Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-142

242. országos ülés 1902 november 8-án, szombaton. 283 Nagy Ferencz: Hát mondjuk, hogy az utóbbi tehát a viszonosság megsértése, és akkor okvetlenül az Önálló vámterület állítandó fel. (ügy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Azt hiszem, jól hámoztam ki a t, függetlenségi párt felszólalásaiból ezt a három tételt, mint azokat, a melyek az ellentétnek, ugyebár, bázisát képezik. Méltóztatik tudni, t. ház, hogy a midőn az 1899: XXX. t. ez. keletkezett, én ennek a háznak tagja nem voltam. Ez reám nézve egy hátrány, és pedig annyiban, hogy én az összes előzményeket, a melyek ezen törvényre vezettek, közvetlenül nem ismerem. De ez nekem egyúttal egy előnyöm is, és ez az előny abban áll, hogy egészen elfogulatlanul Ítélhetem meg ezt a kérdést; semminő irányban sem vagyok preokkupálva, s egész objektivitással birálhatom, hogy vájjon a törvénynek megfelelő-e ez az interpretáczió vagy nem? Ebből ne méltóztassék azt következtetni, hogy a miniszterelnök ur elfogult a maga állaspontjának megvédésére nézve, mert ő részt vett azokban a tárgyalásokban. 0, meg vagyok győződve róla, teljes elfogulatlansággal és objektivitással magyarázza igy ezt a törvényt, de miután mégis mondhatja valaki, hogy igen ám, a saját szülöttjével szemben az ember okvetlenül kissé elfogult: hát lehet; én azonban, a ki itt nem voltam, én mondhatom, teljes objektivitással nézem a dolgot, és egyéb tekintetben sincs egyáltalában semmi olyan körülmény, a mely arra mutathatna, hogy én nem objektíve gondolkozom ebben a kérdésben. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház, a törvény magyarázatának legfőbb szabálya, hogy a törvénynek értelmét, a törvényhozónak akaratát első sorban a törvénynek szavaiból kell, — ugyebár — kideríteni. Már most, ha a törvény szavait nézem, én sehol nem látom azokban kifejezve azt, a mit a t. függetlenségi párt állit, sőt épen azt találom, hogy a törvény szavai feltétlenül a miniszterelnök urnak az interpretáczióját igazolják. A mi először a felmondást illeti, hát hiszen ez eléggé ismeretes, ez tulajdonképen ismétlés, de vannak dolgok, a melyeket nem lehet eléggé ismételni; (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) tehát méltóztassanak egy kis türelemmel ezt meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A felmondásra nézve a negyedik szakasz egyrészt a lejárattal nem biró, másrészt a lejárattal biró szerződésekre nézve a következőleg intézkedik: »Mindkét államnak jogában áll a lejárattal biró kereskedelmi szerződések felmondását azon módon követelni, a mint azt az 1878 : XX. t.-cz. 3. czikke rendeli. A lejárati határidővel nem biró kereskedelmi szerződések a két állam bármelyikének kívánságára az 1903-ik évre felmcndandók. Hiszen itt világosan az van, hogy nekünk jogunk van, — mindkét államnak, tehát nekünk is jogunk van — követelni a felmondást és kívánságunk szerint felmondandók azok a szerződések. Tehát, ha az van mondva, hogy jogunk van hozzá, hiszen akkor nincs az mondva, hogy kötelesek is vagyunk. A kinek joga van, annak szabad élni azzal a joggal, de nem kell élnie azzal a joggal. (Egy hang a széls'óbaloldalon: Hiszen ezt már régen hallottak! Halljuk! Halljuk.') Kossuth Ferencz : Hem abból konkludálok... Nagy Ferencz: Tudom, t. képviselőtársam, majd rájövök. Világos dolog, hogy itt kötelesség ! nincs, ha akarjuk, ha jónak találjuk, felmondjuk, a törvény alapján ez kétségtelen, hogy ez csak jog, nem kötelesség, jogilag ez annyira világos, hogy ezt tovább fejtegetni nem kell. Kossuth Ferencz: Ebben egyetértünk ! Nagy Ferencz: Már most, a mi azt a második tételt illeti, arról, hogy az autonóm vámtarifának 1903 január 1-én okvetlenül létre kell jönnie, a törvényben egy szó sincs, és ez annál nevezetesebb, mert abban a Bánffy-féle kiegyezési javaslatban, a mely itt e ház elé terjesztetett, épen az 1903. évi január 1-jei terminus benne volt. Kossuth Ferencz: Ebben is benne van! Nagy Ferencz: Benne volt, az igaz, egy toldattal, hogy a mennyiben azonban létre nem jönne az autonóm vámtarifa, akkor egy ideiglenes vámtarifát kell csinálni. Már most, ha benne volt, ha már egyszer be tudtuk tenni a terminust, akkor be tudtuk volna tenni mi ebbe is, és mégsem tettük; ebből látni, hogy milyen öntudatosan történt, hogy bele nem tettük, Kossuth Ferencz: Benne van a Bánffy-féle javaslatban! Nagy Ferencz: De, bocsánatot kérek, ez a pontja nincsen benne! Most is van terminus, de ez a terminus nem fix terminus, hanem ez csak feltételes terminus. (Igaz! TJgy van! a bal- és a jobboldalon.) Azt mondja a törvény: »A külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt az autonóm vámtarifa uj autonóm vámtarifával helyettesítendő.* Mikor kell megcsinálni és meddig az autonóm vámtarifát ? Addig, a mikor mi megkezdjük a tárgyalásokat a külföldi államokkal. (Helyeslés a jobboldalon.) Már most azt mondhatná és mondja is Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, hogy az egyenlő 1903. január elsejével. Hát hiszen igaz. Kossuth Ferencz: A miniszterelnök mondta! Nagy Ferencz: Hogyha én azt mondom, karácsony első napja, vagy deczember 25-ike, hát ez csakugyan egy, de ebben az esetben ezt a szinonimát nem ismerem el. A nemzetközi joghoz egy kicsit én is értek, különösen pedig, a mi a kereskedelmi szerződéseket illeti, én is tudok azokról valamit, hiszen máskülönben annak az előbbi állásomnak abszolúte nem tudtam volna megfelelni, ha ezen a téren valami kis tudományom nem volna. (Felkiáltások a széls'óbaloldalon: Elismerjük ! Halljuk! Halljuk !) Én azt mondom, hogy nem áll, hogy a mint egy szerződés egy külföldi állammal felmondatik, utána azonnal meg is kell kezdeni a tárgyalásokat. :56*