Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-140

IhO. országos ülés 1902 november 6-án, csütörtökön. 235 mi valamennyien, — a miniszterelnök ur is — ezt a kitételt az autonóm vámtarifára vonatkozólag : akkor a t. függetlenségi pártot egy nagy mulasztás terheli, az a mulasztás, a melyet elkövetett akkor, a mikor az ő programmjának egy kardinális pontjáról volt szó. A mikor ugy a kezében volt egy kormány sorsa, mint akkor kezében volt a t. függetlenségi pártnak és mindazoknak, a kik aláirtak a paktumot: (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) miért nem kérdezték akkor a t. miniszterelnök úrtól, ugy értelmezi-e azt a pontot, mint a t. függetlenségi párt most értelmezi? (Ellenmondások a szélsobaloldalon. Ugy van! Ugy van! a néppárton.) S ha a miniszterelnök ur nemmel felelt volna, csak kettő állhatott a függetlenségi párt előtt: vagy azt mondani, hogy belenyugszik abba, és akkor vége az egész ügynek, vagy azt mondani, hogy a felmentést és az eredeti paktum módosítását csak az esetben adja meg, ha e terminus az autonóm vámtarifára nézve — expressis verbis — bejön kalendáriumi nappal megjelölve, a törvénybe. (Ugy van! Ugy van ! a néppárton. Mozgás és zaj a szélsobaloldalon.) A t. függetlenségi párt annál inkább fel volt jogositva ezt tenni, mert a kormányelnök ur nem térhetett volna ki az elől; nem modhatta volna, hogy ő ezt nem teheti meg, minthogy a Badeni-féle javaslatban benn volt az egészen klarifikálva és tisztán. (Ugy van! Ugy van! a néppéirton.) Ha pedig itten mulasztás történt a t. függetlenségi párt részéről, akkor mulasztásának hátrányait a t. függetlenségi párt önmagának tulajdonítsa. (Nagy zaj és ellenmondások a szélsobaloldalon. Ugy van! Ugy van! a néppéirton és a közepén.) Papp Elek: Az ország hátrányáról van szó. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Hát a nemzet érdeke semmi? (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Rakovszky István: Önöknek joguk van azt hinni, hogy ez lenne az ország előnyére; nekem jogom van az ellenkezőt hinni, az nézet dolga, a mely nézet jogosultságához nem lehet szava sem az egyik, sem a másik félnek. (Helyeslés a néppárton.) Különös, hogy mikor önök itt folyton az önálló vámterületet vitatják, még arról sem gondoskodtak, hogy az önálló vámterület szó, az önálló vámterület tényleges állapotának konstatálása expressis verbis, bár csak egyetlen szóval is meg legyen említve a törvényben. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem lehetett!) Nagyon lehetett a jogilag fennálló vámterületet bevenni; hát ha azt lehetett, lehetett ezt is. (Nagy zaj a szélsobaloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Visszautasították!) Kérem, ha visszautasították, s belenyugodtak az urak, akkor megint vége van. s akkor nem lehet azt mondani, a mit hallottam Komjáthy t. képviselő úrtól, hogy a miniszterelnök ur szószegést követett el. (Zaj a szélsobaloldalon.) De, t. képviselőház, mi történik 1907-ben, vagy mi történik akkor, a mikor a visszonosságot megszegik? Ezen törvényből okvetlenül következik-e az, hogy az önálló vámterület tényleges állapotára állunk? Nem következik, mert az 5-ik szakasz azt mondja: Arra az esetre, ha (Zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk!) a jelen törvény hatályának tartama alatt az első szakaszban emiitett jelenlegi állapot, illetőleg viszonosság, ő Felsége többi királyságaiban és országaiban, bármi oknál fogva változást szenvedne, utasittatik a kormány, hogy az ország pénzügyi és közgazdasági érdekeinek megóvására és érvényesítésére szükséges javaslatokat haladék nélkül az országgyűlés elé terjeszsze. T. képviselőház! Lehet, kívánom is abban az esetben, hogyha nem sikerül egyezséget kötni Ausztriával, ha látjuk, bogy megkárosítanak, akkor én is kívánom, hogy az önálló vámterület megköttessék. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Mondom, kívánom, azon feltétellel, ha látom, hogy megkárosítják az országot, hogy nem fogják az ország érdekeit sem a vámtarifában, sem a kiegyezésnél tekintetbe venni. (Zaj a szélsobaloldalon.) De, t. képviselőház, expressis verbis az 5-ik szakaszból ez nem olvasható ki. Elhiszem, elfogadom azt, hogy a miniszterelnök ur ezen az állásponton van, de nincs garancziám arra, hogy a következő miniszterelnök ugyanazon az állásponton lesz. Hát, t. függetlenségi párt, itten egy nagy mulasztás történt. Ha áll, a mit önök állítanak, és elhiszem, hogy áll, hogy önök igy gongondolták, igy beszélték meg: akkor, a mint kimutattam, semmi, de semmi sem gátolta meg önöket abban, hogy ez vagy expressis verbis bevétessék a törvénybe, (Zaj a szélsobaloldalon.) vagy hozzá ne járuljanak a paktumhoz. Ilyenformán, t. függetlenségi párt, azt mondani, hogy a miniszterelnök magyarázata nem felel meg az eredeti megállapodásoknak, gondolom, erős tévedés, (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Ezt én, t. függetlenségi párt, meg tudnám indokolni, hogy miért történt. (Halljuk! Halljuk!) Engedjék inkább el ezt nekem. Ez a t. függetlenségi párt tragikomédiája, és hogyha megtörtént, temessük el a holtakat, menjünk friss harezokra. (Nagy zaj a, szélsobaloldalon.) De nem ottan, t. képviselő ur, nemcsak ott, a hol a t. képviselő ur szeretné, hanem ott — és én ezzel nem fogok adós maradni — a közélet azon terén, a hol leginkább égető a baj; nem ottan, a hol arról van szó, hogy a kormánynak bizalmatlanságot kell szavazni, azért, mert az egyik vagy másik ünnepélyen nem jelent meg, hanem ottan, a hol az országnak anyagi boldogulását kell előmozdítani. (Nagy zaj és mozgás a szélsobaloldalon. Elnök csenget. Folytonos zaj a szélsőbaloldali.) Thaly Kálmán: Hadd beszéljen; meghallják Bécsben! (Elnök csenget.) Rakovszky István: A t. képviselő ur nem mindig olyan rideg Bécscsel szemben. 30*