Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-142

Í42. országos ülés 1902 november 8-án, szombaton. 281 a függetlenségi párt és azt hiszem, hogy a néppárt is tökéletesen találkozik. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt tehát egymásnak szemére hányni, azt hiszem, igazságosan nem lehet. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Molnár János: Ez nem áll, a néppártban nincsenek különbözetek! Nagy Ferencz: De elismerem, hogy a szabadelvű pártban különösen ellentétes felfogások léteznek a közgazdasági politikára nézve. Ezt megengedem. A kérdés csak az, hogy a szabadelvű párt ezeket az ellentéteket a saját kebelében ki tudja-e egyenlíteni? Mert ha tudja, akkor kifelé ez a véleménykülönbség és ellentét nem jelentkezik, önökre nézve pedig csak az bir fontossággal, a mi kifelé jelentkezik, a mi akkor jelentkezik, a mikor egy konkrét törvényjavaslattal vagy más politikai kéédésben ide a ház elé jön ez a párt és annak a kormánya, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Addig az, hogy az egyik ilyen, a másik pedig amolyan nézeten van, tulajdonképen senkire sem tartozik, mint saját magunkra. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Majd mi fogunk arra törekedni, hogy azt a nézetet emeljük érvényre, a melyet az egész párt a leghelyesebbnek fog találni. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Nessi Pál: E miatt nem fáj a mi fejünk! Nagy Ferencz: Már most lehet, hogy egy ilyen kiegyenlités kompromisszum utján fog megtörténni. Hát kérem, olyan nagy bün-e az egy pártra nézve, hogyha kompromisszumokat igyekszik létesíteni a különböző nézetek, között ? (Egy hang a szélsöbaloldalon: Hát mégis van ott valami kompromisszum!) Bocsánatot kérek, a politikában általában kompromisszumok uralkodnak mindenütt; hiszen az^ egész politika csupa kompromisszumokból áll! És helyes is, hogy igy van, mert a kompromisszum tulajdonképen az az eszköz, a mely az ellentétes érdekek között a harmóniát létrehozza. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt a harmóniát pedig kívánni kell mindenkinek, a ki nem akarja, hogy az ellentétek nyílt harezczá változzanak át. Sokkal többet ér egy jó kompromisszum, ugy, hogy azután minden ellentét megszűnik és beleolvad abba a kompromisszumba, mint az ellenkező, ha t. i. az egyik nézet egyoldalúkig tud érvényre emelkedni, és a másik sértetten, neheztelve félreáll és azt az egyenetlenséget az életben továbbfolytatja. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Hát abban én semmi jogosult vádat nem találok, ha kompromisszumokkal uralkodik bármelyik párt. Az ellenzék is kompromisszumokkal dolgozik. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélsőbal-oldalon.) Krasznay Ferencz: A múltban! Nagy Ferencz: Bocsánatot kérek, az sem dolgozhatik a nélkül, feltéve, hogy csakugyan önállóan gondolkozó férfiak ülnek ott, s feltéve — a mi kétségtelen — hogy különböző érdekek KÉPVH. NAPLÓ, 1901 1906. Vlir. KÖTET. | képviselői ülnek ott, és hogy mindezeket az ellentéteket alá nem rendelik egy felsőbb hatalomnak, a mely rajtuk ül, ugy, hogy az ellen abszolúte felszólalni nem is szabad. Hát mondom, mindaddig, a mig a párt | maga kiegyenlíti a maga ellentéteit, senkinek nincs joga ezen pártot vádolni a miatt, hogy ellentétes nézetek, ellentétek vannak ezen pártban. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az ellentétek csak akkor nem férnének meg ebben a szabadelvű pártban és annak zászlaja alatt, hogyha ezek az ellentétek egyenesen a szabadelvű pártnak vezérelvei ellen volnának irányozva, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) ha ezek az \ ellentétek egyenest összeütközésbe jutnának magával azzal a szabadelvüséggel, a melynek alap1 ján ez a párt áll. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon és a középen.) Néha azt hallani, hogy igy is van, hogy csakugyan olyan ellentétek volnának ebben a pártban, a melyek egyenesen a pártnak alap-princzipiumával ellenkeznek, Bocsánatot kérek, t. ház, én azt hiszem, meg vagyok győződve róla, hogy ebben fogalomzavar van. Ez a fogalomzavar pedig abból származik, hogy azt a szabadelvüséget, a mely a politikai és polgári jogok szabad, egyenlő, demokratikus szel lemben való érvényesülését tűzi czélul, ezt a szabadelvüséget átviszik, mondhatni, egy más tartományba, vidékre, t. i. a közgazdasági politikába (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) és azt a politikai szabadelvüséget identifikálják, vagy kiegészítik a közgazdasági szabadelvüséggel. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ebben a tekintetben, t. ház, nekem az a meggyőződésem, hogy a politikai szabadéivüség, azokkal az alap-princzipiumokkal, a melyek a polgári és politikai jogok szabad gyakorlatára vonatkoznak, semmiféle összefüggésben sincs a közgazdasági szabadelvüséggel. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A történelem bizonyítja, — és Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, a ki annyira tájékozott történelem tanultságaiban, igazat fog nekem adni, — hogy voltak nagyon kevéssé szabadelvű, abszolút kormányok, a melyek az általános emberi, polgári jogokat semmibe sem vették és közgazdasági politikájukban mégis szabadelvű irányt követtek; és megfordítva, kouczedálni fogja azt is, hogy a legszabadelvübb kormányok kénytelenek voltak — és megtették teljes jó meggyőződéssel, — közgazdasági politikájukban igenis korlátozó rendszabályokhoz folyamodni minden esetben, a mikor ezt az ország érdeke megkövetelte, minden olyan esetben, a mikor a szabadelvüség, az egyes egyénnek felszabadítása, az a korlátlanság, a mely a szabadelvüségből következtethető, mondom, mindenkor, a mikor ez a túlzott szabadelvüség veszélyeket rejtett magában az országra, vagy általában a társadalomra, vagy sértette volna egyes osztályok érdekeit, az egyeseket épen e szabadelvüség mel36