Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-139

216 139. országos ülés 1902 november 5-én, szerdán. szóm! Csak protestálok olyan szavak ellen", melyek nem ide valók! (Helyeslés jobbfelöl.) Komjáthy Béla: A t. miniszterelnök ur azt méltóztatott mondani, hogy nem áll, a mit én mondtam, hogy minden gondolkozó ember így fogta fel. Hát hivatkozom egy olyan férfiúra, a kit, fájdalom, ma már sorainkban nem tisztelhetünk, a kinek fegyelmezett esze előtt mindenki meghajolt, a kinek tudása ebben a házban mindenkit tiszteletre kötelezett, a ki hosszú éveken keresztül — magam is tanúságot tehetek róla — a legfáradságosabb munkával igyekezett az ország dolgaiban helyesen és jól látni és ón megadom ezt az elégtételt politikai ellenfelemnek — mert ez Horánszky Nándor volt, — mert kötelességem ezt megadni neki, mert ezt megérdemelte. Ez a férfiú, a kit ma nem tisztelhetünk soraink között, ez nem mondott olyant, a min rögtön meg lehetett volna fogni, hogy csak azért mondta, hogy szóvirágot basználjon. És nézzük csak, hogy az a korán elhunyt államférfiú a törvény megalkotása után 1901. augusztusában abban a hires szepsii beszédében mit is mondott. Azt mondta: »Az általános vámtarifa megállapításának és a kereskedelmi szerződések megújításának összefüggő kérdései azok, a melyek a legközelebbi időben a törvényhozást foglalkoztatni fogják.* T. miniszterelnök ur! Horánszky Nándorról felteszi-e ön azt, hogy ő olyan magyarázatot megengedhetőnek tartott volna, mint a milyet a miniszterelnök ur most szükségből elővett? Hogy ő 1901-ben a választók előtt azt mondta volna, hogy legközelebb fogja a törvényhozást foglalkoztatni ez a dolog, ha nem lebegett volna előtte az egyetlen megczáfolhatatlan igazság, hogy 1902. deczembcr 31-ig ezeket itten tárgyalni, illetve megalkotni kell. (Elénk felkiáltások a szélsobaloldalon: Igaz! Ugy van!) Nessi Pá!: Ezt is letagadja? Komjáthy Béla: De, t. miniszterelnök ur, ha ez önnek nem elég, (Derültség a szélsobaloldalon.) hát akkor bocsásson meg nekem a ház igen t. elnöke, hogyha őt is tanúnak ide hivom , . . (Halljuk! Halljuk!) Sebess Dénes: Klasszikus tanú lesz! Komjáthy Béla:... a ki szintén azon államférfiak közé tartozik, a ki az ő mondását minden szavában mérlegeli, meggondolja, könnyelmű kifejezésekre magát ragadtatni nem engedi, de a mit mond, azt tudja és hiszi. Hát, t, miniszterelnök ur, mikor 1899. deczember 3-án egy nyilt levelet intézett a háznak igen t. elnöke az ő választóihoz, ugyan mit mondott abban ? (Halljuk! Halljuk!) Talán egy kis világosságot dérit erre az erővel elhomályosittatni akart kérdésre. (Ugy van .' Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) A képviselőház igen t. elnöke azt mondja (olvassa): »Ket irányban javította ez az 1899 : XXX. t.-cz. a Bánffy-Badeni-féle egyezségben való helyzetet.* Két irányban javította. Mi az a két irány? Azt mondja folytatólag: »hogy a vámtarifa a kereskedelmi szerződések előtt megalkotandó.* Már pedig nagyon jól tudta és tudja is, hogy 1903-ig, a kereskedelmi szerződések lejártáig, ennek el kell készülnie. Kossuth Ferencz: És a szerződéseket fel kell mondani január 1-én! (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Komjáthy Béia: És a második javítást, a mit tapasztalt a ház t. elnöke, a másik javítást, a mit említett, — bocsánatot kérek, hogy el találtam olvasni azt is, méltóztassék majd ezt a miniszterelnök úrral elvégezni annak idejében — abban találta, hogy azután ez a mostani kiegyezés majd a 14. §-szal való eljárást egészen kizárja. No majd meglátjuk. Hát én azt hiszem, hogy ennyi adat után a miniszterelnök ur mégis lesz kegyes elismerni.... Széli Kálmán miniszterelnök: Nem lesz! (Derültség. Egy hang a. szélsőbaloldalról: Kegyetlenség !) Komjáthy Béia: Nem ismeri el? Széll Kálmán miniszterelnök: Nem tehetek róla, hogy más a nézetem! Kossuth Ferencz: Kérem, nem kell felmondani a kereskedelmi szerződésaket január elsején ? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem kell! (Mozgás a szélsobaloldalon.) Komjáthy Béla: T. miniszterelnök ur! De boldog volna ez a szegény ország, ha ön oda fent a nemzeti jogok követelésében makacskodnék így! (Élénk tetszés, helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Hát, miniszterelnök ur, csakugyan nem mondok én igazat? Hát akkor még egy tanura hivatkozom. (Halljuk! Halljuk! a bal-és a szélsobaloldalon.) Hát akkor hivatkozom magára Széll Kálmánra. (Derültség a szélsobaloldalon. Mozgás jobb felöl) Széll Kálmán miniszterelnök: Tudtam ! (Élénk derültség.) Komjáthy Béla: Annak talán hisz ? (Zajos derültség a szélsobaloldalon) Széll Kálmán miniszterelnök: Csak jól tessék reá hivatkozni! Kubik Béla: Annak sem lehet hinni! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Annak lehet, csak jól tessék reá hivatkozni! Komjáthy Béla: Hát emlékeznek önök is, — hogyne emlékeznének önök, hiszen örömnapjuk volt, — mikor 1902. január elsején önök mélyen meghatva, egyik kiváló államférfiunak vezetése alatt, megjelentek a providencziális államférfiú, Széll Kálmán miniszterelnök előtt, akkor jókivánataikat az ő lábaihoz rakták s mikor onnét egészen el akartak jönni, jó reménységgel telve, hogy ilyen ember kezében van az ország jövője, a ki azt csak jó irányban terelheti, akkor még az önök szónoka olyan kifejezésekre ragadtatta magát, a melyek bennünket, is jól érintettek és azt hittük, hogy egy ujabb