Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-143

l43,':orsrág<is: ülés Ű9Ö2 november, lil-én, hétfőn* 307 hívott intézkedéseinek helyes értelme nem lehet más, mint az, hogy — akkor a nemzet az ön­álló vámterület tényleges állapotába lép. (Ugy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Hiszen, t. ház, az is felvettetik a mi felfogásunkkal szem­ben, hogy az erős ellenzéki támadás annál ké­vésébe lehet politikailag is indokolt ez idő szerint a t. kormánynyal szemben, mert gazda­sági viszonyaink olyan pangásba juttatták az országot, olyan visszaesést szültek az anyagi téren, a melyek közepette nem helyes dolog vál­ságnak az előidézése. T. képviselőház, mi kötelességünket teljesít­jük. (Ugy van! agy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy ha jogos és elengedhetetlen kritikának gyakorlása a t. kormányt válságba sodorta, hát azt ne nekünk tulajdonítsa, a miatt ne nekünk tegyen szemrehányást, hanem igenis vessen szá­mot saját lelkiismeretével, (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Annál jogosabban követel­hetjük ezt, annál jogosabban utalhatjuk a t. kormányt ennek a számvetésnek megtételére, mert hiszen ha az a pangás, az a hanyatlás ama bizonytalanság folytán állott elő, a mely a gaz­dasági kiegyezés kérdését eddigelé zátonyra jut­tatta, akkor, t. képviselőház, megfontolva azt, hogy ez az állapot immár 6 esztendeje tart, vájjon ezt a hanyatlást megszüntetni fogja-e, avagy pedig még fokozni fogja, s a nemzetnek az anyagi legvitálisabb érdekeit a pusztulás örvényébe fogja-e sodorni az a magyarázat, a melyet most érvényesít a t. kormány, (Elénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) a mely magyarázat mellett ezt a 6 év óta tartó bizonytalanságot, ezt a teljesen megromlott gazdasági helyzetet további 4 esztendőre terjeszti ki, tehát 10 esz­tendőre teremti meg ennek a nemzetnek ezt a helyzetét, arra az egész időtartamra, a mely­nél tovább maga a legális utón létrejött, vám­szövetség sem tarthat eddigi törvényeink szerint. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igenis, ez a hagyatlás, ez a sülyeclés óriási a mi gazdasági állapotainkban. Egy rövid szem­pillantás ezekre az állapotokra, mindenkit a szá­moknak a kétségtelen meggyőző erejével rávezet­het (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) e szomorú kép igazságának belátására. Itt van a kormánynak nem rég kiosztott jelentése. (Hall­juk ! Halljuk ! a szélsőbal-oldalon.) Ebből láthatjuk azt, t. képviselőház, hogy gabonakivitelünk 1901-ben 2,000.400 mótermázsával volt kevesebb és 24 millió korona értékkel kisebb, mint az azt megelőző esztendőkben; láthatjuk azt, hogy gyapjukereskedésünk emelésére létesített az az intézmény, a mely gyapjuaukczió neve alatt ismeretes, micsoda eredményt tüntet fel. Azt az eredményt, t. képviselőház, hogy három esztendő alatt 18.018 métermázsáról 11.914-re sülyedt. Látjuk azt, t. képviselőház, hogy gyapjukivite­lünk ugyancsak 3 év alatt 93.000 métermázsá­ról 63.000 métermázsára sülyedt; látjuk azt, t. képviselőház, hogy a borbehozatal bortermelé­sünkkel egészen visszás arányban mennyire foko­zódott, így a borbehozatal 1886 óta 92.450 hektoliterről 735.888 hektoliterre, a termelés pedig 1 millió hektoliterről 3 millióra emelke­dett. — Olaszországnak a behozatala ebből ma­gában véve 368.000 hektolitert tett, mig a ki­vitel ezzel szemben mindössze 23.000 hektoli­terre rúgott. Nézzük csak a birtokváltozások arányát, t. képviselőház, a mi, azt hiszem, szintén elég élénk világot vethet gazdasági hanyatlásunkra. (Hall­juk! Halljuk!) 1898-ban 474.007 volt a birtokváltozások­nak a száma, 1901-ben felrúgtak ezek 549.431-re. Ha nézzük az ipari termelést, azt tapasztaljuk, hogy 1901-ben 799,341.000 korona értékre rú­gott a behozatal, mig a kivitel csupán 480,043.000 koronát tett ki. Igen. de ebben a kivitelben az élelmiszereknek a termelése játszotta a leg­nagyobb szerepet, mert malomiparunk és egyéb élelmi gyártmányaink magukban véve 311,912.000 korona értéket tettek ki. De bezzeg az ipari termelésnek azon terein, a melyek Ausztria gaz­dasági nagyságát különösen teszik, a melyek annak különösen exponensei, igy különösen a textil-ipar terén azt látjuk, hogy 1901-ben 334.583.000 korona értékű volt a behozatal és a kivitel ezzel szemben 31,285.000. A t. kormány épen a legutóbbi napokban nyújtotta be a kivándorlásról szóló törvényjavas­latot. Azt hiszem, hogy ez a tény magában véve élénken illusztrálja, hogy a kormány is tudja, érzi annak szükségét, hogy valami történjék a gazdasági hanyatlást ezen legszomorubban nieg­világitó betegségnek orvoslására. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy ez meny­nyire szükséges, hogy milyen mérveket öltött ez a malum, mutatja az, hogy a kormánynak je­lentése szerint csak útlevéllel 132.257 kivándor­lás történt az 1901-ik évben, pedig nagyon jól tudjuk, hogy a kivándorlási esetek túlyomó több­sége nem útlevéllel történik, hanem útlevél nél­kül özönlik az itt megélni nem tudó nép kifelé más országokba, (Ugy vem! Ugy van! a szélsö­baloldalon./ Ezek oly állapotok, hogy, különösen azok után, a miket a t. kormány kiegyezési po­litikájáról, s a gazdasági kiegyezést szabályozó törvényeinkre vonatkozó legújabb értelmezése te­kintetében az imént elmondottam, hogy ezekre a közállapotokra méltán rá illik, a mit Gyulai Pál egy másik sivár és vigasztalan korszakról irt, nevezetesen hogy; »a közélet ma már egy nagy temetővé vált. a hol mindennap egy-egy jogot, egy-egy reményt, egy egész jövendőt zá­runk sirba«. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbal­oldalon.) Már most az országnak ebben a helyzeté­ben előáll a t. kormány és a nagyhatalmi állásra való hivatkozással.... Madarász József: Nagyhatalmi ábránd! Bakonyi Samu: . . . előterjeszti a katonai javaslatokat, előterjeszti ezeket a javaslatokat, 39*

Next

/
Oldalképek
Tartalom