feltételeknek'egyáltalában nem felel meg A ki a külföldön utazik, csak lenézés, lealacsonyitás és szégyenérzet fogja el, mikor azokba a kétfejü-sasos külképviseleti expoziturákba bemegy. (Igaz! TJgy van ! a szélsobaloldalon.) Ha lealacsonyitónak, lealázónak tartjuk külképviseletünknek ezen módját országunkra nézve, a hol, elismerem, magyar érdekeink nem szenvednek imminens csorbát, kétszeresen lealázó ez ott, a hol eminenter magyar érdekek forognak koczkán. Itt van Románia. (Igaz! TJgy van!