Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-140

2Ő2 UO. országos ülés 1902 r, lenne ez a kép, hogy azt hiszem, elég a rosszból egyszer is. (Derültség a baloldalon.) Bizonyítéka annak és ez a legkirívóbb, hogy a »Pester Lloyd« Tyrteusa is elsántikált annak a lapnak a hasábjaiból, a hol azelőtt nem győzte folyton és folyton a liberalizmus dicsőítésével azt hirdetni, hogy íme, mily gazdaggá, mily hatalmassá tette, mily jó módba hozta ez a mindenkor és mindörökké boldogító liberalizmus Magyarország népeit. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Különös, hogy ez a Tyrteus elsántikál, de elmegy és nem marad meg ebben az országban az a nép sem, a mely évezredig taposta ezt a földel (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Én tehát a bizalom szempontjából fogom megítélni ezt a törvényjavaslatot. Egyetértenék a t. miniszterelnök úrral, a ki a pénzügyi bizottságban azt a tételt állította fel, hogy az indemnity tárgyalásánál nincs bizalomról kérdés, és hogy ezt egyesegyedül az ország kormányzása további lehetőségének szempontjából kell megítélni. Igenis, igy lenne, ha ez rendkívüli eset lenne, de a mikor évről-évre azt látjuk, hogy rendszerré válik, (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) akkor én ebben a budgetjogot látom érintve, (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) fmert ez sokkal nagyobb felhatalmazást ad tényleg a kormánynak, mint a minőt sejtetni enged. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Igaz ugyan, hogy csak meghatározott, rövidebb időre adja meg az indemnityt, de volt máipélda arra, hogy megismételtük, hogy egy évben két indemnityt voltunk kénytelenek megszavazni. Ha pedig igy áll a dolog, akkor nem szabad elzárkóznunk az elől, hogy hisz az indemnity sokkal nagyobb joggal ruházza fel a kormányt, mint maga a költségvetési törvény, mert magában foglalja, bár burkoltan, a költségvetési jogot, magában foglalja a virementet, az átruházási jogot is, a melyet a költségvetésnél mindig külön kérnek és külön szavaznak meg, és magában foglalja a felhatalmazást is, a mennyiben a t. kormány beszedheti a jövedelmeket, folyósíthatja a kiadásokat. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ebből a szempontból azt tartom, hogy méltán idézhet fel az indemnity-javaslat oly vitákat, mint maga a költségvetés, és épen abban van a hiba, hogy az országgyűlésnek más fontos tárgyakra nem jut elegendő ideje, mert folyton és folyton az államnak pénzügyi háztartásával van elfoglalva. (TJgy van! a baloldalon.) De, t. képviselőház, énnekem nincs bizalmam a t. kormánynyal szemben, mivel mindazon remények, a melyeket a t. kormány megalakulásához fűztünk, nem valósultak meg. (Halljuk!) A közélet szanálása alig észlelhető; egy vékony szállal van az egész közélet szanálása a t. miniszterelnök ur miniszterségéhez kötve. A kabinetben nem bizhatunk. Hiszen azok a férfiak, alig egy-két kivétellel, azt a rendvember 6-án, csütörtökön. szert szolgálták, a melyet mi megdöntöttünk. Ha ezek a férfiak, kik akkor képesek voltak állást foglalni azon kormány mellett, képesek voltak a t. miniszterelnök urnak helyes intenczióival' ellentétbe nem állani: jogos az a feltevés, hogy ha jön oda egy más miniszterelnök, a ki az előbbi nótát fújja, ugyanazok a férfiak azt is támogatni fogják. (Helyeslés jobbfelöl.) A perifériákon sem látok én nagy változtatást. Az állampolgárok üldözései politikai szempontokból tovább tartanak napról-napra. Elismerem, és nem lenne tőlem helyes, ha el nem ismerném, hogy a miniszterelnök urnái az igazságot megtaláljuk. De mi hasznom énnekem abból, hogy ha én fél vagy egy év múlva végrevalahára igazságot lelek és engem egy éven át talán tönkre tettek? Nem az a fő, hogy igazságot ott kapjunk, hanem hogy át legyen hatva a közélet attól, hogy igazság nélkül egyetlen állam sem állhat fenn. (TJgy van! Helyeslés.) A közigazgatási botrányok egész sorozatával állunk szemben. A t. miniszterelnök ur joggal azt mondhatja, hogy ő ezeket a régi rendszerből vette át. Itt van a máramarosi eset. Itt vannak a mosoni botrányos esetek, a hol büntetlenül garázdálkodik egy alispán, a kit nyilvánosan vádolnak azzal, hogy az ő Felsége szobrára gyűjtött pénzt elsikkasztotta. Széll Kálmán miniszterelnök: Vizsgálat alatt van! Rakovszky István: Én tudom, hogy ő leköszönt és eltávozott, sőt azt is tudom, hogy Mosón megyében akadt — ha nincs igy, viszszavonom, csak feltételesen mondom — akadt egy kormánypárti képviselő, a ki ezen alispánt nyugdíjban is kívánta részesíteni. Én nem vagyok egészen biztos ebben; ha nem igy volna, akkor már most is visszavonom. Széll Kálmán miniszterelnök: Erről nekem semmi tudomásom! Én csak azt tudom, hogy felfüggesztettem. Rakovszky István: Itt van Tóth alispán esete; hajmeresztő lelketlenséggel egy embert állásától megfosztottak, és ez ember igazához jutni nem tud. Itt van — s ebben a kormánypártra hivatkozom — Lendl kollégánk, a ki utazást rendez az ő kerületében és azokat a valódi ázsiai állapotokat lefesti. Mindezekre a szatiszfakczió lassú és igen elkésett. Ennek az oka az, hogy ha a t. miniszterelnök ur az egyik helyen szanál, az egyik helyen levágja a hidrának fejét, tíz más helyen kinő. (Halljuk! Halljak!) Mert mindig az időre bizzák, hátha a miniszterelnök ur kiesik abból a székből és jön egy jó miniszterelnök, ki alatt tehetünk, a mit akarunk. A baj az, hogy a vaskéz, a vasseprő nem működik gyorsan és jól, ez az oka annak, hogy a közélet nem szanáltatott ugy, a hogy mi jogosítva voltunk elvárni, a mire nézve minekünk garancziát képezett az, hogy a nemzeti párt is belépett a kormánypártba; ezért hittük, hogy az uj kormány erélylyel fogja vé-