Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-139
139. országos ülés l!)02 vizsgáló-bizottság indítványa felett a képviselőház a bizottság és a netaláni kisebbségi vélemény előadóinak meghallgatása után minden további vita kizárásával határoz. Érvényes határozat hozatalához a képviselőház igazolt tagjai általános többségének — a horvát-szlavón képviselőket nem számítva, — jelenléte szükséges,« Ezek kapcsán azt vagyok bátor a t. háznak előterjeszteni, hogy a holnapi ülésben fogok indítványt tenni ezen ügynek mikorra leendő napirendre tüzese iránt, még pedig a lehető legrövidebb idő alatt, de egyúttal figyelemmel arra, hogy a képviselő uraknak mégis idejük legyen áttanulmányozni a szétosztandó jelentést. Ez annál szükségesebb, mert a vita a törvény szerint ki van zárva. Azon az ülésen, a melyen a ház ezen jelentés felett határozni fog, az imént felolvasott törvény szerint a ház tagjai abszolút többségének jelenléte szükséges. ED. akár figyelmeztetve leszek, akár nem, konstatálni fogom ezen abszolút többségnek jelenlétét, vagy jelen nem létét. Majd annak idején, mikor a háznak ezen ügy napirendre tűzése iránt fogok indítványt tenni, egyszersmind fel fogom kérni, a mint azt most is teszem, a ház tagjait, hogy arra az ülésre okvetlenül teljes számban megjelenni szíveskedjenek. (Helyeslés.) Egyéb előterjesztésem nincs. Következik az indítvány- és interpellácziós-könyvek felolvasása. Nyegre László jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítvány-könyvben ujabb bejegyzés nincs. Az interpellácziós-könyvbe a következő interpelláczíók vannak bejegyezve: november 5-éről Zboray Miklós az állami sorsjáték sorsjegyeinek a községi jegyzők általi elárusitása tárgyában a belügyminiszterhez; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) november 5-éről Szederkényi Nándor az olasz borvám tárgyában a miniszterelnökhöz és ugyancsak november 5-éről Nessi Pál a »csongrádi állapotok« czimén a miniszterelnök, ugy is mint belügyminiszterhez és a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Elnök: Az interpelláczíók az ülés végén a szokott időben fognak előterjesztetni. Következik most a napirend második tárgya: az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatnak (írom. 189, 191) folytatólagos tárgyalása. Rátkay László jegyző: Komjáthy Béla! (Halljuk! Halljuk') Komjáthy Béla : T. képviselőház ! A felhatalmazásról szóló törvényt a kormánynak nem szavazom meg. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezúttal, midőn szavazatomat indokolni fogom, eltérek attól a szokástól, a melyet eddig ily alkalommal követtem és bizalmatlanságomat nem fogom a közjogi alapból meríteni és a kormánytól a felhatalmazást nem ezen az alapon tagadom meg. Pedig higyje el nekem a t. képviselőház, hogy soha kedvezőbb alkalom nem lehetne, mint épen KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VIH. KÖTET. ma, bebizonyítani azt, hogy a mit a túloldal által elfogadott közjogi alapra nézve eddig ez a párt, melyhez tartozom, mondott, mind igaz; legkönnyebb volna bebizonyítani azt, hogy azon nagynak nevezett alkotás nem vált be, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) annak az alkotásnak alapján Magyarország jogos érdekeit kielégíteni egyáltalában nem lehet. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De nem akarom a bizalmatlansági szavazatot ebből meríteni azért sem, mert a tegnapi napon Kossuth Ferencz t. barátom ezt bőségesen megtette és így azokat, a miket elmondhattam volna, ő már itt fényesen előadta. Én, t. képviselőház, a kormány programmjából magából indulva ki, azon programm alapján akarom azt kimutatni, hogy nekem és ezen pártnak, eltekintve a közjogi kifogásoktól, a bizalmatlanságot kimondani nemcsak jogunk, de egyúttal kötelességünk is. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem késem kijelenteni azt sem, — a mint azt már ugyan a pénzügyi bizottságban is megtettem és itt csak saját nevemben szólhatok, ez az én sajátos nézetem — hogy azon esetben, ha a kormány bebizonyítaná azt, hogy ezen felhatalmazásra azért van szüksége, hogy a programmjában kiirt feltételeknek eleget tegyen, hogy ígéreteit beváltsa, én volnék az első, a ki ezúttal az indemnitás megadása ellen nem küzdenek, mert magam is átlátom azt. hogy vannak érdekek, a melyek érvényesülése az ország érdekében áll. T. képviselőház ! A midőn a kormány adott programmjából akarom meríteni bizalmatlanságomat ; az egész térre, a mely előttem van és a mely bőséges adatokat adna arra, hogy bizalmatlanságomat bizonyítsam és indokoljam, nem kalandozom el, nem kalandozom pedig azért, mert először tudom, hogy még pártomnak több tagja fogja jogát igénybe venni, hogy felszólaljon (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és azok bizonyára azon térre is ki fognak terjeszkedni, de már azért is, hogy ne legyek kénytelen a t. ház türelmét nagyon sokáig igénybe venni. (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Én csakis két tételre szorítkozom beszédemben: Bírálat tárgyává akarom tenni először a kormánynak nemzetiségi politikáját, vagy jobban mondva, nemzetiségi politikájának hiányát. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És másodszor bírálat tárgyává akarom tenni azt az interpretácziót, a melyet a kormányelnök ur az 1899: XXX. törvényezikknek adott, a melyre kijelentem, hogy azt jogtalannak, helytelennek és törvénytelennek tartom. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Első sorban, t. képviselőház, mint máris mondottam, bírálat tárgyává óhajtom tenni a kormány nemzetiségi politikájának hiányát és hogy ezt tárgyilagosan tehessem és hogy ne vádoltassam azzal, hogy én csak tisztán a kormány iránti esetleges ellenszenvből vagy más indokokból fogom a képet ugy színezni, mint 26
