Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-139
139. országos ülés 1902 a melyet nem lehet azzal vádolni, mintha a t. miniszterelnök urnak kérlelhetetlen ellenségei közé tartoznék. Ez pedig a » Budapesti Hirlap.« És ez a » Budapesti Hírlap* abból az alkalomból, mikor megijedt, és méltán, hogy a gazdasági téren egyik prágai bank segítségével a nemzetiségi pénzintézetek mily állapotokat teremtenek a Felföldön, a következőket irta ez év október 22-ikén, tehát egynéhány héttel ezelőtt (olvassa) ; »Ez a viszony okozza, hogy a felvidéki pénzgazdálkodás, az ipar és kereskedés legnagyobb részben nem a magyar főváros pénzpiacza szerint igazodik, hanem Prága és Brünn felé gravitál. Még csak egy-két lépés ez irányban, s akkor el lehet mondani, hogy a Felvidék közgazdászatilag elszakadt Magyarországtól, beleolvadt a cseh és morva pénzpiaczba*. Egy komoly lap meggondolva irta ezt, és én azt hiszem, hogy ez egymagában elégséges, hogy azt a politikát, a melyet a miniszterelnök ur követ, vagy a mehet inkább nem követ, mert egyáltalában nincsen nemzetiségi politikája, jellemezze, (Ugy van! Ugy van! a; szélsőbal-oldalon.) De, t. képviselőház, ha felvidéki emberek is vannak itt a képviselőházban, tegyék a kezüket szivükre, és mondják meg: igaz-e, hogy a magyarság gazdasági helyzete a Felföldön még rosszabb, mint az erdélyi részeken? Hát. t. képviselőház, minthogy azt mondtam, hogy tán rosszabb, mint az erdélyrészi magyarság helyzete, kénytelen vagyok — habár kellő rövidséggel — arra is kiterjeszkedni. (Sálijuk! Halljuk !) Tán méltóztatnak rá emlékezni, hogy én nagyon világosan, lehet, hogy egy kicsit túlzott színekkel festettem azt a helyzetet, a melyben az erdélyországi magyarok vannak a románokkal szemben, tekintve az ő pénzintézeteik működését. Akkor a miniszterelnök ur azt mondta, hogy micsoda beszéd ez, hisz nem olyan sötét az ördög, mint a milyennek festik; mit akarok én olyan nagy vészt látni az ottani nemzetiségi pénzintézetek működésében, a mikor 77 román pénzintézettel szemben 250 magyar pénzintézet áll fenn! Én egy kicsit megdöbbentem ettől a számtól. Azt ugyan mindjárt láttam, hogy a románokkal szemben álló pénzintézetek egy része nem magyar, mert hisz azok egy része szász bank, a melyeknek ép ugy megvan a maguk politikai czélja, mint a román bankoknak és azoknak keze egészen az Alföld közepéig benyúlik. (Zaj a szélsőbal-oldalon.) Hogy én ebben is ne a magam nézetét tolmácsoljam, hivatkozom Hegedüs Lóránt t, barátomra, a ki annak a pártnak oszlopos tagja, hű támogatója. Ez az én t. barátom »A székely-kivándorlás Romániába* czim alatt egy munkát méltóztatott kibocsátani, és ennek a munkának 100. lapján én a következőket olvasom: »Azt a panaszt, mintha a székelységnek nem lenne elég számmal pénzintézete, rövidesen félretehetjük, mikor azt látjuk, hogy 1900-ban az öt vármegye területén 157 hitelintézet létezett; KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VIII. KÖTET. november 5-én, szerdán. 209 intézet tehát volna 600, mivel az ország egyéb részéről — Brassó, Nagyszeben, Budapest — is nyújtanak ide hitelt. De ha tekintetbe veszszük, hogy a székely takarékpénztárak erejüket abban keresik, hogy 12—16, sőt 20%-ot is fizessenek nekik, akkor azután már van tanulság is; ez a tanulság pedig azt mondja, hogy ilyen szervezettel Anglia legelőrehaladottabb megyéinek hitelét is tönkre lehetne tenni.« Kérdem tehát a t. miniszterelnök úrtól, hogy tett-e valamit ezen politikai helyzet elhárítására ? Tán azt hozza fel, hogy igenis, tavaly óta ott záloglevelekkel dolgozó intézet is kezd kölcsönt adni. Lehet, hogy ez üdvös lesz. Hanem én hivatkozom Hegedüs Lóránt t. barátomra, a ki ott a helyszínén tanulmányozta a kérdést és a ki ezeket mondja munkája 101-ik lapján (olvassa): »Ezek a próbálgatások bár teljesen megérdemlik a dicséretet, a viszonyoknak ismerői igazat fognak nekem adni abban, hogy ha a harezot igazán a húsunkba vágó sebek komolyságával fel akarjuk venni, akkor bele kell fogni egy nagy székely jelzálogintézet felállításába.* De ezt nemcsak Hegedüs Lóránt t. barátom, hanem Magyarországnak nagyon.sok gondolkodó embere is hangoztatta ; igy Barta Ödön t. barátom ezen oldalról mindig napirenden tartotta a kisgazdák helyzete javításának kérdését. Mondja meg a t, miniszterelnök ur őszintén, hogy e részben csináltak-e csak valamit is? . . . Kérdem a t. miniszterelnök urat, hogy csinált e valami csekélységet is arra, hogy az erdélyrészi magyarság földhitelének bajain segítsen ? Erre a kérdésre én adom meg a feleletet: semmit! (Halljuk! Halljuk!) A m. kir, földmivelésügyi miniszter ur mostani vándorutjában, a melyet a Székelyföldön tett, hiszem, hogy sok épületes tanúságra tett szert. De egyet én megjegyeztem, mi történt. A »Hazánk« czimü lapnak október 31-iki számából vettem, mely reprodukálja gr. Toldalagi László, Maros-Torda vármegye gazdasági egyesülete elnökének a miniszter úrhoz intézett feleletét. Ebben a következőket találjuk ((Avassa): »Még eddig nem sikerült az erdélyrészi mezőgazdaság részére kellő támogatást szerezni. Többször kérelmezték, hogy a kincstári szállításoknál vegyék figyelembe a gazdasági egyesületekben tömöritett kisgazdák szállító-képességét. Hiába. A kincstári szállítást a brassai és a nagyszebeni szász gazdasági egyesületek kapták meg. Ez a szász gazdasági szövetség azután — adatokkal tudja bizonyítani — kiadta a szállítást egyes terménykereskedőknek. « (Félkiáltások a szélsobáloldalon: Kiadták a szászoknak! Ez gyalázat!) Hát ilyen eszközökkel akarják önök, t. miniszterelnök ur, a magyar nemzeti államot kiépíteni ? Ha ez igy áll az erdélyi részekben, bizonyára másutt is igy áll a dolog. 27
