Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-143
l43,':orsrág<is: ülés Ű9Ö2 november, lil-én, hétfőn* 307 hívott intézkedéseinek helyes értelme nem lehet más, mint az, hogy — akkor a nemzet az önálló vámterület tényleges állapotába lép. (Ugy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Hiszen, t. ház, az is felvettetik a mi felfogásunkkal szemben, hogy az erős ellenzéki támadás annál kévésébe lehet politikailag is indokolt ez idő szerint a t. kormánynyal szemben, mert gazdasági viszonyaink olyan pangásba juttatták az országot, olyan visszaesést szültek az anyagi téren, a melyek közepette nem helyes dolog válságnak az előidézése. T. képviselőház, mi kötelességünket teljesítjük. (Ugy van! agy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy ha jogos és elengedhetetlen kritikának gyakorlása a t. kormányt válságba sodorta, hát azt ne nekünk tulajdonítsa, a miatt ne nekünk tegyen szemrehányást, hanem igenis vessen számot saját lelkiismeretével, (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Annál jogosabban követelhetjük ezt, annál jogosabban utalhatjuk a t. kormányt ennek a számvetésnek megtételére, mert hiszen ha az a pangás, az a hanyatlás ama bizonytalanság folytán állott elő, a mely a gazdasági kiegyezés kérdését eddigelé zátonyra juttatta, akkor, t. képviselőház, megfontolva azt, hogy ez az állapot immár 6 esztendeje tart, vájjon ezt a hanyatlást megszüntetni fogja-e, avagy pedig még fokozni fogja, s a nemzetnek az anyagi legvitálisabb érdekeit a pusztulás örvényébe fogja-e sodorni az a magyarázat, a melyet most érvényesít a t. kormány, (Elénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) a mely magyarázat mellett ezt a 6 év óta tartó bizonytalanságot, ezt a teljesen megromlott gazdasági helyzetet további 4 esztendőre terjeszti ki, tehát 10 esztendőre teremti meg ennek a nemzetnek ezt a helyzetét, arra az egész időtartamra, a melynél tovább maga a legális utón létrejött, vámszövetség sem tarthat eddigi törvényeink szerint. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igenis, ez a hagyatlás, ez a sülyeclés óriási a mi gazdasági állapotainkban. Egy rövid szempillantás ezekre az állapotokra, mindenkit a számoknak a kétségtelen meggyőző erejével rávezethet (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) e szomorú kép igazságának belátására. Itt van a kormánynak nem rég kiosztott jelentése. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbal-oldalon.) Ebből láthatjuk azt, t. képviselőház, hogy gabonakivitelünk 1901-ben 2,000.400 mótermázsával volt kevesebb és 24 millió korona értékkel kisebb, mint az azt megelőző esztendőkben; láthatjuk azt, hogy gyapjukereskedésünk emelésére létesített az az intézmény, a mely gyapjuaukczió neve alatt ismeretes, micsoda eredményt tüntet fel. Azt az eredményt, t. képviselőház, hogy három esztendő alatt 18.018 métermázsáról 11.914-re sülyedt. Látjuk azt, t. képviselőház, hogy gyapjukivitelünk ugyancsak 3 év alatt 93.000 métermázsáról 63.000 métermázsára sülyedt; látjuk azt, t. képviselőház, hogy a borbehozatal bortermelésünkkel egészen visszás arányban mennyire fokozódott, így a borbehozatal 1886 óta 92.450 hektoliterről 735.888 hektoliterre, a termelés pedig 1 millió hektoliterről 3 millióra emelkedett. — Olaszországnak a behozatala ebből magában véve 368.000 hektolitert tett, mig a kivitel ezzel szemben mindössze 23.000 hektoliterre rúgott. Nézzük csak a birtokváltozások arányát, t. képviselőház, a mi, azt hiszem, szintén elég élénk világot vethet gazdasági hanyatlásunkra. (Halljuk! Halljuk!) 1898-ban 474.007 volt a birtokváltozásoknak a száma, 1901-ben felrúgtak ezek 549.431-re. Ha nézzük az ipari termelést, azt tapasztaljuk, hogy 1901-ben 799,341.000 korona értékre rúgott a behozatal, mig a kivitel csupán 480,043.000 koronát tett ki. Igen. de ebben a kivitelben az élelmiszereknek a termelése játszotta a legnagyobb szerepet, mert malomiparunk és egyéb élelmi gyártmányaink magukban véve 311,912.000 korona értéket tettek ki. De bezzeg az ipari termelésnek azon terein, a melyek Ausztria gazdasági nagyságát különösen teszik, a melyek annak különösen exponensei, igy különösen a textil-ipar terén azt látjuk, hogy 1901-ben 334.583.000 korona értékű volt a behozatal és a kivitel ezzel szemben 31,285.000. A t. kormány épen a legutóbbi napokban nyújtotta be a kivándorlásról szóló törvényjavaslatot. Azt hiszem, hogy ez a tény magában véve élénken illusztrálja, hogy a kormány is tudja, érzi annak szükségét, hogy valami történjék a gazdasági hanyatlást ezen legszomorubban niegvilágitó betegségnek orvoslására. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy ez menynyire szükséges, hogy milyen mérveket öltött ez a malum, mutatja az, hogy a kormánynak jelentése szerint csak útlevéllel 132.257 kivándorlás történt az 1901-ik évben, pedig nagyon jól tudjuk, hogy a kivándorlási esetek túlyomó többsége nem útlevéllel történik, hanem útlevél nélkül özönlik az itt megélni nem tudó nép kifelé más országokba, (Ugy vem! Ugy van! a szélsöbaloldalon./ Ezek oly állapotok, hogy, különösen azok után, a miket a t. kormány kiegyezési politikájáról, s a gazdasági kiegyezést szabályozó törvényeinkre vonatkozó legújabb értelmezése tekintetében az imént elmondottam, hogy ezekre a közállapotokra méltán rá illik, a mit Gyulai Pál egy másik sivár és vigasztalan korszakról irt, nevezetesen hogy; »a közélet ma már egy nagy temetővé vált. a hol mindennap egy-egy jogot, egy-egy reményt, egy egész jövendőt zárunk sirba«. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már most az országnak ebben a helyzetében előáll a t. kormány és a nagyhatalmi állásra való hivatkozással.... Madarász József: Nagyhatalmi ábránd! Bakonyi Samu: . . . előterjeszti a katonai javaslatokat, előterjeszti ezeket a javaslatokat, 39*
