Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-138

138. országos ülés 1902 november 4-én, kedden. 175 Lengyel Zoltán: T. képviselőházi A mint mindnyájan tudjuk, a képviselőház előtt százszámra fekiisznek kérvények, melyeket a törvényhatóságok, valamint egyesek és népgyűlések képviselők utján benyújtottak. A kérvényezési jog a törvényhatóságoknak egyik eminens joga, másrészt pedig a közvélemény akaratának. egyik megnyilvánulási módja, az az összeköttetés az eleven lüktető erővel, a népakarattal, mely forrása minden hatalomnak és igy a képviselőház erejének is. Mikor azt látom, hogy ez a ház 6—8 hónappal ezelőtt beadott kérvényeket egyáltalában nem tárgyalt, sőt talán még a bizottságok sem tárgyalták, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezt az eljárást én a kérvényezési jog semmibevevésének tekintem, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ép akkor, mikor Magyarországon a nélkül is tapasztalhatjuk, hogy a közvélemény egészen lanyha, nemcsak irányt nem ad az országgyűlés tárgyalásainak, hanem arra még visszhangot sem tud adni. Ezen kérvények közt vannak igen nevezetes kérvények, olyanok, melyek az ország exisztencziáját érintik és mások, a melyek a nemzeti közérzületből fakadtak. Ott vannak azok a kérvények, a melyek az olasz borvámklauzula eltörlését kérik, és mivel, h Sí £L borvámklauzulát eltörölni akarjuk, az olasz kereskedelmi szerződés január l-jével felmondandó, ha a ház nem fogja addig tárgyalni e kérvényeket, akkor azok egészen tárgytalanokká válnak. Ott van az önálló vámterületre vonatkozó kérvények egész sokasága, ott vannak azon kérvények, melyek Kossuth Lajos és a honvédek érdemeinek törvénybe iktatását kérelmezik, ott vannak a kérvények Rákóczy hamvainak hazaszállítása, Bákóczyt és Bercsényit diffamáló törvények kitörlése iránt. De ott van különösen egy igen fontos kérvény, melyben a főváros egyhangú lelkesedéssel felirt a képviselőházhoz, hogy a Budapesten felállítandó Kossuth-szobor költségeihez hozzájáruljon. Annak idején interpelláczióm nyomán fakadt ez a határozat, melyben a főváros egyértelmüleg tüntetett az ő hazafisága mellett, appellált a törvényhozáshoz és a maga részéről kijelentette, hogy a szobor megvalósításának nemcsak hogy útját nem állja, hanem ellenkezőleg, azt akarja, hogy maga a törvényhozás is járuljon hozzá s ezáltal impozánsabbá tegye a nemzeti akarat megnyilvánulását a szobor kérdésében. Ez a kérvény régóta itt van, meg is sürgettük a tárgyalását, a t. miniszterelnök ur meg is igérte ... .' Széll Kálmán miniszterelnök: A bizottságban! Lengyel Zoltán: A ház ülésében is, a bizottságban is ismételten megígérte, sőt Bátkay László, Bigó Ferencz képviselőtársam előtt és előttem privátim is kijelentette, hogy határozott óhajtása és akarata az, hogy ezek a kérvények még a múlt ülésszakban letárgyaltassanak. Mikor azután Bátkay t. képviselőtársam az ülésszak első ülésében szót emelt, a miniszterelnök ur azt állította, hogy ezen Ígéretet nem tette meg. Én kénytelen vagyok hivatkozni ugy az itt jelen nem levő Rigó képviselőtársamra, valamint ällitom magam is, hogy Bátkay képviselőtársamnak az alkalommal igaza volt, mert ezt a nyilatkozatot mi hárman a miniszterelnök űrtől hallottuk és pedig olyformán, hogy erre felszólítást nem adtunk, ezen nyilatkozata egészen magától történt. Ennek daczára ez a kérvény letárgyalva nem lett, ma is ugy áll a dolog, a hogy azelőtt; ez a szoborügy a megvalósításhoz csekélylyel sem közeledett, pedig az országgyűlésnek kötelessége ebben a kérdésben szint vallani és pedig oly értelemben, a milyen értelemben azt minden magyar ember megkívánja. Mivel a miniszterelnök ur igéretét, melyet előttünk tett, melyet itt e házban és a bizottságban tett, mindeddig meg nem tartotta, ezért én hozzá ez alkalommal nem szólok, hanem intézem kérdésemet a ház igen t. elnök urához, és kérdezem: szolidárisnak vallja-e magát azzal az eljárással, melyet a miniszterelnök ur és a képviselőház ebben a kérdésben tanusit, vagy pedig azáltal, hogy a kérvényi bizottság által letárgyalt ügyeket itt a ház szine előtt tárgyalás alá nem bocsátja — nem akarom feltételezni és ép azért kérem, nyilatkozzék: szolidaritást vállal-e e kérdésben a miniszterelnök úrral — talán csak nem akarja országosan elismert nevével, tekintélyével és hazafiságával fedezni azt a bujkálást, melyet a kormány ebben a kérdésben követ. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egyszersmind kérem az elnök urat, méltóztassék intézkedni az iránt, hogy ezek a kérvények a házszabályok szerint a legközelebbi kérvényi napon tárgyaltassanak, (Elénk helyeslés a bal- és a széls'ibaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Csak azért kívánok pár megjegyzést tenni, mert a képviselő ur, ki ugyan tőlem választ nem vár, megemlékezett arról, mintha én valamely ígéretet erre vonatkozólag nem tartottam volna meg s mintha én bujkálási politikát követnék." A képviselő urnak nézetem szerint nincs igaza. Én azt jelentettem ki a házban és mindenkinek, a múlt szesszió vége előtt, mikor sürgették, hogy. a kérvényi bizottság tárgyalja a Kossuth Lajos szobrára vonatkozólag beadott fővárosi kérvényt,, hogy semmi kifogásom az ellen, hogy a kérvényi bizottság ezt a kérvényt tárgyalja. Meg is mondtam, hogy intézkedni fogok és fel fogom kérni a kérvényi bizottság elnökét, hogy a bizottság a legközelebbi napokban tartson ülést, hol ez a kórvény tárgyaltatik. Ezt ígértem, ez meg is történt. A kérvényi bizottság tárgyalta a kérvényt, mert addig nem volt tárgyalás alá véve, s jelentésót be is adta a háznak. Én nem mondottam terminust arra, hogy a házban mikor tárgyaltassék, hanem azt mondtam, a mint azt most is mondom, hogy semmi kifogásom az ellen,, hogy a házban tárgyaltassék, hogy a kérvények tárgyalására kitűzött egyik napon, akármelyik